Magyar származású fotográfus készítette Frida Kahlo legintimebb fotóit - ki volt Muray Miklós, a festőnő szerelme?

Épp megérkeztek a remekművek a mexikóvárosi Museo Dolores Olmedóból és emlékszem, életem első Facebook Live interjúja volt, élőben a kiállítás építéséről Lantos Adriánával, a magyar művészettörténész - kurátorral. Még rendes statívunk sem volt a telefonhoz. Röcögött a kép rendesen, de elkaptuk a hangulatát az épülő Frida kiállításnak. Ott volt a falon kinagyítva ez a levél az installációban. Nem fordítás, a levelet magyarul írta Frida, aki akkor alig több, mint egy éve volt Diego Rivera, a karizmatikus mexikói festőművész felesége.

Azt homály fedi, vajon kivel írta a levelet, mert biztosan egészen közeli barátot kellett bizalmasan beavatnia, hogy segítsen neki magyarul írni. Azt is tudjuk, hogy Frida Kahlo szerelmi élete, viszonyai enyhén szólva sem voltak unalmasak, lobogott benne a tűz, érzékiség, bujaság, mellette a mérhetetlen fájdalmak, törékeny testének, a megélt szenvedélyeknek gyötrelmei. Azonban a múló szerelmek közepette elmélyült, kitartó volt a viszonya Nickolas Muray-val, aki tíz hosszú évig ( 1931-től 1941-ig) volt szeretője, lelki társa Fridának.

Félszáz portré Fridáról

Nickolas Muray, vagyis Muray Miklós fotóművész Szegeden született, de már Budapesten járt a Képzőművészeti Gimnáziumba. Fényképészet mellett nemzetközi rézmetszői, litográfus oklevelet szerzett, majd Berlinbe költözött, ahol három évig színes fotómaratást tanult. 1913-ban az Egyesült Államokba emigrált, mindössze körülbelül 50 angol szót beszélve, 25 dollárral a zsebében. Gravírozóként gyorsan talált munkát magának, de 1920-ban már saját fotóstúdiót nyitott.

A sikert egy Harper’s Bazaar-megbízás hozta meg neki: Florence Reedről, a Broadway közkedvelt sztárjáról készített portrét, azután pedig már nem volt megállás Muray karrierjében. A kamerája előtt az akkori művészvilág, a hollywoodi álomgyár összes sztárja megfordult, és festők, írók, sőt, az amerikai elnökök is: D.D. Eisenhower, Greta Garbo, Marilyn Monroe, Humphrey Bogart, Claude Monet, H. G. Wells vagy épp G. B. Shaw.

Fotóműtermében legendás összejöveteleket tartott szerdánként, bármelyikünk akár egy estére is szívesen időutazna, hogy megismerkedhessen a partin például a híres Martha Graham táncművésznővel vagy a költő, festő, zeneszerző Jean Cocteau-val. Muray forradalmasította a színes fotózást, dolgozott a Vanity Fairnek, a Vogue-nak, a Harper’s Bazaarnak, a Ladie’s Home Journalnak és a New York Timesnak is.

A színes fotózásról a Pesti Naplóban így mesél 1930-ban: „Egy olyan gépet viszek haza Németországból, amely kétségtelenül forradalmat fog csinálni. Van már Amerikában színes fotografáló gép, de ilyen még nincs. Három lemezen keresztül, a természetes színeket tudjuk visszaadni. A negatív eddig is tökéletes volt, a lemezről magára a lapra való áttétel azonban nem érte el a kívánt eredményt.”

1931 fontos évszám volt az életében, mert nem csak a színes fotózást hozta el neki, hanem a megismerkedést Frida Kahlóval. Hogyan is találkozott a magyar számazású fotográfus és a mostani mércével is celebéletet élő Kahlo? Annak a bizonyos magyarul megírt első szerelmeslevélnek a hátuljára a festőnő angolul még odaírta:„kérlek, gyere el Mexikóba, ahogy azt megígérted! Augusztusban elmeguünk majd együtt Tehuantepecbe.”

Lantos Adriána művészettörténész, aki sok időt töltött Frida Kahlo - és így Muray Miklós-, életének kutatásával, így ír erről a találkozásról. „Az életrajzírók szerint Diego Rivera és Frida Kahlo 1930 novemberétől San Franciscóban tartózkodott, és csak 1931. június elején tért vissza Mexikóba. Ez a levél azonban, amelyet Frida május 31-én Coyoacánban keltezett, azt engedi feltételezni, hogy ő valószínűleg már előbb, Diego nélkül hazatért.

A festőnővel foglalkozó írások Hayden Herrera élet- rajzi könyve nyomán általában úgy tartják, hogy Kahlo és Muray egy közös barátjukon, Miguel Covarrubiason keresztül ismerkedhetett meg a fotográfus első, 1931 májusában tett mexikói látogatása során. Ennek ellentmond viszont az, hogy nem ismert egyetlenegy fotó sem, amit Muray ez alatt az utazása alatt készített volna, továbbá Frida azt írja szeretőjének, hogy „jöjjön”, nem pedig azt, hogy térjen vissza Mexikóba.

Elképzelhető tehát, hogy először az Egyesült Államokban találkoztak – és ezt talán alátámaszthatja az is, hogy Frida dedikált, majd Nickolas Muraynak ajándékozott egy ceruzarajzot, amely őt ábrázolja férjével, Diego Riverával, és 1930 decemberében készült San Franciscoban.”

A New York-i szerelmi légyott

A rendkívül eredeti mexikói festőnő tudatosan használta a self-brandinget, még ha akkor ezt nem is így nevezték. Hozzátett ehhez az öltözéke, az, hogy fotók készülhettek a mindennapi életéről, a fájdalmáról, és még a hálószobájába is beengedte a kamerát. Olyan jól fotografált művész volt, hogy a mostani social média felületeken milliós követőbázissal rendelkező influenszer lenne. Sőt, mondhatjuk, hogy Frida már életében influenszer volt.

Muray és Frida szerelme talán megismerkedésük után hét évvel mélyült el a legjobban, mikor a magyar származású fotográfus kétszer is járt Mexikóvárosban, majd együtt utaztak el New Yorkba, ahol a festőnőt önálló kiállításra kérték fel. Muray színes carbo-eljárással fotózta végig az egész kiállítási anyagot, azonban innen ismét különváltak, mert Frida André Breton meghívására továbbutazott Párizsba, következő kiállítására. Kahlo legemlékezetesebb portréit, életének intim, bensőséges pillanatait ábrázoló fotóit Nickolas Muray örökítette meg, épp New Yorkban.

„Szerintem a legszebb fotókat Muray készítette Fridáról, például amikor a magenta színű mexikói rebozóban (vállkendő) szerelmes és vágyakozó pillantással néz a kamerába, akár egy Piero della Francesca-mű, miután együtt reggeliztek a Barbizon Plaza Drug Store-ban New Yorkban.” – véli Lantos Adriána. Nagyon sokat írtak egymásnak, de a fizikai valóságban keveset találkoztak a tíz év alatt.

A leveleket Muray megőrizte mind egy szálig. Innen tudjuk, hogy a fotós gyakran támogatta is az éppen válófélben lévő, anyagilag szűkölködő Kahlót, amiért cserébe a festőnő műveket ajándékozott a fotográfusnak. „Frida legcsodásabb két képe is Muray tulajdonába került, az egyik amelyiken csak a lába látszódik egy kád vízben, miközben felúsznak az emlékképek a felszínre. Amit a víztől kaptam a festmény címe. A másik képe Nickolas Muray halála napjáig ott lógott a falon. Önarckép, amin Frida nyakában egy kolibri lóg, a szerelem madara.”

Kahlóval való viszonya mellett Muray négyszer nősült meg, de mindvégig reménykedett, hátha Frida dönt és őt választja. Egyszer fel is csillant a reménysugár számára, méghozzá 1939-ben, amikor Frida és férje, Diego elváltak. Ekkor is, mint az évek alatt számtalanszor, mély lelki támasza volt a nőnek. De pechjére ő ismét a festőművész Riverát választotta, újra férjhez ment hozzá. Igazán ekkor ért véget kettejük szerelmi kapcsolata.

Miután Frida Kahlo visszatért az elvált férjéhez, Nickolas Muray eltávolodott ettől az érzelmileg megterhelő, mégis gyönyörű bensőséges testi-szellemi kapcsolódástól, mindössze barátok maradtak és továbbra is leveleztek.

Az olimpikon kardvívó, aki a páston halt meg

Egyáltalán nem csoda, hogy a fotográfus elbűvölte Fridát, hiszen Nickolas Muray gyermekkora óta komolyan sportolt, sármos, megnyerő volt. Még Magyarországon alapozta meg kardvívó tudását és Amerikában „1921-ben csupa művészekből és intellektuelekből álló társaság gondolt arra, hogy vívóklubot létesít. Volt köztünk egy japán festő, egy hollandi művész, több orvos és mások. Csupán ketten voltunk magyarok: gróf Zichy, aki akkor mint táncos kereste meg a kenyerét, és jómagam.

A Washington Square Fencers Club hamarosan nagyon jó hírre tett szert.” - mondta Muray a Pesti Naplóban 1930-ban. Annyira komolyan gondolták a vívást, hogy a legendás Italo Santelli vívóedző fiát, Giorgot hívták el edzőnek, így az amerikai kardválogatottat hosszú évekig ő készítette fel az olimpiákra. A kardvívó olimpikon az 1928-as amszterdami játékokon az amerikai csapat tagjaként indult (ekkor már kétszeres országos bajnok volt), és érdekesség, hogy vereséget szenvedett a magyar Petschauer Attilától.

Még 40 évesen is indult a Los Angelesben tartott olimpián. Sajnálatos és döbbenetes, hogy kétszer kapott szívrohamot, mindkétszer a vívópáston, egyiket 1961-ben New Yorkban, asszózás közben, amikor is edzőpartnere Barry Pariser mentette meg. A második szintén a vívópáston érte, de sajnos abba már belehalt 1965. november 2-án. 73 éves volt.

Muray Miklós képei másokéi mellett a Szépművészeti Múzeum Kertész, Moholy-Nagy, Capa... / Magyar fotóművészek Amerikában (1914–1989) kiállításán tekinthetőek meg augusztus 25-ig.