Férfiaknak tilos a belépés! - Három falu a Földön, ahol csak nők élnek

Biztonság, béke, erőszakmentes élet - alapvető jogok, melyek Földünk számos részén nők millióinak nem adatnak meg. Különösen Afrikában és a Közel-Keleten van ez így, nem véletlen hát, hogy itt jöttek létre olyan települések, ahonnan száműzték a férfiakat.

Mind tapasztaltuk már, hogy ha a nők összefognak, hegyeket mozgathatnak meg, és abban is egyetérthetünk, hogy mindenkinek szüksége van egy olyan testvéries nőközösségre, ahová visszavonulhat, ha baj éri vagy tanácsra van szüksége. Al Samaha, Umoja és Jinwar települések is ezen az elven alapulnak, csak sokkal komolyabb problémák mentén jöttek létre.

Mindegyiküket az elmúlt harminc évben hozták létre azzal a céllal, hogy nőknek és gyerekeknek nyújtsanak védelmet, akik erőszak, a patriarchális társadalom okozta kiszolgáltatottság vagy megélhetésük veszélybe kerülése miatt el kellett, hogy meneküljenek otthonról.

Umoja, ahol egységben az erő

A kenyai Umoját egy szamburu (a maszájokkal rokon) törzs szülötte, Rebecca Lolosoli alapította 1990-ben, aki már fiatalkorában felszólalt a patriarchális hagyományok és szokások ellen. A szamburuknál ugyanis a nőkre csupán apjuk, majd férjük tulajdonaként tekintenek, nincsenek jogaik és önálló hangjuk sem.

Ami viszont még durvább, hogy 1970 és 2003 között észak-kenyai nők százai számoltak be arról, hogy brit katonák erőszakolták meg őket. Ezzel a nyilvánvaló traumán túl az is a probléma, hogy a szamburu kultúrában a megerőszakolt nő nem számít többé tisztának, és feljelentésről, jogi lépésekről nem is álmodhatnak.

Losolit felszólalásai nyomán a környékbeli férfiak gyakran bántalmazták, és még tulajdon férje sem védte őt meg, ezért a nő otthagyta őt. Épp sérüléseiből lábadozott a kórházban, amikor felötlött benne egy csak nőkből álló falu víziója.

Az „umoja” szó szuahéli nyelven azt jelenti: egység, nem véletlenül lett ez a település neve, ahová olyan nők költöznek, akik családon belüli és szexuális erőszak, gyermekházasság vagy az Afrika sok részén hagyományos nemiszerv-csonkítás elől menekülnek. Jelenleg 37 nő és gyermekeik élnek itt, tizenöt fővel indultak, de volt, hogy egyszerre akár ötven család is élt a településen.

A házakat és az iskolát saját kezűleg építették, pénzt pedig elsődlegesen a turistáktól kapnak, akiknek kézzel készített ékszereket és mézet árulnak, valamint van egy csekély belépődíj is. A koronavírus-járvány óta online is megvásárolhatóak termékeik, így bárki segíthet abban, hogy a biztonságot jelentő falu fenn tudjon maradni. Emellett vannak nők, akik a Samburu Rezervátumban dolgoznak, szafarikat szerveznek, és kapnak jótékonysági adományokat is a kenyai Kulturális Minisztériumtól és más szervezetektől.

Természetesen férfiak nem élhetnek Umojában sem, de néhányuk a nők segítségére van, mondjuk az állatok őrzésében, terelésében működik közre. Azok a fiúk, akik már a faluban születtek, továbbra is ott élnek, de rajtuk kívül nem alhat férfi a falakon belül. „Attól még vonzódunk a férfiakhoz ” – mondja az egyik umojai nő nevetve. Nem jöhetnek be, de attól szeretnénk babákat, és a nőknek úgy is lehetőségük kell, hogy legyen a gyerekszülésre, hogy nem házasok.

Jinwar, a legfiatalabb közösség

Az északkelet-szíriai Jinwart hivatalosan 2018. november 25-én, a nők elleni erőszak felszámolásának nemzetközi napján nyitották meg, így a három közül ez a település a legfiatalabb. A feminista közösséget aktivisták egy csoportja hozta létre néhány alapelv szem előtt tartásával: demokrácia, ökológia, béke és sokszínűség.

Akárcsak Umoja és Al Samaha, a török határ közelében elterülő Jinwar is nyitva tartja kapuit a bántalmazást elszenvedettek és a gyermekes özvegyek előtt. De olyan nőket is szívesen látnak itt, akik patriarchális társadalmakból akarnak menekülni, hitüktől vagy etnikai hovatartozásuktól függetlenül.

A települést mintegy ötven épület alkotja, a lakók által épített házak mellett iskola, közösségi kert, játszótér, könyvtár, pékség és egy természetes gyakorlatokat alkalmazó egészségügyi központ is található. Külön érdemes kiemelni a Jinwar akadémiát, ahol a nők olyan tantárgyakat taníthatnak és tanulhatnak egymástól, mint a jineológia - ez a társadalomtudományok kurd ága, amely közel áll a feminizmushoz -, vagy a kozmetikumok és természetes gyógyszerek helyi gyógynövényekből való előállítása.

„Itt minden anyának nehéz és fájdalommal teli története van, de a falu elfeledteti velük minden gondjukat, mert itt együtt lehetünk" - mondja Fatima, aki hat lány édesanyja, és akinek férje az ISIS ellen harcolva halt meg.

A szolidaritás alapvető érték a jinwar-i nők számára, a közösség tagjai nemcsak a falu fenntartásáért, hanem egymásért is felelősek. A közösség célja, hogy segítse a nőket és gyermekeiket abban, hogy önálló személyiséget fejlesszenek ki, valamint megtanítsa őket arra, hogyan oldják meg a konfliktusokat és győzzék le a mindennapi problémákat.

Jinwar lakói úgy vélik, hogy életmódjukat ki kellene terjeszteni Szíria egész területére, sőt, inspirációként kellene szolgálnia minden nő számára szerte a világon.

Al Samaha, az özvegyek és elvált nők menedéke

Az Asszuáni kormányzóságban található Al Samahát az egyiptomi mezőgazdasági minisztérium hozta létre 1998-ban, kifejezetten elvált nők és özvegyek számára azzal a céllal, hogy jövedelemforrást biztosítson számukra. Ugyanis rengeteg egyiptomi nő küzd a mai napig azzal, hogy férje halála után érvényesítse örökösödési jogát.

Emellett pedig a munkaerőpiac bizonytalansága, valamint a tapasztalat vagy képzettség hiánya sokuk számára szinte lehetetlenné teszi, hogy egyedül tisztességes megélhetést biztosítsanak maguknak és gyermekeiknek.

Al Samahában az egyiptomi kormány telkeket és bútorozott házakat biztosít a nőknek, akik mezőgazdaságból, szarvasmarha-tenyésztésből és kézműves termékek eladásából származó nyereségnek köszönhetően képesek kifizetni a lakhatás költségeit. Ahogy telt az idő, Al Samaha a családon belüli erőszak áldozatai számára egyfajta menedékhellyé vált, és az ott lakó közösséget a helyi rendőrség és őrök védelmezik.

Minden itt élő nőnek megvannak a maga megoldhatatlannak tűnő problémái, de amikor megbeszéljük őket, rájövünk, hogy a mi gondjaink könnyebbek, mint másoké

- mondja Nabiha Abdullah.

Azonban vannak, akik egy idő után elköltöznek, mert a környéken nincsenek középiskolák, sem pedig tömegközlekedés vagy rendes ivóvíz, a fiúgyermekeknek pedig el kell költözniük Al Samahából, amint elérik a felnőttkort. A kormány hanyagsága miatt a falu egyfajta száműzetésbe kényszerítette a nőket, akik most már igyekeznek elmenekülni, amikor csak lehetőségük van rá.