A hobbi tényleg összehoz: művészet iránti szenvedélyüknek köszönhetik, hogy találkoztak, ma pedig már egy családot alkotnak
A művészet embereket összekötő erejéről mind hallottunk, és a legtöbbünknek vannak is emlékei arról, milyen jó beszélgetések tudnak kerekedni egy kiállításon vagy csak egy festmény láttán. Arról viszont már kevesebbet hallunk, hogy valakiket a művészet kovácsol egy párrá. Stomp Sára és Kozák Gábor a művészet iránti szenvedélyüknek köszönhetik, hogy találkoztak, és ma házastársakként, mi több szülőként hódolnak közös hobbijuknak, a műgyűjtésnek.
A műgyűjtés ritka hobbi, és még ritkább, hogy egy házaspár együtt kezd képeket gyűjteni. Egy kezünkön meg tudjuk számolni, hogy mennyi ismert műgyűjtő házaspár él hazánkban Sárán és Gáboron kívül. A műgyűjtés eleve réteghobbi, az pedig még szokatlanabb, hogy ma egy pár a Netflix helyett a galériákat látogassa. Ezért is érdemes megismerkedni Sára és Gábor történetével, amely egyszerre tanúskodik arról, hogyan találhat közös nevezőre mindenben két ember, és hogy miért is érdemes elmélyülni a festmények világában.
Közös hobbiból házasság
Sára és Gábor története tehát több szempontból is különleges, kérdezem is, hogyan indult a közös útjuk a művészet világában. Mint kiderül, Gábor már korán elkezdte építeni a gyűjteményét, miközben huszonegy évesen megszervezte első kiállítását, majd huszonnégy éves korára már a Godot Galériát vezette, ahol máig dolgozik. „Mindig képek között voltam, elkerülhetetlen volt, hogy idővel vásároljak egy festményt. Igaz, először csak hobbinak indult, de ahogy elmélyedtem benne, egyre komolyabb szerepet kapott az életemben a gyűjtés” – kezdi a beszélgetést Gábor, majd Sára csatlakozik hozzá.
„Tudtam, hogyha egyszer saját lakásom lesz, akkor ott az első tárgy egy festmény lesz. Ez még a kétezres évek elején volt. Aztán megvettem életem első képét Vaterán, majd szép sorban jöttek az újabb festmények, és közben megismerkedtem Gáborral” – mondja Sára. A találkozásból kapcsolat lett, a kapcsolatból házasság, és ahogy teltek az évek, úgy a gyűjteményük is egyre gazdagabbá vált, végül a műgyűjtés a friss család életének szerves részévé vált.
„A gyűjtésünk nagyon organikusan alakult az évek során. Gábor kezdetben a keményebb, férfiasabb alkotások felé hajlott, míg én inkább a színes, merész darabokat szerettem. Eleinte még külön-külön vásároltunk, és csak később lett nyilvánvaló, hogy egy ponton túl már csak együtt fogunk vásárolni” – meséli Sára.
Horn Péter: Tévhit, hogy a műgyűjtés csak a milliomosok hobbija
Az évek alatt kiforrott a közös ízlés is
„Egy ideje két-három képet veszünk évente, de ezek nagyon fontos darabok” – folytatja Gábor, majd hozzáteszi, hogy a jelenlegi gyűjteményükben több mint kétszáz mű található, köztük számos papírmunkával, festménnyel, valamint néhány fotóval. Míg egyes alkotásokat a falakon helyeznek el, másokat barátaiknál tárolnak, vagy éppen raktárban várakoznak a megfelelő pillanatra, hogy ismét kiállítsák őket. Ennyi festmény hallatán felmerül a kérdés, hogy vajon mindegyiket egyformán szeretik?
Meglepő módon a pár egyszerre válaszol: igen. „Mára az a ritkább, ha különbözik a véleményünk egy-egy festmény kapcsán. Ami azt illeti, az elmúlt másfél évtizedben összeérett az ízlésünk” – magyarázza Sára, és még megjegyzi, az egészben az a legjobb, hogy kiegészítik egymást. Ameddig Gábor szakmai szemmel nézi a festményeket, addig Sára némiképp kívülállóként – habár egy közel kétszáz alkotásból álló gyűjtemény tulajdonosról csak képletesen mondhatjuk, hogy kívülálló.
Sára mindenesetre főállásban egy lapkiadónál dolgozik. Kérdezem is, hogy nem elég önmagában a gyűjtés? De a házaspár nem megélhetési gyűjtő, ők valóban olyan festményeket vásárolnak, amelyek megragadják őket. „Tíz éve eladtunk több képet is, hogy megvehessünk egy lakást, de annyira szerettük az egyik pénzé tett alkotást, hogy amikor évek múlva újra felbukkant egy aukción, egyszerűen nem tudtuk megállni, hogy ne licitáljunk rá” – meséli Gábor, így lett ismét az övék az egyik legkedvesebb darabjuk.
Vagyis Sára és Gábor elsősorban nem üzleti célból gyűjtenek, bár azt elismerik, hogy jól fog ez még jönni a jövőben.
Festmény a gyerekszobában
A műgyűjtő házaspár számára fontos, hogy a gyűjtés szeretetét átadják gyermeküknek, de ezt tudatosan építik fel, és semmi esetre sem szeretnék ráerőltetni. „A fiunk festmények között nevelkedett, természetes számára, hogy beszélünk otthon a művészetről, vagy, hogy tízéves kora ellenére megkérdezzük tőle is, hogy mit gondol egy-egy képről. Valamint a kiállításmegnyitókra is elvisszük, hogy jobban megismerje ezt a közeget, de mindig figyelünk rá, hogy ne legyen túlzott nyomás rajta” – mondja az édesanya, majd az édesapa viccesen megjegyzi, hogy nemrég egy két méteres kép került a kisfiú szobájába.
„Vettünk egy festményt, ami mindegyikünknek, a fiunknak is nagyon tetszett, viszont sehol nem volt elég szabad falfelület a házban, ahol kitehettük volna, kivéve a gyerekszobát…” Ez a laza, de tudatos nevelés segít abban, hogy a művészet természetes részévé váljon a gyermek életének is, és hogy később, amikor ő veszi át a gyűjteményt, valóban értékelje annak jelentőségét.
Közelgő kiállítás
Sára és Gábor nem csupán a saját gyűjteményükre koncentrálnak, hanem más gyűjtői körökben is aktívan részt vesznek. „Rendszeresen találkozunk más műgyűjtőkkel, többek között ennek köszönhető a következő kiállítás is, ahol a mieinken kívül további három gyűjtő képei lesznek láthatók. A kiállítás különlegessége, hogy a látogatók nemcsak a festményeket láthatják, hanem a hozzájuk kapcsolódó indoklásokat is, amelyek segítenek megérteni, miért választottuk éppen ezeket az alkotásokat.
A koncepció ugyanis öt kérdés köré épült, mint például hogy melyik volt az első festményünk, melyiket nem vennénk meg mai fejjel, vagy hogy melyiktől nem válnánk meg semmilyen körülmények között sem” – mondja Gábor. A kiállítás november 14-től lesz megtekinthető a Tér-Kép Galériában. Addig is és azután is érdemes lesz nyitott szemmel járni, hátha egy tárlaton rátalálunk Stomp Sára és Kozák Gábor gyűjteményének valamelyik darabjára.