Munkácsy Mihály – A vizuális élmény mestere: Hogyan lett az árva asztalosinasból nemzetközi hírű művész?
„Nem képet fest, hanem vizuális élményt…” írta Munkácsy Mihályról Fülep Lajos művészettörténész 1950-ben. A Szépművészeti Múzeumban november 27-én megnyílt életműkiállításán lenyűgöző vizuális élményekkel lehetünk gazdagabbak, és a sok, ismert alkotás mellett újdonságok, ritkán látható művek is helyet kaptak. Az archív fotókkal, a festő saját tárgyaival, korabeli dokumentumokkal gazdagított kiállítás négy hónapig várja a Munkácsy-rajongókat.
Érdekesség, hogy kettős évforduló ad apropót a Munkácsy - Egy világsiker története című kiállításnak: 180 éve született és 125 éve halt meg a művész, aki talán a világ egyik legismertebb magyar alkotója volt. A hat részletben elosztott kiállítás Munkácsy művészetét számos külföldi kortárs alkotásaival párhuzamba állítva, a nemzetközi művészeti hátteret is ismertetve mutatja be.
Nemcsak azt tudhatjuk meg, hogy Munkácsyra hogyan hatott Jean-Francois Millet vagy Gustave Courbet festészete, hanem azt is, hogy Munkácsy romantikus, realista munkái, elegáns szalonábrázolásai, tájképei és az úgynevezett „kolosszálképek”: a Krisztus-trilógia és a Honfoglalás milyen szerepet játszanak az életműben. Mert ritka az a fajta ismertség és elismertség, amely viszonylag fiatal művészként már megadatott a mindössze 56 évet élt Munkácsynak.
Hatvany Lili bárónő, aki már akkor influenszer volt, amikor nemhogy TikTok, de még TV sem volt a világon
Meseszerű életút és korai sikerek
A Lieb Mihály néven született alkotó életútja meseszerű: a korán árvaságra jutott, Békéscsabán asztalosinasként induló fiatal, aki később Bécsben, Düsseldorfban, majd Münchenben tanult, s alig harmincévesen már elegáns, műteremmel is rendelkező villában élhetett Párizsban.
Munkácsy a maga sajátos alkotói útját járta - példaképének elsősorban Rembrandtot és Courbet-t tekintette, s hasonlóan egyedülálló tehetség volt tanítványa, Rippl-Rónai József is, s később a Munkácsy egyik képét emlékezetből lefestő magányos zseni, Csontváry Kosztka Tivadar is, akinek Vihar a pusztán című alkotása is látható a tárlaton.
Munkácsy számára az ismertséget a magyar valóságból hozott, drámai hatású figurák hozták meg, a szinte Móricz Zsigmond regényalakjaira emlékeztető szereplők sokunknak eszébe juthatnak, ha az első tematikus teremben járunk. A virtuóz módon megfestett Ásító inas mellett itt van a sokszereplős Zálogház; láthatjuk az első sikert, azaz első párizsi aranyérmet hozó Siralomházat, a jellegzetes betyárfigurával, mellette a magányában is monumentális Rőzsehordó nőt. (nyitóképünkön - a szerk.)
Az idős, vak angol költőt, John Miltont, és lányait ábrázoló, drámai alkotásával Munkácsy 1878-ban a párizsi világkiállításon tiszteleti nagy aranyérmet nyert, ám innentől kezdve egyre gyakrabban festi a mindennapi élet jeleneteit. E képcsoportban kapott helyet a tárlaton egy idehaza első alkalommal látható alkotás, a Pávák című, tájba komponált „szalonkép” is, mely egy étkező társaságot ábrázol.
Munkácsy és a nemzetközi hírnév: A Krisztus-trilógia és történelmi tablók
Néhány évvel később Munkácsy már Európán kívül is ismert, világhírű alkotó. Ebben igen nagy szerepet játszottak a talán leggyakrabban emlegetett, utazó Krisztus-trilógia darabjai, melyek Európában majd az Egyesült Államokban is láthatók voltak, a 62 négyzetméteres Honfoglalás óriási történelmi tablója és a bécsi Kunsthistorisches Museum mennyezetképe, A reneszánsz apoteózisa című vászna, mely utóbbin önmagát is megörökítette.
A lenyűgöző méretű műveket precíz tanulmánysorozat előzte meg, a festő fáradhatatlanul kereste a karakteres arcokat, a tökéletes modelleket, hogy hiteles alkotásokat hozzon létre. És a sikerrel kikövezett utat a kiváló üzleti érzékű műkereskedő, Charles Sedelmeyer mellett a festőnél egy évvel fiatalabb feleség, a francia Cécile Papier is egyengette.
Ő vezette a villában életre hívott szalont, amelyben megfordult az előkelő világ színe-java művészektől a politikusokig, hiszen, ahogyan ezt a kiállítás kurátorától, Krasznai Réka főmuzeológustól megtudjuk, egész életében arra törekedett, hogy művész férje hírnevét növelje, gondozza. Mivel Munkácsy bár megtanult, nem beszélt hibátlanul franciául, a felesége levelezett az újságírókkal is, ő volt a központi szereplője a társasági élet szervezésének, ő számolt be arról, hogy a Munkácsy-villába kik érkeznek a fogadásokra.
Éppen ezért érdemes figyelnünk a tárlaton a termek színvilágára: a vörös selyemtapétával behúzott, elegáns teremben a gyakran Munkácsy otthonában készített szalonábrázolások láthatók, így olyan érzés itt járni, mintha bepillanthatnánk magunk is a korszak épületbelsőibe: virágcsendélet, családi idillek, portrék, köztük a Pákh Imre magángyűjteményébe tartozó, először közönség elé kerülő Pamlagon ülő nő - ezek a művek a nagypolgári házak korabeli díszei voltak.
Munkácsy a tökéletesen megszervezett munka és karrier mellett is megtalálta a maga belső szabadságát a tájképábrázolásokban: a Poros út több változata, a Fasor című műve is itt sorakozik a kiállításon, ezek finomsága, virtuozitása, az impresszionisztikus hatások különleges élményt nyújtanak a monumentális művek után. Ahogyan az idős barátot, Liszt Ferencet ábrázoló, érzékeny és léleklátó portré is 1886-ból, mely az utolsó kép a zongoraművész-zeneszerzőről.
A tárlatot záró teremben a festőt övező kultusz jellegzetes emlékeit láthatjuk: többek között a Munkácsy-művek gyűjtéstörténetének kezdeteit, a tervezett egészalakos Munkácsy-emlékszobrot Pásztor Jánostól, plakátot, melyen fáklyásmenetre invitálnak Munkácsy megünneplésére 1882-es Budapestre látogatásakor, valamint a művésznek készített ezüst babérkoszorút is.
Az alkotó magánélete és öröksége
A festő 1900 májusában bekövetkezett halála után olyan grandiózus temetésnek lehetünk utólagos szemtanúi, amelyen a legfőbb méltóságok is tiszteletüket tették, több tízezres tömeg volt jelen, s aznap, mint ezt megtudjuk, még az iskolai tanítás is szünetelt. Krasznai Réka hangsúlyozta: a Munkácsy-kultuszt kialakító feleség a festő halála után sem volt tétlen, mivel azzal az ígérettel hagyta az államra a hagyatékot és a képek jelentős részét, hogy az eladott képekből befolyó összegből alapítanak egy ösztöndíjat a rászoruló festők részére.
Tehát a hagyatékban fennmaradt számtalan levél és kordokumentum, ami részben a Szépművészeti Múzeum Adattárában, illetve nagyobb részben a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum gyűjteményében található, szintén az előrelátó és bölcs „menedzserfeleségnek”, Cecilnek köszönhető.
Plusz érdekesség: A Munkácsy-évforduló kapcsán Békéscsabára is érdemes ellátogatni a kíváncsiaknak, hiszen az itteni Munkácsy Mihály Múzeum is komoly kiállítással tiszteleg az alkotó előtt. Aki pedig december 15-ig a Virág Judit Galériában járna, egy mindeddig ismeretlen, Ausztráliából Budapestre érkezett Munkácsy-művet is láthat: a fiatal Zichy Zsófia arcképét, melyet hamarosan aukcióra bocsátanak majd.