Férfiaknak tilos a belépés! - Három falu a Földön, ahol csak nők élnek

Mindegyiküket az elmúlt harminc évben hozták létre azzal a céllal, hogy nőknek és gyerekeknek nyújtsanak védelmet, akik erőszak, a patriarchális társadalom okozta kiszolgáltatottság vagy megélhetésük veszélybe kerülése miatt el kellett, hogy meneküljenek otthonról.

Umoja, ahol egységben az erő

A kenyai Umoját egy szamburu (a maszájokkal rokon) törzs szülötte, Rebecca Lolosoli alapította 1990-ben, aki már fiatalkorában felszólalt a patriarchális hagyományok és szokások ellen. A szamburuknál ugyanis a nőkre csupán apjuk, majd férjük tulajdonaként tekintenek, nincsenek jogaik és önálló hangjuk sem.

Ami viszont még durvább, hogy 1970 és 2003 között észak-kenyai nők százai számoltak be arról, hogy brit katonák erőszakolták meg őket. Ezzel a nyilvánvaló traumán túl az is a probléma, hogy a szamburu kultúrában a megerőszakolt nő nem számít többé tisztának, és feljelentésről, jogi lépésekről nem is álmodhatnak.

Losolit felszólalásai nyomán a környékbeli férfiak gyakran bántalmazták, és még tulajdon férje sem védte őt meg, ezért a nő otthagyta őt. Épp sérüléseiből lábadozott a kórházban, amikor felötlött benne egy csak nőkből álló falu víziója.

Az „umoja” szó szuahéli nyelven azt jelenti: egység, nem véletlenül lett ez a település neve, ahová olyan nők költöznek, akik családon belüli és szexuális erőszak, gyermekházasság vagy az Afrika sok részén hagyományos nemiszerv-csonkítás elől menekülnek. Jelenleg 37 nő és gyermekeik élnek itt, tizenöt fővel indultak, de volt, hogy egyszerre akár ötven család is élt a településen.

A házakat és az iskolát saját kezűleg építették, pénzt pedig elsődlegesen a turistáktól kapnak, akiknek kézzel készített ékszereket és mézet árulnak, valamint van egy csekély belépődíj is. A koronavírus-járvány óta online is megvásárolhatóak termékeik, így bárki segíthet abban, hogy a biztonságot jelentő falu fenn tudjon maradni. Emellett vannak nők, akik a Samburu Rezervátumban dolgoznak, szafarikat szerveznek, és kapnak jótékonysági adományokat is a kenyai Kulturális Minisztériumtól és más szervezetektől.

Természetesen férfiak nem élhetnek Umojában sem, de néhányuk a nők segítségére van, mondjuk az állatok őrzésében, terelésében működik közre. Azok a fiúk, akik már a faluban születtek, továbbra is ott élnek, de rajtuk kívül nem alhat férfi a falakon belül. „Attól még vonzódunk a férfiakhoz ” – mondja az egyik umojai nő nevetve. Nem jöhetnek be, de attól szeretnénk babákat, és a nőknek úgy is lehetőségük kell, hogy legyen a gyerekszülésre, hogy nem házasok.

Jinwar, a legfiatalabb közösség

Az északkelet-szíriai Jinwart hivatalosan 2018. november 25-én, a nők elleni erőszak felszámolásának nemzetközi napján nyitották meg, így a három közül ez a település a legfiatalabb. A feminista közösséget aktivisták egy csoportja hozta létre néhány alapelv szem előtt tartásával: demokrácia, ökológia, béke és sokszínűség.

Akárcsak Umoja és Al Samaha, a török határ közelében elterülő Jinwar is nyitva tartja kapuit a bántalmazást elszenvedettek és a gyermekes özvegyek előtt. De olyan nőket is szívesen látnak itt, akik patriarchális társadalmakból akarnak menekülni, hitüktől vagy etnikai hovatartozásuktól függetlenül.

A települést mintegy ötven épület alkotja, a lakók által épített házak mellett iskola, közösségi kert, játszótér, könyvtár, pékség és egy természetes gyakorlatokat alkalmazó egészségügyi központ is található. Külön érdemes kiemelni a Jinwar akadémiát, ahol a nők olyan tantárgyakat taníthatnak és tanulhatnak egymástól, mint a jineológia - ez a társadalomtudományok kurd ága, amely közel áll a feminizmushoz -, vagy a kozmetikumok és természetes gyógyszerek helyi gyógynövényekből való előállítása.

„Itt minden anyának nehéz és fájdalommal teli története van, de a falu elfeledteti velük minden gondjukat, mert itt együtt lehetünk" - mondja Fatima, aki hat lány édesanyja, és akinek férje az ISIS ellen harcolva halt meg.

A szolidaritás alapvető érték a jinwar-i nők számára, a közösség tagjai nemcsak a falu fenntartásáért, hanem egymásért is felelősek. A közösség célja, hogy segítse a nőket és gyermekeiket abban, hogy önálló személyiséget fejlesszenek ki, valamint megtanítsa őket arra, hogyan oldják meg a konfliktusokat és győzzék le a mindennapi problémákat.

Jinwar lakói úgy vélik, hogy életmódjukat ki kellene terjeszteni Szíria egész területére, sőt, inspirációként kellene szolgálnia minden nő számára szerte a világon.

Al Samaha, az özvegyek és elvált nők menedéke

Az Asszuáni kormányzóságban található Al Samahát az egyiptomi mezőgazdasági minisztérium hozta létre 1998-ban, kifejezetten elvált nők és özvegyek számára azzal a céllal, hogy jövedelemforrást biztosítson számukra. Ugyanis rengeteg egyiptomi nő küzd a mai napig azzal, hogy férje halála után érvényesítse örökösödési jogát.

Emellett pedig a munkaerőpiac bizonytalansága, valamint a tapasztalat vagy képzettség hiánya sokuk számára szinte lehetetlenné teszi, hogy egyedül tisztességes megélhetést biztosítsanak maguknak és gyermekeiknek.

Al Samahában az egyiptomi kormány telkeket és bútorozott házakat biztosít a nőknek, akik mezőgazdaságból, szarvasmarha-tenyésztésből és kézműves termékek eladásából származó nyereségnek köszönhetően képesek kifizetni a lakhatás költségeit. Ahogy telt az idő, Al Samaha a családon belüli erőszak áldozatai számára egyfajta menedékhellyé vált, és az ott lakó közösséget a helyi rendőrség és őrök védelmezik.

Minden itt élő nőnek megvannak a maga megoldhatatlannak tűnő problémái, de amikor megbeszéljük őket, rájövünk, hogy a mi gondjaink könnyebbek, mint másoké

- mondja Nabiha Abdullah.

Azonban vannak, akik egy idő után elköltöznek, mert a környéken nincsenek középiskolák, sem pedig tömegközlekedés vagy rendes ivóvíz, a fiúgyermekeknek pedig el kell költözniük Al Samahából, amint elérik a felnőttkort. A kormány hanyagsága miatt a falu egyfajta száműzetésbe kényszerítette a nőket, akik most már igyekeznek elmenekülni, amikor csak lehetőségük van rá.