A falvédővarrás, mint terápia: a mese és az emlékek mind gyógyítanak - beszélgetés Kamarás Kingával
Kamarás Kinga falvédőit kezdetben a gyerekmesék inspirálták - de a varrás volt a történet omegája és alfája. Már mind a négy gyereke kiröpült: most épp a nagymama szerepet ízlelgeti.
Gyerekei születése után kezdett el a varrással foglalkozni, egészen egyszerűen azért, hogy minél több olyan dolog vegye körbe őt és családját, ami tetszik neki. Ebből aztán örök szenvedély lett.
Hogyan kezdődött?
Valamikor, még a nyolcvanas évek végén, nem volt igazán választék ruhákban, azt hordtad, amit megvarrtál magadnak. Nem voltak még gyönyörű holmikat kínáló bababoltok sem, úgyhogy elkezdtem varrni a gyerekszobába ezt, azt. Igényem volt, hogy olyan dolgok vegyenek körül, meg a gyerekeimet is, amik nekem tetszenek.
Mindez, hogy fért bele egy többgyermekes anyuka idejébe?
A többgyerekes anyukának kell valami plusz az életébe, különben megőrül. Az egyik az olvasás volt, az első gyereknél a Dosztojevszkij összes, de már varrtam is pár dolgot, például a mózeskosárba. Nemrég találtam meg az elválasztó függönyt, amit az első, negyven négyzetméteres lakásunkba készítettem a gyerekszoba és a hálószoba közül kivett ajtó helyébe. Azt a motívumot tettem rá, amit az esküvői meghívónkra az öcsém tervezett.
Bár apa velünk élt, sosem vett részt a nevelésemben: ilyen felnőtt lettem emiatt
Bár minden újabb jövevény számára varrtál ezt-azt, a mese-falvédők áttörést jelentettek az addigiakhoz képest.
Miután sikerült elköltöznünk egy családi házba Érdre, már mind a négy gyerek megvolt, a fiamnak elképzeltem az ágya mellé, a hideg falra egy házikós falvédőt, akkor még Réber-mesekönyv illusztrációk ihletésében. Egy két méter hosszú anyaggal kezdtem, ezen gyakoroltam.
A barátnőd ötletei alapján még kertet is építettél, és bár az egyre táguló térben már hely híján voltatok hiszen a falvédőid igencsak méretesre sikeredtek.
Többnyire mikor a gyerekek aludtak, akkor tudtam a kedvteléseimmel foglalkozni. Volt egy nagy étkező asztalunk, amit az építész sógornőm tervei alapján mi készíttettünk a férjemmel, és azon dolgoztam. Volt, hogy kenyeret sütöttem, úgy éreztem,
muszáj kreatív dolgokat csinálnom, ha már otthon ragadtam.
Egyszer volt, hol nem volt, azaz lett volna egy másik élet, amiből a „mesehősnő” kiszakadt?
Francia könyvtár szakon kezdtem, de sorra jöttek a gyerekek, és abbahagytam, mert igazából ehhez volt kedvem akkor. Így utólag viszont mindenkinek azt javaslom, hogy a családozás mellett építsen valami mást is. A gyerekek felnőnek, lehet, hogy a család is szétmegy, lehet, hogy a családi házat el kell hagyni – ahogy velem, velünk is történt. Most már azt gondolom, hogy sokkal rugalmasabb életet kell élni.
Válásod után a meseképek varrása terápiaként is működött a számodra, mikor a két legkisebb gyerekeddel közösen új életet kezdtetek egy budai, ám kert nélküli, igaz, még mindig tágas lakásban.
Úgy éreztem, bele kell vetnem magam valamibe: összeomlott minden, el voltam keseredve. Ilyenkor csinálnod kell valamit, hogy ne árts se magadnak, se a környezetednek. A legkisebb gyerek is már 16 éves volt, ott volt az egész napom, úgyhogy terveztem és varrtam, közben többnyire barokk zene szólt, az lehiggasztott.
A családi olvasmánnyá lett Gyűrűk urával új irányt vett az alkotási folyamat?
Miután a fiam tizenöt évesen elolvasta a Gyűrűk urát, mindannyian megnéztük a filmet, és ebben a lázban élt a család. Ezek még idilli évek voltak, legalábbis még nem váltunk el. Én később, negyven évesen vetettem bele magam a Gyűrűk urába, azóta négyszer elolvastam.
Hogy miként fért fel három vastag könyv egy falvédőre, és hogy zajlik egy ilyen munka, erről érdekes adalékokkal tudsz szolgálni azoknak is, akik belevágnának saját falvédő elkészítésébe, csak nincs önbizalmuk hozzá.
Egyáltalán nem tudtam rajzolni, de annyira meg akartam csinálni, hogy kénytelen voltam rajzolni. Először képeket gyűjtöttem a filmből meg az illusztrációkból, amiket kinyomtattunk, aztán kirakosgattam őket a munkaasztalra, és köréjük rajzoltam azt, ami fejben megvolt.
Az elkészült „tervrajzot” zsírpapírra átmásoltam, kis szabásmintákat csináltam: a Gyűrűk uránál ötven képről. Imádtam minden mozzanatát, az órákig tartó kivagdosás volt a kedvencem, mert meditatív. Végül a színeket választottam ki. Karácsonyi ajándéknak készült: mikor a fiam kibontotta, a gyerekek mind elsírták magukat. Az egy nagyon boldog karácsony volt.
Az életre szóló élmények mellett tapasztalattá lett a gyerekei számára, hogy a kitartó munka nem csak erőfeszítés, de örömforrás is.
A lányaim közül az egyik tizenhat-tizenhét éves volt, mikor egy olvasótáborban elkezdett kézműveskedni, babákat készíteni: pici cipő, pici ruha, aprólékos munka. Az, hogy csinálunk valamit, mindig ott volt az életünkben.
Az ember él valami értékrend szerint, és abba belenőnek a gyerekek, részt vesznek benne - én ezt gondolom a gyereknevelésről.
A gyerekeid mind továbbtanultak.
Bevallom, gyűjtöm a gyerekeim diplomáit. Mikor a lányom művészettörténetet kezdett tanulni az egyetemen és a Rózsaregény, egy illusztrációkban gazdag, középkori, allegorikus mű lett a szakdolgozata témája, ebből az alkalomból varrtam neki egy faliképet. Az évek folyamán minden gyerekemnek kitaláltam valami „személyre szabottat” a kisebbik lányomnak megvarrtam egy karácsonyi ikont, születés, betlehemi motívumokkal, a másik lányomnak, már a házasságkötése alkalmából egy angyalos falvédőt.
Manapság is egy-egy jeles napra készülnek új dolgok, köztük nem egy az újrahasznosítás jegyében.
Vannak olyan régebbi darabok, amiket szétszedtem és újra varrtam, mert már nem tetszett, vagy elvesztette az aktualitását: mire elkészült, akinek varrtam, eltűnt az életemből. A mostani lakásunk sokkal kisebb a réginél, ide már csak két új faliszőnyeg fért el. Az egyiken nagy keretbe került a kép, ami kicsisége ellenére is mozgalmas lett.
Ami már egy új párkapcsolat, és egy önismereti előrelépés jegyében készült.
Tamás, a párom elképzelése nyomán egy az egyben megcsináltam egy ravennai mozaikképet. Ennek a központi figurája Theodora királynő, aki én vagyok, a király fölé magasodik. Ez a készítés folyamán nem volt tudatos, de örültem, hogy sikerült magam így beletenni. A másik képre került a kedvenc édenkerti motívumom.
Mindig szerettem a falvédőimmel szemben ülni.
Legújabban arra vállalkoztál, hogy megvarrod mások meséit is. Vajon lehetséges-e az egymástól elsodródott szülőket, nagyszülőket közeledésre motiválni azzal, ha az unokáiknak, gyerekeiknek kitalálnak együtt egy új mesét?
Az én esetemben nem csak az volt terápikus, hogy kezdem valamit magammal, hanem az is, hogy milyen képeket választottam a falvédőre. Például akkor, mikor még nagyon szerettem volna ezt a házasságot, és nagyon sirattam.
Sikerült belevarrni egy kis mágiát?
Nem mágia volt, inkább vigasz. De azt a falvédőt is szétszedtem - nem dühből, csak már nem volt aktuális. A darabjait majd felhasználom. Lejön a képekről, melyik az, amit egy jó időszakomban csináltam. Például a gyerekeimről egy-egy nagyon kedves fotót felhasználva. Annak az is lett a címe, „Gyerekek és kertek”, az én elveszett kertemet is beleraktam, a kedvenc növényeimmel.
Ünnepek táján könyvtartó kis táskák és díszpárnák is készülnek barátoknak, családtagoknak. Felmerül a kérdés: miből él, aki a maga örömére alkot.
Voltak sikertelen próbálkozások karácsony tájékán, mikor apróbb dolgokat piacra dobtam, de az az igazság, nem igazán foglalkoztam vele. Egy belsőépítész barátnőmnek varrok függönyöket, belső textíliákat, van, hogy sok megrendelés jön, van, amikor semmi. Pár éve elkezdtünk foteleket felújítani – abból az egyik egy házikós volt. Bár nem az én, hanem a megrendelő ötlete volt, de jó érzés volt, hogy visszaköszöntek a kezdetek házikói.
Stylist: Pintér Judit
Smink: Nógrádi Barbara
Haj: Radván Simon