előfizetésem
Hírlevél
Ha nincs ez a hét nő, az 1848-as forradalom egészen máshogy zajlott volna
Jókislányok nem írnak történelmet, a többieknek pedig szinte kötelező és ezt nem gondolták másképp azok a nők sem, akik tevékeny részt vállaltak az 1848-49-es forradalom és szabadságharc megszervezésében. Ők azok, akikre a legtöbbször úgy emlékezünk, hogy valakinek a feleségei, vagy hátországai voltak, pedig a szervezkedés frontvonalában álltak és ők voltak azok, akik gondolatokat indítottak, vagy éppen anyagilag támogattak egy-egy tehetséges államférfit. Nélkülük nem lett volna ugyanolyan március idusa, pedig nem volt nyakig érő szakálluk és messzeségbe révedő tekintettel sem ábrázolta őket senki.
Tänczer Lilla - Teleki Blanka - Leövey Klára
Erős nőket erős nők nevelnek és ezért sokkal nagyobb hangsúlyt érdemelnének. Ők azok a személyek, akik a legmagasabbra épített labirintus falai között is megtalálják az utat és azokat az embereket, akiknek lehetőséget, lendületet adhatnak. Tanzer Lilla, Teleki Blanka és Leövey Klára is így adtak a legtöbbet hozzá a forradalom magjainak elültetéséhez. Egy klasszikus nőnevelő iskolában tanítottak először olyan teljesen alapvető tárgyakat, mint a nyelvek, a művészet és a társasági viselkedés, ami sokszor leginkább a férfiak kényelmét szolgálta.
A tananyagba azonban belecsempészték a “honleányi tudományokat” is ami köré egy akkoriban nagyon ésszerű hasonlatot építettek fel. Arra oktatták a tanulókat, hogy úgy tekintsenek az ország ügyeire és társadalmi helyzetére, mint ahogyan a családjukra, így teremtve meg egy biztonságos és logikusan működő közeget a fejlődő világ számára. Lilla, Blanka és Klára a tanítás mellett kiemelten fontosnak tartotta a politikai kapcsolatok kiépítését is és szalonokat tartottak, ahol fizikai teret teremtettek a diskurzusnak és a későbbi forradalmároknak, köztük Kossuth Lajosnak és Wesselényi Miklósnak.
A beszélgetések mellett pedig arra is lehetőséget biztosítottak, hogy életpályát és anyagi támogatást adjanak a náluk megjelent tehetségeknek, így Vasvári Pálnak is, akinek Teleki Blanka nem csak főnöke, de mecénása is volt.
Budapesten 1200 szoborból mindössze 35 ábrázol olyan nőt, akinek neve és arca is van, és még állatszoborból is többet állítottak fel
Zichy Antónia és Zichy Karolina
A két Zichy nővér egy egész Netflix sorozatot érdemelne, ami a tűz közelében játszódik és annyira izgalmas, hogy legalább addig írhatnák, mint a Gossip Girl-t, nem beszélve legalább három spin off-ról. Antónia és Karolina grófkisasszonyoknak születtek és mindent, amit kaptak, arra tettek fel, hogy egy igazságosabb világot teremtsenek anyagiakat, veszélyt és időt nem kímélve. Antónia gróf Batthyány Lajos, Karolina pedig gróf Károlyi György főispán felesége lett, ami nagyon jó táptalaj volt a törekvéseiknek.
Ők is tartottak szalonokat, amiket leginkább úgy kell elképzelni, mint egy amerikai sorozatban, ahol a kor politikai nagyjai minőségi italok, ételek mellett vitatják meg a törekvéseitek és döntenek fontos kérdésekről. Itt született meg az ötlete a védjegy egyletnek és a “nemzeti divatnak” is, ami a nemzeti motívumokkal díszített ruhák viselését jelentette, ezzel is erősítve a különválást. Antónia és Karolina igazi rebellis nőknek számítottak, akik a saját köreiken belül szabadon élték meg a hatalmukat és a szexualitásukat is. Miközben fáradhatatlanul dolgoztak egy újabb világrend szabályainak kialakításán, ők sem feledkeztek meg arról, hogy támogassák azokat a gondolkodókat, akik a későbbi politikai viszonyok alakulásában kulcsszerepet játszottak. Antónia legközelebbi barátja között volt Deák Ferenc és Vörösmarty Mihály is.
Szendrey Júlia
A nemzet özvegye kifejezést mostanra már illene elfelejteni. Nem azért, mert később újraházasodott, hanem azért mert Szendrey Júlia minden volt,
csak nem egy háttérben meghúzódó unalmas személy, akiről annyit lehet elmondani, hogy valakinek a felesége.
Júlia értelmiségi nőként élt, aki Tänczer Lilla iskolájában szívta magába a korabeli feminizmust. Író és műfordító volt, aki a publikációit a forradalom előtt arra is felhasználta, hogy építse Petőfi Sándor imidzsét, hogy az embereknek könnyebben tudjanak kapcsolódni vele. Ő volt az, aki megmondta, mikor van a megfelelő alkalom a forradalom kirobbantására és végig Petőfi mellett állt, amikor ő a nagy szerepet kapó Nemzeti dalt írta.
A kor és sokáig a történelem sem tudta neki elfelejteni azt, hogy férje halála után hamar újraházasodott, annak ellenére, hogy ez akkor a gyereke és a saját védelme érdekében egy ésszerű lépésnek számított. Egy erős és logikusan gondolkodó nő volt, akinek ha ma élne, saját csatornája is lehetne, ahol magvas gondolatokat oszt meg a nagyérdeművel.
Négy hétköznapi női hős, akit aligha ismersz, pedig nélkülük nagyon más lenne ma a világ
Lebstück Mária
Egy hirtelen ötlettől vezérelve lett a forradalom egyik leghősiesebb alakja, aki nem a szervezkedésben, vagy az eszmék terjesztésében segítette a törekvéseket, hanem konkrétan a csatamezőn. Március 13-án éppen kalapot szeretett volna vásárolni még Bécsben, amikor szembesült a forradalom kitörésével. Aznap felkereste egy ismerősét, akivel férfi ruhát készíttetett és másnap már Lebstück Károlyként indult Sopron felé, hogy csatlakozzon is a magyar harcokhoz.
Lebstück Mária egy lehetetlent nem ismerő, erős nő volt, aki nem csak az éjszakai hadjáratokban vette ki a részét, de teljes biztonságban tudott elvinni 200 hadifoglyot Debrecenig, miközben ő maga is sérült volt. Amikor kiderült, hogy a valódi neve Mária, kémkedéssel vádolták meg - hiszen egy nő mit keresne mást Görgei Artúr mellett - , de a harcostársai kiállásának köszönhetően végül Kossuth szabadon engedte. Ha ez nem lenne elég próbatétel, Mária az Aradi börtönben szülte meg a gyerekét, akivel a felmentése után még nagyon sokáig élt és küzdött.
Jókislányok nem írnak történelmet, de ők is részesei azoknak a társadalmi folyamatoknak, ami minden nőt érint. Vannak, akik csendben élik meg a szerepeiket és vannak olyanok is, akik rengeteget tesznek azért, hogy a később nyugalomra vágyó nőtársaik biztonságban és egyszer egyenlőségben éljék majd a mindennapjaikat akkor is, ha ehhez az kell, hogy megváltoztassák az oktatást, kedvük ellenére házasodjanak, vagy éppen minden segítség nélkül küzdjenek meg egy gyermek életéért egy nyirkos és hideg börtönben.
