előfizetésem
Hírlevél
Nemes Anita grafikus kacskaringós Budapestje
Ha könyvet írnék Budapestről, biztosan ő volna az egyik, akit felkérnék, hogy illusztrálja. Letisztult, szinte egy vonallal készített grafikáiból, szitanyomataiból sugárzik a város iránti szeretete. A tipográfus, plakáttervező, illusztrátor Nemes Anita kacskaringós utat járt be addig, amíg rátalált a hivatására, és kialakult jól felismerhető, egyedi stílusa.
Közös kedvenc helyünkön találkoztunk, az 1961 óta működő Bambi presszóban, ahova biciklivel érkezett.
Mindig kerékpárral közlekedsz?
Igen, mindenhova ezzel megyek. Ugyan a belvárosban lakom, mégis inkább Budára szeretek átjárni. A férjemmel egyik kedvenc programunk az esti budai séta, például ezen a környéken vagy a Bartók Béla úton és a Vízivárosban.
Még el sem kezdtük a beszélgetést, és máris Budapest a téma! A főváros rengeteg alkotásodon megjelenik, hol a hídjai, hol a neonjai, hol az ikonikus épületei formájában. Hogy kezdődött ez a vonzódás? Kiskorod óta rajzolsz?
Születésem óta Budapesten élek, szeretem a városomat, a téma pedig szó szerint az utcán hever. Ahogy a többi gyerek, én is rajzoltam, festettem, de a szüleim féltettek a művészi pályától. Ebből következően teljesen másfelé vettem az irányt. Ugyan jártam rajzolni a Képzőművészeti Főiskola előkészítőjére, de úgy éreztem, nem vagyok odavaló. Érettségi táján döntöttem el, hogy szép könyveket akarok tervezni, ez indított el a grafika és a tipográfia felé.
Klement Csaba grafikus-művész: A mesterséges intelligencia pont az alkotás szabadságától fosztana meg
Négy-öt évig nem is nyúltam ceruzához, a számítógépes grafika viszont kinyitotta a világot, és eldöntöttem, hogy tervezőgrafikus leszek. Csináltam egy kiállítást a Café Eklektikában, és a barátnőm tanácsára az egyik képemet nagyon drágán tettem ki. Azt vették meg legelőször, én pedig abból vásároltam meg az első saját számítógépemet. Négyórás munkában egy grafikai stúdióban névjegyeket, szórólapokat csináltam, közben megtanultam a nyomdai ismereteket. Izgalmas időszak volt!
Mi volt a következő állomás?
Egy tánciskola felkért, hogy tervezzem meg a szórólapját. Elkészültem, kinyomták, pár hét múlva azzal kerestek meg, hogy „képzeld, amióta a te szórólapodat osztogatjuk, többen jönnek”, és beajánlottak egy zeneiskolához, hogy csináljam meg a reklámkiadványaikat. Külsős kreatívként hat éven át dolgoztam egy nyomdának, ahol katalógusokat, könyveket készítettünk.
