Egy játszótéri pillanatból a Berlinaléig – interjú Sós Bálint Dániel rendezővel
Mit kezd egy apa, ha a gyermeke olyan hibát követ el szándékosan vagy szándék nélkül, ami már nagyon fiatalon tönkreteheti az életét? Hogyan lavírozhat valaki az igazság és a védelem között úgy, hogy közben önmagának is megmaradjon? Sós Bálint Dániel első nagyjátékfilmje, a Minden Rendben nem tesz fel egyszerű kérdéseket. A rendezővel őszintén beszélgettünk a történet mögött húzódó kérdésekről, felelősségről, gyerekszínészekről, illetve a Berlinale élményéről.
A Minden Rendben az első nagyjátékfilmes rendezésed. Mi adott inspirációt ehhez a morális kérdéseket boncolgató történethez?
Egy saját pillanat a fiaimmal a játszótéren. Valami komoly bűntény elkövetői voltak - talán lapát dobálás - és az áldozat szülei ezt vehemensen nehezményezték. Egyszerre tört fel bennem két erős érzés. Egyrészt, hogy a határokról, következményekről, jóvátételről okítsam a gyerekeimet, másrészt, hogy védjem őket a többiek haragjától. Ez egyszerre nem megy, de mindkettő motivált. Ez az ambivalencia ragadott magával. Nagyon emberi helyzet, hogy több jónak tűnő út között navigálunk iránytű nélkül.
A film bekerült a Berlinale elsőfilmes versenyprogramjába is. Milyen élmény volt megjelenni az eseményen és hogyan tértél róla vissza?
Nagyon izgalmas és mozgalmas. A Berlinale egy elképesztően nagyszabású esemény, amit nemcsak a filmesek tesznek azzá, hanem a mozirajongók százezrei is. Egyszerre van jelen a hollywoodi sztárkultusz és az európai filmklub-világ intellektuális pezsgése. Az elmúlt évtizedek filmkultúrájának teljes öröksége és a jelen formabontó izgalmai. Elsőfilmesként szinte álomszerű, ahogy érzékletessé teszi a filmes közösséget, filmművészetet és történelmet, amibe most az első lépéseket tesszük alkotótársaimmal.
Milyen kihívásokkal szembesültél a gyerekszínészekkel való munka során, és hogyan oldottad meg ezeket?
A gyerekek nem színészek, csak gyerekek (legjobb esetben). Mivel tudtam, hogy nincs mögöttük rutint adó szakmai felkészültség, sokszor félve imádkoztam, hogy „legyél jó most is, legyél jó most is!”. Próbáltam őket a jelenben tartani, a jelenetről csak annyit mondani, hogy kitől mit akarnak, azt hogyan érjék el, és kicsit gyakoroltuk a dialógust – nem ismerték a forgatókönyvet.
A gyerekek nagyon könnyen játszanak, vesznek fel képzeletbeli szerepeket, de ami ott történik, ugyanúgy mélyre mehet, mint az életben. Fontos volt számomra, hogy biztonságos környezetet teremtsek nekik: ha történt velük bármi lelkileg, ne lépjünk túl rajta szó vagy reflektálás nélkül. Azt is szerettem volna, hogy szabadnak érezzék magukat hibázni, mert csak így lehet játszani – és így lehet megtalálni az igazságot.
A Minden Rendben egyik fő kérdése, hogy vállalja-e az apa (Hajdu Szabolcs főszereplésével, Sanyi - a szerk.) az igazságot vagy egy hazugságspirálba belebonyolódva védi a fiát (Sáfrány Ágoston szereplésével, Dénest - a szerk.). Ez egy elgondolkodtató kérdés, amiben szülői ösztönök is bekapcsolnak a gyerek védelmében. Te személy szerint hogyan állsz a felelősség kérdéséhez ebben a kontextusban?
Talán nem a felelősség a kérdés, remélhetőleg a felelősséget minden szülő érzi ösztönösen. Azt nehéz definiálni, hogy mire irányuljon a felelősség, és ha több választ kapunk, mi legyen a prioritás. Hogy még bonyolultabb legyen a helyzet hozzáállásunk megítélésében is sokszor változunk. Néha a szívünket, néha a hideg logikát részesítjük előnyben.
„Szeretnék hatni a világra, és egy jobb világot hagyni magam mögött” - Szily Nórával dr. Gyurkó Szilvia beszélgetett
A filmben a hazugság és annak következményei fontos szerepet kapnak. Mit szeretnél kiváltani a közönségből Sanyi kényes döntéseit látva?
Reakciót! Ez a reakció mindenkinél más lehet, már ha a filmben elég kíváncsiság és bátorság van. Mivel kérdezni akartam, igyekeztem nem a mondanivalómhoz alakítani a sztorit, hanem együtt felfedezni vele.
A filmkészítési folyamat közben eszembe jutottak jobb lépések, nevelési módszerek.
De ez nem egy tanácsadó könyv, nem a legjobb megoldást keresi, hanem az igazságot. Ehhez csak a fontos részeket hangsúlyoztam, bizonyos elemeket kihagytam, csak ilyen szelekcióval lehet követhető ok-okozati láncokat vizsgálni.
Számomra érdekes volt, ahogy a viselkedési problémákkal küzdő, gyakran szivatásokat is elszenvedő Dénes karaktere örlődik a történet során. Mire törekedtél az érzelmi és lelki világának bemutatása során?
Dénes egy összetett karakter, már csak életének sűrű drámai fordulatai miatt is. Először is próbáltam ítélkezésmentes maradni, nem átfordulni olcsó pszichologizálásba. Saját magam és a gyerekekről összeszedett megfigyeléseim alapján, intuitíve, hihető reakciókat és cselekedeteket igyekeztem adni neki.
Bár a történet súlyos, de sok humoros jelenet is van, ami sokszor Sanyi hétköznapi szerencsétlenkedéseiből táplálkozik. Hogyan találtad meg az egyensúlyt a drámai feszültség és a humor között, hogy egyik se gyengítse a másikat?
Ez megint csak egy intuitív folyamat volt. Nem áll olyan messze a humor a drámától, ha az alapja őszinte és kíváncsi. Én például sokat röhögök a szerencsétlenkedéseimen, önellentmondásaimon, pancser húzásaimon vagy egy-egy börleszkes mozdulatomon.
„A legnagyobb kihívás az volt, hogy elengedjem a kontrollt” – Tenki Dalmával beszélgettünk az Egykutya c. film forgatásáról
A képi világ kifejezetten erősre sikeredett: fekete-fehér, masszív betontömbök és brutalista építési stílus is megjelenik. Mi volt a koncepció, amikor a film vizuális megjelenésén dolgoztatok?
A vizuális koncepció központi gondolata, hogy ez egy időtlen történet és nem is a környezetből fakad. Ezt próbáltuk megragadni és minimalizálni a filmben az ezekre vonatkozó referenciákat. A karakterek saját terei sem árulnak el sokat róluk. Nem karakterrajzot vagy szociális jelenséget próbáltunk ábrázolni.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve, és milyen témákat szeretnél még feldolgozni a következő projektjeiben?
Sok téma érdekel, keresem a legjobban működő kérdéseket, amelyek mentén feltárhatok dolgokat. Pontosan tudom, hogy mikor találok egy ilyet, mert boldog izgatottsággal telíti meg a napjaimat, és sok ötletet szül.
