előfizetésem
Hírlevél
Az írófeleségek, szeretők életét gyakran mellékszálként jegyzik a tankönyvek, ez óriási hiba
A múzsa szó izgalmas: van benne szépség, van benne a múltból pár csepp, a modern világban már nem illik a nőket a férfiak díszítő függelékeként kezelni. A Múzsák a csók után című könyvet odaadnánk legszívesebben mindenkinek, aki szeretné megismerni az irodalmi kánon mélyén lappangó világot.
Bálint Lilla, a Múzsák a csók után szerzőjének irodalom utáni vonzódása az újságírás, az irodalomterápia irányába vitte. Rrengeteg terve van, például még többet írni úgy, hogy a szövegek, a versek, a szereplők a papírról lelépjenek, a jelenünk részévé váljanak. Az irodalmi szöveg segíthet megérteni az esendőséget, a történelmet, a tragédiákat, sokkal személyesebb módon, mint bármi más. Felkavaró könyve a Múzsák a csók után címmel jelent meg, és húsz, a magyar irodalomból ismert női sorsról szól.
A könyvedet olvasva nagyon komoly, brutális belső utazást tettem meg, a nők fájdalma mélyen érintett, gyomorszájon vágott. Túlmutat a történelmi, irodalmi tényeken - jelen van a bántalmazás, a megvalósulatlan női szerepek közötti vívódás, a történelem sűrű, kegyetlen, erőszakos, háborúkkal, halállal gyötört évei, és persze a felemelő szerelem, a mindent elsöprő érzelmek, beteljesült, vagy beteljesületlen vágyak.
A nők, akikről írtam, régebben éltek - Vajda Juliannától, Csokonai Vitéz Mihály Lillájától, az 1700-as évek végétől indulunk, de a nők sokszor ma is hasonlóan nehéz élethelyzetekkel szembesülnek. A könyv szereplői között volt, akinek nem sikerült harmonikus viszonyt kialakítania gyermekével, például Török Sophie-nak, Babits Mihály feleségének örökbefogadott lányukkal, Ildikóval, vagy Harmos Ilonának, aki Kosztolányi Dezsővel ma úgy mondanánk, hogy sajátos nevelési igényű gyermeket nevelt.
Kosztolányi Ádám rendkívüli képességei ellenére sem volt képes önálló felnőtt életre. És természetesen akadtak izgalmas szerelmi háromszögek is, vagy olyan nők, például Vészi Margit, akik az önmegvalósítás, az anyaság és a munka tengelyén keresték az egyensúlyt. Ezek mind időtlen problémák. Olyan történeteket is olvashatunk íróinkról, a feleségeken keresztül, amelyekről egyáltalán nem tanultunk az iskolában. És egyáltalán nem hízelgőek. A feleségek, szeretők, szerelmek életét gyakran mellékszálként jegyzik a tankönyvek, pedig ők főszereplők voltak a saját életükben. Az irodalom nem csak a múltról szól — a jelenünk része, és rajtunk áll, hogy hogyan kapcsolódunk hozzá.
Négy hétköznapi női hős, akit aligha ismersz, pedig nélkülük nagyon más lenne ma a világ
A problémák időn, téren túlmutatnak, mégis abban a társadalmi kontextusban kell rájuk tekinteni, akkor és ahol vagyunk. Szendrey Júlia például nem várta meg az egyéves gyászidőt - de bele sem gondolunk, hogy akkoriban lehetetlen az élet egy 11 hónapos kisbabával, 21 évesen özvegy nőként. Megtehette volna, hogy nem megy gyorsan férjhez, mint ahogy Petőfi „tanácsolta” a Szeptember végén-ben?
Megrázó volt számomra is, amikor kiderült, hogy az utókor, de a kortársak is mennyire szerettek ítélkezni a híres költők, írók múzsáival, a könyvem szinte mindegyik szereplőjével kapcsolatban. Megcsontosodott értékítéletek ezek, amiket az egyszeri újságolvasó, akár ma is odakommentel: hogy milyen férfifaló hisztérika volt Csinszka, hogy a céda Sárvári Anna mindenkinek odaadta magát, csak szegény Juhász Gyulának nem.
Hogy Szendrey Júlia hogy merészelt férjhez menni, micsoda elárulása volt ez Petőfinek, a szabadságharcnak. De ha a toposzok mögé nézünk, és levesszük a százéves szemüveget, ami rajtunk maradt, akkor megláthatjuk, milyenek voltak ezek a nők igazából, és hogy mi volt tetteik a mozgatórugója.
A könyvben szereplő nőkkel kapcsolatban nagyon izgalmas téma a bűnbakképzés. Sokunknak van egy képe a költő, íróóriásról, nem tudjuk elfogadni a halálukat, a kudarcaikat, a betegségeiket, mindenképpen kell nekünk egy kapaszkodó, akire a csalódottságot, a dühöt rá lehet önteni - a gyászfolyamat részeként.
József Attila öngyilkossága kapcsán a bűnbakképzés háttere a kortársakban jelentkező lelkiismeret-furdalás elcsendesítése is lehetett. Így tudták elkerülni a kínzó kérdést, hogy megtettek-e mindent, amit lehetett, ott voltak-e mellette, amikor József Attilának szüksége volt rájuk. Ha van egy bűnbak, egyszerűbb és könnyebb mutogatni, hogy ő bezzeg, ő tényleg ott volt, és nem tett semmit. József Attila kapcsán megjegyezném, hogy Szántó Juditra sokszor vonalas munkásasszonyként gondolunk, aki Kádár Jánossal is nagyon jó viszonyt ápolt.
Róla eléggé negatívan nyilatkoztak a többségében férfi irodalomtörténészek, például hogy műveletlen volt, nem tudott írni, nem volt méltó társa a költőnek. Amikor megtaláltam a naplóját a Kritika folyóirat 70-es évekbeli egyik számában, úgy éreztem, hogy őszintén szerette József Attilát, őszinte fájdalommal írt a halála után. Persze József Attilához képest senki nem tud írni.
A máglyától a popfeminizmusig: Hogyan alakult ki a rebellis nő, a boszorkány alakja?
Madách Imre 1864-es akadémiai székfoglalójában erősen megjelenik a kor férfiképe a nőkről (“A nő korán fejlődik, de teljes férfiúi érettségre sohasem jut; könnyebben felfog és tanul, de teremtő géniusz híjával az emberiség irányadó szellemei közé nem emelkedik”), amit Veres Pálné rögtön meg is kérdőjelezett a Felhívás a nőkért című röpiratában. A századfordulóra elindultak a női oktatási reformok, 1918-ra pedig a nők szavazati jogot is kaptak – miközben az emancipáció árnyoldalai, például a hatalmi visszaélések is megjelentek - Török Sophie-nak például nem lehetett gyermeke, mert illegális abortusza volt egy munkahelyi zaklatás miatt. Hogyan tükröződik mindez az akkori nők személyes történeteiben?
Akik feminizmussal foglalkoznak, nálam százszor jobban megírták, hogy a női emancipációnak hány hulláma van, és hol tartunk most, de ha ezt a kérdést a könyv alapján szeretnénk megválaszolni, akkor két szereplőt emelnék ki. Az egyik Vészi Margit, Molnár Ferenc első felesége, aki teljesen elveszett a sok teendője, és a sokféle tehetsége labirintusában. Az anyasággal ugyan meggyűlt a baja, de azzal foglalkozott életében, amivel szeretett volna.
A másik izgalmas élet Dénes Zsófiáé, aki az 1900-as évek elejétől kezdve ismert újságíróként tevékenykedett és nagyon hosszú, boldog, kiteljesedett életet élt. Ők vannak kisebbségben. A többiek életét nagyon meghatározta, hogy százféle női szerepük között helyt tudjanak állni és legfőképpen az alkotáshoz szükséges nyugalmat biztosítsák a férjnek, aki ezt elvárta tőlük, mint például Harmos Ilona, Kosztolányi Dezső felesége vagy Tanner Ilona, Babits Mihály felesége esetében. Saját művészi ambíciójuk, tehetségük sokszor a rangsor végére került, mert nem maradt rá energia, hogy kibontakoztassák, hogy kezdjenek vele valamit.
A múzsasághoz plusz teherként, társadalmi elvárásként adódott hozzá, hogy ők a híres költők és írók feleségei, volt, akit ez agyon is nyomott. Nem tudott önmaga lenni, mert annyira nehéz volt, hogy ő valakinek „csak” a felesége, esetleg özvegye.
Ezek a nők sokszor kerültek a figyelem középpontjába, és sokszor fájt nekik, hogy nem a saját tehetségük miatt irányult rájuk figyelem, hanem amiatt, hogy ismert emberhez mentek feleségül. Volt ennek előnye is, de több hátránya is, és a legtöbb esetben mind a kettőt megérezték és megélték. Aki viszont boldogan vállalta a feleségszerepet, mint például Simonyi Mária, megszűnt abban a pillanatban múzsának lenni, amikor feleség lett. Móricz egy dívába, egy vampba szeretett bele, akiért rajongani lehet, akiért meg lehet őrülni. De amikor otthon a vendégek előtt háziasszonyként tüsténkedett, vagy behozta este a lábvizet, akkor Móricznak már nem volt olyan érdekes.
A feminista aktivisták fontos szerepe a társadalomban
A kötetben szereplő mind a húsz nő nagyon erős egyéniség.
Vas Istvánnak van egy verse, az Óda a tegnapi asszonyokhoz, amiben éppen erről ír. Én is úgy gondolok a könyvem szereplőimre, mint tegnapi asszonyokra. Ellenszélben kellett megvalósítaniuk önmagukat, nehéz, sokszor embertelen történelmi körülmények között, vagy csalódott riválisok, hajdani udvarlók ármánykodása közepette. Szendrey Júlia történetében is akadt egy csalódott udvarló, Gyulai Pál, aki váltig állította, hogy a nők nem tudnak írni. Ez az attitűd később is vissza-visszaköszönt.
Még Ady is, aki az írónőkkel kapcsolatban progresszív volt, mert elismerte például Kaffka Margit vagy Vészi Margit tehetségét, így írt Georges Sand-ról: „George Sand lelki élményeket, témákat s regényfolytató anyagot nyomott ki szegény Musset véres szívsebeiből. Ezeknek a nőknek kell a művész emberalatti vagy emberfeletti - mindegy - nagyérzése, fájdalom-akrobatikája, nyögő megsemmisülése. Közben azonban az ő tehénétvágyuk egészen normálisan, sőt sokszor abnormálisan legel a legközönségesebb férfiak rétjén.”
A kötetben az is megjelenik, hogy a nők könnyedén egymás ellen tudtak fordulni, többek között írsz Török Sophie és Kosztolányiné “feszültségéről” is: előbbi szerint utóbbi “egész lénye WC papírszagú, meg hőbörög, meg gőgös, bűzlik a cigarettától”.
Nem volt jellemző a női összetartás. Kosztolányiné írófeleség-portré sorozatában nincs túl hízelgő véleménnyel egyik kortársáról sem, de ez nem egyedülálló. Csinszka és Dénes Zsófia között is akadtak feszültségek, szemtől szemben kedvesek voltak egymással, de egymás háta mögött, ahogy Benedek István írja, bájologva utálták egymást. Csinszkát se kellett félteni, Passuth László írta meg, hogy Csinszka megmutatta neki azokat a papírmasé alakokat, amiket a barátnőiről rajzolt.
Ott álltak ezek az alakok, köztük írófeleségek, felöltözve, nagy nyári kalapokban, aztán felemelte a rajz felső rétegét, és kiderült, hogy azalatt meztelenül ábrázolta őket. Nagyon kegyetlen aktok, karikatúrák voltak ezek. Volt bizonyára némi rivalizálás az írófeleségek között, annál is inkább, mert többeknek több íróval, költővel is volt kapcsolata. Eléggé zárt közösség volt ez ebből a szempontból.
Harmos Ilona, Kosztolányi felesége Karinthyval is randevúzgatott, Csinszka Ady után Babits Mihállyal kezdett kapcsolatot, Bőhm Aranka Ady, Karinthy, majd Déry Tibor szerelme volt, Török Sophie pedig Szabó Lőrinc menyasszonyából lett Babits felesége.
Budapesten 1200 szoborból mindössze 35 ábrázol olyan nőt, akinek neve és arca is van, és még állatszoborból is többet állítottak fel
Hogy kutattál? Ültél gondolom levéltárakban is.
A munka oroszlánrészét már elvégezték előttem irodalomtörténészek, kutatók. Kiemelném Rockenbauer Zoltán Csinszka-könyvét és Borgos Anna tanulmányait, ezeket nagy élvezettel olvastam. A korabeli újságcikkeket, interjúkat is megkerestem, és reményeim szerint így sikerült egy többé-kevésbé objektív képet adnom a magyar irodalom jelentős múzsáiról.
Melyikükre lennél kíváncsi, ha ott lehetnél az otthonukban, a szalonjukban, a kávézóban?
Nagyon kíváncsi lettem volna Lédára, de Csinszkára és Dénes Zsófiára is. Török Sophie nagyon izgalmas nő lehetett, amíg nem zárkózott be. És Kozmutza Flóra is, aki a 20. századi magyar irodalomban egyedülálló módon három jelentős költő múzsája volt, emellett pedig sikeres szakmai karriert is magáénak tudhatott.
