előfizetésem
Hírlevél
Négy hétköznapi női hős, akit aligha ismersz, pedig nélkülük nagyon más lenne ma a világ
Népességünk fele nő, mégis mikor a történelem elbeszélésében emlegetjük a hőseinket kevés szó esik róluk. Pedig nem csak hogy részt vettek benne, de befolyásolták annak alakulását. Négy olyan hölgyet mutatok most be az olvasóknak, akik bátorságukkal, lojalitásukkal fordítottak egyet a világ kerekén, még ha nem is tudtunk róla. Gyűjtsünk motivációt felmenőinktől, akik lóháton vágtatva, háború közepette, a tudás mellett kitartva vagy a megkülönböztetéssel szemben fellépve kockáztattak.
Akit a tudásáért meggyilkot a nép - Alexandriai Hüpatia
Hüpatia, az ókori Alexandria egyik legnagyobb tudósa, az első ismert matematikusnő volt, aki filozófiával és csillagászattal is foglalkozott. Apjától, Theontól tanult, majd Athénban mélyítette el filozófiai ismereteit. Alexandriába visszatérve a platonikus iskola vezetője lett, ahol a neoplatonizmus és az arisztotelészi filozófia összhangját kutatta. Munkássága nagy hatással volt kortársaira, távoli vidékekről is érkeztek tanítványok az előadásaira. Hüpatia tudása és politikai befolyása miatt ellenszenvet váltott ki, és végül fanatikus keresztények azzal vádolták, hogy varázslattal befolyásolja a hatalmat.
Ehhez az is hozzátett, hogy bár megismerkedett a kereszténységgel, mégis megtartotta pogány szemléletmódját és ezen még akkor sem változtatott, amikor kormányzati szigorításokkal sújtották a pogányságot. 415-ben egy feldühödött tömeg megtámadta, majd a templomba hurcolta. Hüpatiát megfosztották a ruháitól, majd agyonverték cserépdarabokkal. A testét ezután megszentségtelenítették, darabokra tépték és elégették. Egyetlen bűne az volt, hogy hű maradt hitéhez, és ezért az egyik első nőt, aki csillagászatot, matematikát és filozófiát tanult és tanított, brutális kegyetlenséggel eltüntették a föld színéről.
Egyetlen férfinak sem, csupán a tudománynak sikerült meghódítania Elizabeth Blackwell, Amerika első diplomás női orvosának szívét
A bátor indián harcosnő - Buffalo Calf Road Woman
A 19. század végén az Egyesült Államok hadserege és három őslakos törzs (Lakota, Cheyenne és Arapaho) között súlyos konfliktus alakult ki. Az amerikai katonák kiszorították az amerikai indiánokat földjeikről, miután aranyat találtak a Black Hillsben.1876-ban megtámadták az őslakos falvakat Rosebud folyó környékén, akik ennek ellenére sem tágítottak. Közel kétszáz katonával néztek szembe az indiánok, soraik között pedig ott volt Buffalo Calf Road Woman is, aki ekkor húszas éveiben járt.
A tűzharcban testvére lovát meglőtték, így látta, hogy egy vízmosásba zuhannak. A csata javában zajlott, de látva bátyja szorult helyzetét, habozás nélkül lóra szállt és a repülő golyók közepette átvágtatott a csatán, hogy a sebesültet lovára rángatva biztonságos helyre vigye. Tettéért a törzsben a „Bátor Nő” becenevet kapta, az ütközetre pedig úgy emlékeztek vissza „A csata, ahol a lány megmentette a testvérét”. Az amerikai kormány büntetésének elkerülése érdekében a Cheyenne-ek titokban tartották az igazságot. Buffalo Calf Road Woman történetét az 1967-es Custer on the Little Bighorn című könyv mesélte el. Később 2005-ben egy Cheyenne vén megerősítette.
A lány, aki ülve maradt a buszon - Claudette Colvin
A forradalmak néha a legkisebb eseményekből nőnek igazán nagyra.
Erre kiváló példa Claudette Colvin története is, aki első kézből tapasztalta meg a megaláztatást és az erőszakot, amelyet a szegregáció miatt kellett átélnie fekete nőként. Így történt az eset, amikor egy szegregált buszon hazafelé tartott az iskolából. A szegregált buszokon a fehérek elöl, a feketék hátul ültek, ha pedig a busz megtelt, az újabb fekete utasoknak állniuk kellett.
Ha ezután egy fehér utas felszállt, a hozzá legközelebbi fekete utasoknak át kellett adniuk a helyüket. Továbbá a feketék csak elöl vehettek jegyet, de a hátsó ajtón kellett felszállniuk, a sofőrök pedig ezzel gyakran visszaéltek és elhajtottak az útszélen hagyva a feketéket, mielőtt azok visszaszállhattak volna a buszra. Colvin 1955. március 2-án hazafelé tartott, amikor egy fehér nő felszállt a tele buszra és nem talált helyet. Három másik fekete diák Colvin sorában felállt, de a nő nem volt hajlandó Colvinnal egy sorban ülni, a lány pedig nem mozdult a helyéről.
Két rendőr vitte le a buszról, akik kigúnyolták miközben a börtönbe hajtottak vele. Májusban állt bíróság elé, elítélték, az afroamerikai közösség felháborodott. Úgy tekintettek Claudette Colvinra, mint a szegregáció elleni mozgalom potenciális „arcára”, ám ehhez túl fiatalnak bizonyult. Kilenc hónappal később Rosa Parks nem adta át a helyét, és elkezdődött a bojkott, amelyet Colvin letartóztatásakor fontolgattak. Végül a szegregációt az 1964-es Polgárjogi törvény és az 1965-ös Szavazati jogi törvény oldotta fel.
Lovára pattanva meggátolt egy vereséget - Sybil Ludington
Sybil Ludington, akit később a „női Paul Revere”-ként emlegettek, 16 évesen egy esős éjszakán vágtatott keresztül Connecticut vidékén, hogy figyelmeztesse a patrióta csapatokat a brit támadásra. A britek célja az volt, hogy lefoglalják az amerikai erők Danburyben felhalmozott készleteit. Sybil apja, Henry Ludington, a kontinentális milícia ezredese volt, és bár közel 400 katonája volt, ám a csapatok szétszóródtak. A bátor fiatal lány önként vállalta, hogy értesíti őket.
Bár a britek ekkor sikeresen elfoglalták Danburyt, Sybil lovas figyelmeztetésének köszönhetően a patrióták készen álltak a Ridgefield-i csatára, ahol visszaszorították az ellenséget Long Island Sound felé. Sybilt soha nem tartóztatták le a küldetése során. Később férjhez ment, fia született, és viszonylag csendes életet élt az Egyesült Államokban. Halála után neve feledésbe merült, mígnem 1961-ben egy szobor készült róla, amely ma is áll Carmel városában, New York államban.
