Az első oknyomozó riporternő tíz napot töltött elmegyógyintézetben, hogy leleplezhesse az ottani körülményeket
Nellie Bly neve ma már feledésbe veszett, pedig az oknyomozó újságírás női úttörője volt. Hol az igazságérzete, hol a kalandvágya, máskor pedig a valóság bemutatása hajtotta, és ilyenkor a frontvonalról tudósított vagy betegnek kiadva magát tíz napot töltött egy elmegyógyintézetben, hogy leleplezze az intézmény borzalmait.
Az 1800-as évek végén ritka volt a női riporter. Akit mégis befogadott a férfiak által uralt szakma, az csak a „nők érdeklődési körének” megfelelő rovatokba írhatott, divattal, kertészkedéssel vagy társadalmi eseményekkel kapcsolatban. Ám Nellie Bly nem érte be ennyivel. Hihetetlen kalandokra vállalkozott, és utána azokat mindig igyekezett tényszerűen bemutatni. Bly az innovatív nyomozói módszereinek hála korának legismertebb újságírója lett.
Az igazságérzetének köszönhette újságíró állását
Nellie Bly Elizabeth Jane Cochran néven született 1864-ben a pennsylvaniai Cochran's Millsben. A várost édesapjáról nevezték el, akié a város malma volt és bíróként szolgált. Elizabeth Cochrannak 14 testvére volt. Apjának 10 gyermeke született első feleségétől és 5 gyermeke második feleségétől, Nellie anyjától. A család kényelmes életet élt, amíg Nellie apja 6 éves korában meg nem halt. Anyja a pénzügyi stabilitás érdekében újraházasodott, de néhány évvel később bántalmazás miatt elvált.
15 évesen a függetlenség vágya és a családja eltartása érdekében Nellie Bly beiratkozott az Indiana Normal Schoolba, hogy tanár legyen. Félév után abba kellett hagynia az iskolát, mert nem tudta előteremteni a tandíjat, ezért Pittsburghbe költözött, hogy édesanyjával és testvéreivel éljen. Segített anyjának egy panziót vezetni, de nehezen talált más munkalehetőséget.
A fordulat Nellie Bly életében 1885-ben következett be, mikor a pittsburgh-i Dispatch közzétett egy cikket „Mire jók a lányok” címmel. Azt állította, hogy a nők feladata a gyerekekről és a háztartásról való gondoskodás, miközben kritizálta a női munkaerőt. Bly erre egy jól átgondolt választ írt a lapnak. A szerkesztőt lenyűgözte íráskészsége és felvette riporternek.
Nem hagyta, hogy elnyomják
A Dispatch szerkesztője a Nellie Bly írói nevet adta neki, amit Stephen Foster népszerű dala, a „Nelly Bly” ihletett, de rosszul írta le, amit utána már nem javítottak ki. Bly első története a szegény dolgozó lányok nehézségeiről mesélt. Írt a válásról és a női gyári munkások kemény munkakörülményeiről is. A gyártulajdonosok azonban nem voltak elragadtatva Nellie Bly történeteitől és túlzottan kritikusnak találták. Néhány hirdető leállította a lap finanszírozását.
A lap szerkesztői ezután a klasszikus női rovatokba osztották Bly-t, aki elégedetlenségében felmondott, és New Yorkba költözött.
Tíz nap az őrültek házában
1887-ben máshol kívánta kamatoztatni tehetségét, ezért útja Joseph Pulitzer New York World irodájába vezette. Pulitzer lapjánál az első feladata az volt, hogy beszámoljon a New York-i Blackwell's Island elmegyógyintézetéről. (A Blackwell-szigetet ma Roosevelt-szigetnek hívják.) 23 évesen Bly mentális betegnek állította be magát, és bekerült az intézménybe. Tíz napig élt együtt a többi pácienssel, ugyanazt a bánásmódot és zord körülményeket tapasztalva, mint ők.
Titkos tudósításai miatt Nellie Bly az egyik első oknyomozó újságíró lett. Bly hatrészes sorozata - Tíz nap az őrültek házában - leleplezte a kegyetlen bánásmódot, amiben a betegek részesültek: verték őket, jéghideg fürdőket kaptak, étkezésre kényszerítették őket és sok egyéb szörnyűségről számolt be. Története sokkolta a közvéleményt, és további vizsgálatok után megemelték az intézmény támogatását, és javítottak a betegellátáson. Emellett Bly továbbra is beszámolt a szegények és tehetetlenek sorsáról.
A kormányszintű korrupcióról is írt, akárcsak a női foglyok bántalmazásáról. 1894-ben, miközben a chicagói Pullman-sztrájkról számolt be, Nellie Bly az eseményeket a sztrájkoló vasutasok szemszögéből dolgozta fel - ő volt az egyetlen riporter, aki így tett.
Bejárta a világot 72 nap alatt
Nellie Bly-t nemcsak a hajmeresztően nyílt és merész cikkeiről ismerték, hanem az 1889-es világkörüli útjáról is. Jules Verne 80 nap alatt a világ körül című népszerű könyvének elolvasása után Bly úgy döntött, megnézi, mennyi ideig tart a világ körüli utazása. A New York World megragadta az olvasókat azzal, hogy napi frissítéseket tett közzé Nellie Bly utazásairól, és versenyt indított az utazási idejének kitalálására. Az újság dokumentálta hajón, vonaton és lovon való utazását.
Nellie Bly rekordot döntött azzal, hogy 72 nap, 6 óra, 11 perc és 14 másodperc alatt körbeutazta a világot. Világkörüli útja után 30 évesen felhagyott a tudósítással, és regénysorozatokat írt egy New-Yorki hetilapba. Az Eva Hamilton politikus életén alapuló Eva The Adventures első fejezetei nyomtatásban jelentek meg. 1889 és 1895 között összesen tizenegy regényt írt.
Egy rövid időre belekóstolt az üzletasszonyi életbe
Időközben feleségül ment Robert Seamen iparoshoz. Nellie Bly 31, Seaman pedig 73 éves volt, amikor összeházasodtak. Amikor férje 10 évvel később meghalt, Bly vezette az Iron Clad Manufacturing Company-t. Egy ideig az egyik vezető női iparos volt az Egyesült Államokban, de végül a cég csődbe ment az alkalmazottak csalásai miatt. Ekkor Bly visszatért újságírói munkájához, és cikkezett a nők választójogáról, majd Európába utazott, hogy beszámoljon az első világháborúról.
A háború alatt ő volt az első nő, aki a frontvonal lövészárkaiból jelentkezett. Bly a New York Journalnak tudósított, amikor tüdőgyulladást kapott, és 1922. január 27-én, 57 éves korában elhunyt. Szenvedélyesen szerette a munkáját, de főleg azt, hogy nőként hatalmában állt formálni a közvéleményt, hiszen ez keveseknek adatott meg. Példaértékű a bátorsága, ahogy belevetette magát a kihívásokkal teli helyzetekbe, de ami igazán tiszteletre méltó és csodálatos benne, hogy nem hagyta, hogy beskatulyázzák, csak mert nőnek született.
Nellie Bly sok férfinál különb volt a szakmájában.