Polgár Judit: Nem kell minden nőnek sakkozónak vagy tudósnak lennie, de aki szeretne, azt támogassuk, és ne legyen hátrányban azért, mert nő
Minden idők legeredményesebb női sakkozója. Aki sokkal korábban találkozott a digitalizáció lehetőségeivel, mint mi. Hogy milyen „lépéskombinációban” gondolkozik Polgár Judit ezzel a témával kapcsolatban – inspiráló és persze hiteles, ahogy ő maga, a pályafutásával, és azóta is.
A Magyar Szent István-renddel kitüntetett magyar sakkozóval, nemzetközi nagymesterrel, nyolcszoros sakkolimpikonnal a technológia múltbéli és jelenkori vívmányairól és annak élettani hatásairól beszélgettünk.
Már öt-hat éves korodban sakk-komputerrel gyakoroltál, játszottál, ami Borisz névre hallgatott. Mi tudtál akkor a számítástechnikáról?
Szinte semmit. „Borisz” egy kékes-szürke szerkezet volt, egy sakktábla, lyukakkal, ezekbe kellett a figurákat bedugdosni, és a kijelzője mutatta, hogy mit lép. Játszottam vele, de rövid időn belül megvertem.
Aztán volt egy olyan fejlesztés, ami a Mephisto Polgár nevet kapta a három Polgár-lány után.
Az is egy sakkautomata volt, amibe már sokkal több információ fért. 1988-ban a női csapattal aranyérmet szereztünk a sakkolimpián, ezt követően „született” ez a gép és a név. Borisz 20×30 centi, a Mephisto Polgar pedig már majdnem sakktábla méretű volt. Persze, a mostani fejlesztésekhez képest annak a szerkezetnek a tudása is megmosolyogtató.
Dr. Unoka Zsolt: „A legtöbb munkahelyen a nők hátrányosan megkülönböztetett helyzetben vannak, ez növeli a stresszt és a kiégés esélyét számukra”
Azt is hamar legyőzted.
Igen, mert hamar rájöttünk, hogy mit nem tud. Emberek programozták a memóriáját, állandó adatbázisból játszott, ennek köszönhetően viszont nem fejlődött. Ha elvesztette a játszmát, legközelebb ugyanabban a helyzetben ugyanúgy hibázott. Ekkoriban készült egy különleges gép, annak karja is volt, tehát tudott lépéseket tenni.
Mint egy robot?
Pontosan, és nagyon látványosan lépett! De a kedvencem egy kimondottan szórakoztató masina volt: az író Efrájim Kishon hangján szólalt meg, és olyanokat mondott, hogy „Ha-ha-ha, azt hiszed, jót léptél?” Vagy: „Akkor most leütöm a figurádat!” Viccesen reagált, ötlépésenként mondott valamit.
De azt is megverted?
Igen, megvertem. Nem a sakkrobotok és -automaták, hanem a számítógépen futó programok adták fel a leckét a sakkozóknak.
Mikor lett először komputered?
Tizenhárom éves voltam, amikor egy holland mecénásunktól megkaptuk az első laptopunkat. Jó nehéz darab, nyolc-tíz kiló volt. Csomagként kellett feladni a repülőn, és amikor jöttünk haza, eltört a képernyője. Jól kezdődött… Asztali gépünk egy évvel korábban, 1988-ban lett.
Te is digitális bevándorló vagy, nem kütyükkel születtél. Az egészhez mit szóltál az elején?
Volt egy másfél-két szobányi kartotékrendszerünk. A kártyákon sakkjátszmák adatai szerepeltek: az újságokban, információs könyvekben, enciklopédiákban megjelent játszmákat apuék folyamatosan gyűjtötték. A kártyákon szerepelt a két játékos neve, a helyszín, a játszma és az eredmény. Kódjuk is volt a kártyáknak, ahogy minden megnyitásnak is van.
Épült egy archívumotok.
Körülbelül százezer játszmát tartalmazott a kartotékrendszer. A számítógéppel azonban új korszak kezdődött. Emlékszem, a floppy drive-on háromezer játszma volt – ma már tizenötmilliós adatbázis van! Amit apuék éveken át gyűjtöttek és rendszereztek, kezdett elavulni. A játszmáimról szól jegyzeteimmel ugyanez történt. Volt egy sporttáskám, tele jegyzettel. Több mint tíz kilót nyomott, de kézipoggyászként cipeltem magammal mindenhová, mert úgy gondoltam: ha elvesznek a jegyzeteim, nekem végem!
Mikor kezdted el használni nem csak a sakkra?
Határozottan emlékszem, milyen felfoghatatlan volt, amikor 1996-ban elindult az elektronikus levelezés. Fax helyett e-mail. Csoda!
Mobiltelefon?
Abból is volt korai, „táskás” darabunk, mindig vittük magunkkal. De Nagymaroson akkor is klasszikus utcai fülkébe jártam telefonálni.
Nem is értjük ma már, hogyan tudtátok megszervezni a nemzetközi utakat, versenyeket...
Ma már mi is mosolygunk rajta. Jóval több időt vett igénybe a szervezés. Más volt a tempó, de akkor az volt a természetes.
És mikor kaptál rá arra, hogy információkhoz jutsz belőle? Az internethez hogyan alakult a hozzáállásod?
Az internet térnyerése jelentős előrelépést hozott szakmailag is. Volt egy oldal, ahová heti rendszerességgel feltöltötték a játszmákat a világ minden tájáról, és te leszedhetted, megnézhetted ezeket. Előfordult, hogy az edzőm hamarabb ellenőrizte a heti híreket az ellenfelemnél, és az onnan szerzett információkkal másnap előnybe kerültem. Számított, hogy ki volt éberebb, mert a gyorsabb plusz infókhoz jutott. Ma már minden elérhető élőben, azonnal.
Ha végiggondolod a saját harminc évedet sakkozóként, akkor a technika fejlődése elképesztő ívet írt le…
A technika megváltoztatta a sakkot, ahogy a fényképezést is. Analóg volt, digitális lett. Ugyanakkor, a sakk is jelentősen hozzájárult a számítástechnikai fejlesztésekhez. Anno valakivel játszottam, edzettem, mindent leírtam, kihúztam ezt-azt, aztán újraírtam, és így tovább. A technikai fejlődésnek köszönhetően rengeteg időt megspóroltam. A játszmák utáni elemzésekkel régen akár másfél hónap is elment. Ez ma már csupán néhány óra. Annak idején kiszámoltál egy nehéz matematika egyenletet,
most beírod a gépbe, és a szemed előtt a megoldás, a válasz.
Nem arról van szó, hogy nem vezethet tévútra, de egy partinál a program ma azonnal mutatja az értékelést, a lépéseket is, hogy mit ajánl a tiéd helyett vagy folytatásként. Ez már nagyon más világ. Van intuíció, fontos, de a gép őrt áll.
Az internet, az információs zaj növekedése milyen szerepet kapott az életedben?
A közösségi médiában annyit vagyok jelen, amennyi kvázi kötelező bizonyos gondolatok, információk és programok közzétételéhez. Podcastot szeretek hallgatni és tartalmas előadásokat. A munkán kívül másra nem használom a netet. Azt gondolom, ezen a területen is az egyensúly megtalálása a legfontosabb. A nap nagy részét képernyő előtt töltöm, tehát tudatosan kell beosztanom ezt az időt. Nem a rengeteg adat a probléma, hanem a hamis információk, mert ezek kiszűrése nem egy-két percet igényel.
Rendszeresen érkezik a telefonomra adathalász e-mail, ami borzasztó. Én is voltam áldozat. Az elkövetők, a módszerek, egyre rafináltabbak. Régen arra vigyáztál, hogy ne legyen vírusos a számítógéped, ma viszont mindig észnél kell lenned, különben csőbe húznak. Ebből eredően sokan begubóznak, mert félnek. Ugyanaz történik, mint amikor elkezdesz kamerákat telepíteni, lakatokat és rácsokat rakni a házadra, hogy megvédd magad. Ez komoly probléma.
Nekem te mutattad meg lelkesen először a ChatGPT-t. Kontra és pro hallgatunk róla érveket az előnyeiről, veszélyeiről. Te mit gondolsz?
2021 decemberében kommentátorként dolgoztam egy kiemelt sakkversenyen egy régi barátommal, aki a mesterséges intelligenciával foglalkozik. Ő mutatta meg a programot. Azóta használom is, bár nem feltétlenül eleget, ám azt így is látom, milyen inspiráló tud lenni. Előadáshoz, projekthez, sőt könyvírás során is előveszem, mert ötleteket ad. A mesterséges intelligenciával szerintem időt spórolhatunk. De ez nem jelenti azt, hogy megírja helyettem a könyvet vagy megtartja az előadást.
Azt sem veheted készpénznek, hogy minden javaslata A-tól Z-ig jó lesz. De ha kritikusan gondolkodsz, és tudod, hogy mit akarsz, akkor a mesterséges intelligencia hasznos társ, valós segítség. Olyan, mint amikor beülsz egy étterembe: előtted a menü, és te kiválasztod, ami neked kell. Persze, mint oly sok mindennek, ennek is van árnyoldala. Például, jó eséllyel sok adathalász szintén használja a ChatGPT-t.
Vannak ilyen rémképek, hogy egyszer csak majd túlnő rajtunk, és...
Akik ezzel foglalkoznak, azt mondják, hogy ez nem történhet meg. Veszélye biztosan van, de alapvetően nem az eszközben látom a problémát, hanem az emberben, aki rosszra használja, és be is bújik mögé.
Elbújva, egy új lehetőséget teremtett az emberi gonoszság. Ezt kimondhatjuk.
Erre mondja az ember sokszor, átvitt értelemben, hogy „fejlődik” a világ. Ezzel a mondattal azonban óvatos vagyok, mert nem tudom, hogy fejlődik-e vagy változik.
A fejlődésben nekem mindig van valami pozitív íz.
A változásnál viszont nem egyértelmű, hogy az jó vagy rossz. A technika, a technológia olyasmi, amit tanítani kell. Mire való, miért jó, és mik a veszélyek.
Jól érzed magad így, ebben a gyorsuló, digitalizálódó világban a XXI. században?
Mivel jó dolgokra használom a technológiát, az előnyeit látom elsősorban. Rajtam múlik, hogy mennyit engedek be belőle. A telefonodon is ki tudsz kapcsolni bizonyos dolgokat, letilthatsz funkciókat és alkalmazásokat, amik veszélyeket hordoznak, de ezekről kevesebbet beszélünk. Mint mindent, ezt a fejlődést is meg kell tanulnunk, ami nem egyszerű, mert gyorsabb annál, hogy bárki követni tudná. A mesterséges intelligencia mégis lehetőséget kínál a világ jobbá tételére, és önmagban nem probléma. Minden az emberi szándékon múlik. A lényeget ebben látom.
Ha már szándékok. Beszéljünk picit nők és férfiak esélyegyenlőségéről. A te pályád alapvetően férfiak által uralt…
Apuék erősen hittek abban, hogy ha kellő mennyiségű energiát fektetsz be, ha gyakorolsz, ugyanolyan teljesítményre vagy képes. Én ebben nőttem fel, férfiak között játszottam gyerekkoromtól kezdve. Nem mondom, hogy minden nőnek sakkozónak vagy tudósnak kell lennie, de aki szeretne az lenni, azt támogassuk, és ne legyen hátrébb sorolva azért, mert nő.