A négylábú filmsztárok élete a mozivásznon túl
Vannak, akik kedvenceiket szeretik szorosan maguk mellett tudni, míg mások csak távolról csodálják bolygónk élőlényeit. Az ugyanakkor biztos, hogy nincs is jobb, mint modern eszközeinknek hála a kanapénk kényelméből örömünket lelni egy szívmelengető állatos műsorban. A filmek megjelenését követően nem kellett sokat várnunk négylábú barátaink felbukkanására, hiszen már a huszadik század elején láthatók voltak a mozivásznon.
Az első mozgókép, amelyben állat szerepelt, az 1905-ben bemutatott „Rover, a kutya” című rövidfilm volt. Természetesen eleinte az ember legjobb barátja került fókuszba, akik közül Strongheart és Rin Tin Tin, a két hím német juhászkutya volt a legismertebb, és hamar nemzetközi filmcsillagként tündököltek.
Filmjeiket olyan műsorok követtek, mint a Dogville Comedies vagy a Lassie hazatér. 1951-től már vadállatok is képernyőre kerültek, köztük Bonzo, a csimpánz és Jackie II., az oroszlán. Két részre oszthatjuk az állatokkal rögzített felvételeket: dokumentumfilmekre, amelyekben az állatok viselkedését figyelhetjük meg természetes környezetükben, külső beavatkozás nélkül, és állatokkal készített szórakoztató műsorokra, melyek elkészítése sokkal inkább erőt próbáló feladat mind az állatok, mind az emberek számára.
Horkai Zoltán, a nemzetközileg elismert állatkoordinátor segítségével betekintést nyerhetünk a kulisszák mögé, az általa koordinált állatok olyan színészek mellett tűntek fel, mint Anthony Hopkins, Brad Pitt vagy Dwayne Johnson.
Mazzag Izabella: A mentális betegség nem szégyen
Biztonság mindenek előtt
Tor Age Bringsvaerd norvég író azt mondta, hogy: „Van valami igazi, valami ősi, bölcs és gyönyörű az állat és az ember kapcsolatában.” Horkai Zoltán azzal kezdi, hogy a régi időkben egészen más etika mentén éltek az emberek, más beállítottságú volt a természet- és állatvédelem. „Napjainkban azonnal felkapjuk a fejünket, ha bármilyen állatkínzás kétsége felmerül, ami nagyon fontos is, hiszen ezek az állatok éreznek: tudnak szeretni, érzik a fájdalmat, tudnak örülni” – mondja a szakember.
Az idomár szerint az igazán jó rendezők, producerek, stábtagok kiemelten figyelnek arra, hogy a jószágok megfelelő ellátásban részesüljenek, és hosszas előkészítő procedúra előzi meg a velük készített filmeket. Egyes rendezők már másfél évvel korábban szemügyre veszik az állatokat, érdeklődnek a szállításuk, elszállásolásuk és minden egyéb igényük iránt.
Casting
Horkai Zoltán azt is kiemelte, hogy az American Humane Association szerte a világban felkérés alapján felügyeli a forgatásokat, hogy ne történjen semmi olyan, ami az állatok egészségügyi, fizikai, illetve szellemi állapotát veszélyezteti. A filmek végén kiírt „No animals were harmed” egy licenc, amely megszerzéséhez az AHA embereinek figyelemmel kell kísérniük a filmgyártás folyamatát, az állatok szállítását, tartását, és bármikor jogukban áll leállítani a jelenetek felvételét, ha a megfelelő környezet nem biztosított számukra.
A tökéletes karakter megformálásához tökéletes színészre van szükség, nincs ez másként az állatok esetében sem. Hosszas castingolás előzi meg a szerepre választott kedvenc felfedezését. „Megtalálom azokat az embereket, akiknek a megfelelő jószáguk van, és ezek mellé adok egy trénert, vagy ha ők maguk is képesek a feladat elvégzésére, akkor eljönnek a forgatásokra velem vagy az egyik emberemmel” – mondta Horkai Zoltán.
Előkészületek
Az állatok felkészítése a forgatásokra már kölyökkorukban megkezdődik. Fontos, hogy jól bírják az utazást, hiszen rengeteg helyszínre kell eljutniuk, és ez igen stresszes, hogyha nincsenek hozzászoktatva. „Ez könnyűszerrel megy, hiszen ebbe születnek bele, utaznak, jönnek-mennek villamoson, buszon, különböző járműveken, amikkel később találkoznak és szállítjuk őket. Ezekhez az utazási eszközökhöz pozitív élmények társulnak, és nem kell kérni az állatokat, hogy bemenjenek, hiszen biztonságot jelent számukra” – mesélte Horkai.
Sokszor a kifutókban helyezi el az utánfutókat, szállító dobozokat, hogy ott hűsölhessenek, pihenhessenek az állatok. Kiemelte, hogy nemcsak az a fontos, hogyan bánik a jószágokkal, hanem az is, hogy milyen felkészültséggel érkeznek egy-egy forgatásra. Sok esetben az emberek hajlamosak aggódni olyan állatokért, amelyeket kicsi ketrecekben látnak. Ez lehet jogos félelem is, de érdemes tudni, hogy gyakran maguk döntenek a hely mellett.
Az állat szereti a számára ismert, biztonságot jelentő kuckót, ahol tudja, hogy pihenhet, kényelmesen eltöltheti a szabadidejét. „Fontos, hogy az állat maga válassza ki a helyét, de természetesen kicsi koruktól szoktatjuk őket a szállítódobozokhoz, amelyekbe szívesen mennek bele, és várják ki a forgatásokon kamerán kívüli időréseket.
Sokkal jobb egy kis ketrec, amiben megszokták a várakozást, mint mondjuk egy nagyobb, ami rossz helyre van letéve, napon van, zúg mellette az aggregátor, vagy olyan dolgok történnek körülötte, amik szokatlanok számukra” – fejtette ki a koordinátor.
Kamera…forog!
A forgatásokon nagyon odafigyelnek az állatok a különböző mozgásokra, zajokra, hiszen ez a kiirthatatlan ösztön, az állandó éberség védi meg őket a vadonban. Rengeteg gyakorlás előzi meg az olyan jeleneteket, ahol egy adott irányba kell nézniük, emellett tilos bárkinek is megmozdulnia, beszélnie, és a lehető legkevesebb stábtag vesz részt ezeken a felvételeken. Egy idő után már ismerik a jellemző zajokat, amelyek még sokszor a segítségükre is vannak, hiszen tudják, hogy mi is következik.
„Milliószor elgyakoroljuk, hogy ne nézzenek ki a kamerára a farkasok. Tudják, hogy a hívásra már a kamerakocsi indulni fog, sőt már amikor meghallják a hangját, tudják, hogy szaladni kell, mert a túloldalt várja őket a kaja” – mondta Horkai Zoltán. Továbbá azt arra is kitért, hogy számukra élvezetes ez a fajta egyszerű táplálékszerzés. „Lényeg, hogy az állat és a körülötte levő stábtagok, legyen az színész, operatőr, rendező, egymással harmóniában legyenek, és az állat maximálisan bízhasson bennük.”
Előfordul, hogy a színész bevállal egy jelenetet az állattal, de a felvétel közben mégis megrémül, ami nagyon nehéz szituációt idéz elő, hiszen az állat érzi a változást, és félénkké válik. A vadállat retteg attól a személytől, aki nem természetesen viselkedik.
Természetes motiváció
Az állatoknak is szükséges valamiféle ösztönzés, melyet nemcsak a finom falatok jelenthetnek, habár Zoltán szerint a farkasokhoz főleg a hasukon keresztül vezet az út. Sok esetben a természetes motiváció lesz célravezető. „Ennek mindenképpen olyannak kell lennie, amiben az állat nem sérül, és az emberrel való kapcsolata sem károsodik, sőt erősödik” – emelte ki a szakértő. Ember és állat kapcsolatának alappillére a bizalom, mely akár a forgatások alatt is szilárdul.
Különböző állatok esetén különböző módszerek lesznek hatékonyak, de a lényeg, hogy az állat természetes ösztönein keresztül szemléljük a világot. Néhány jellemző példa: hím farkasok esetén egy tüzelő szuka lehet csábító erő, a pingvineknek egy tükör, hogy azt gondolják ott van a kolónia többi tagja, vagy akár legyeknél a sötét szoba egyetlen fényforrással. A legfontosabb, hogy az állat maga döntsön, és ez a számukra kedvező illatokkal, hőmérséklettel, fajtársakkal, környezettel érhető el.
Jelenetek
Előfordulnak bonyolultabb, illetve egyszerűbb feladatok, így nagyon változó, hogy mennyit készülnek egy-egy snittre. „Érdemes betanítani a sokszor megjelenő, sztereotip jeleneteket, de van olyan, amit nem szeretnék megtanítani, mint például a farkasok vicsorítása. A rendezők nagyon imádják, de valójában a vicsorgó farkas nem agresszív, hanem behódol, és sosem lehet tudni, hogy az állat parancsszóra teszi-e, vagy tényleg valami kiváltja belőle ezt az érzést.”
Elmondta azt is, hogy ezeket a részeket mindig szűk kameraállásban veszik fel, mivel egyébként látszódna, hogy az egyed a hasa alá húzza a farkát, összegörnyed és a füleit hátracsapja. Sok esetben az állatok fiziológiája nem engedi meg a feladatok végrehajtását, például a tehenek nem tudnak leülni, ahogyan a medvék sem képesek vicsorogni.
„Tudni kell nemet mondani az állatok, a színészek és a stábtagok biztonsága érdekében” -hangsúlyozta Horkai. A kérdés az, hogy milyen jelenetről van szó, mivel ez fogja meghatározni, hogy mennyi időbe telik a felkészülés.
„Elképzelhető, hogy eljön az az idő, amikor a digitális világ mindent átvesz, de jelenleg még sokkal egyszerűbb felvenni az állatokkal a jeleneteket” – mondta Horkai Zoltán. A CGI sok esetben segítséget jelent, hiszen az állatokkal nem megvalósítható részeket kiválóan el lehet készíteni ezzel a technológiával, de alapvetően könnyebb a valóságot lencsevégre kapni. A vadon makacs gyermekeivel való közös munka gyümölcse sosem lesz teljes mértékben utánozható.