Kovács Eszter, a Mat On The Moon alapítója: „Rengeteg erő szabadul fel, amikor nem állsz magaddal háborúban”
Rohanás, infósokk, folyamatos megfelelés és megmérettetés… Még soha nem volt ekkora szükségünk valós példaképekre, akik képesek a változásra, akik hitelesen tudnak irányt mutatni vagy csak adni valami útravalót, ami ahelyett, hogy lepereg rólunk, ténylegesen magunkkal akarjuk vinni.
Kovács Eszter, a Mat On The Moon alapítója ilyen. Tíz év kizsigerelő üzleti élet után gondolt egyet és új életet kezdett: szakterülete a jóga, a mindfulness, az egészség és a wellness coaching és nem utolsósorban nemrég jelent meg a második könyve. Beszélgetésünk során Eszter pozitív energiái ragadósnak bizonyultak, reméljük ti is tudtok töltődni belőle, különösen, hogy egy meditációs gyakorlatot is hozott nektek!
Te magad vagy rá a bizonyíték, hogy mennyi mindent hozhat a változás az ember életébe, ha meg meri lépni. Legyen szó arról, hogy gondolsz egyet és kiköltözöl Hollandiába vagy kiégés után karriert váltasz. Mi a titkod, hogy ilyen jól sikerülnek ezek a komfortzóna-elhagyások?
Hajlamos vagyok örülni. Milyen szokatlanul hangzik és szokatlannak is érződik a veszélyt leső, szorongásban megszokást találó lelkemnek, de tudatosan dolgozom ezen. A komfortzónán kívül annak is nehéz, aki végül meglépi, szóval amikor már ott vagy és vízszintesen esik az eső Hollandiában, vagy fogalmad sincs róla, hogyan kell vállalkozást indítani és őrülten túláradó az egész, meg kell tudni kapaszkodni abban, amivel épp nincs baj, ami épp nem nehéz, ami jelenleg nem ijesztő. Ez is gyakorlás, szerintem sosem lesz vége.
Sikeres közösséget vezetsz, mindenki - és ezt én is tanúsítom - úgy nyilatkozik, hogy a könyveid lapjáról mintha lemásznál és te magad mesélnél, hiteles szakemberként és inspiráló magánszemélyként vagy jelen. Mindezek mellett Kovács Eszter milyennek látja magát?
Lassan elhittem, hogy tényleg nem fogom magam belebántani egy jobb életbe és azóta az a belső hang, ami mindannyiunk fejében mindig és mindent narrál, sokkal kedvesebb, ezáltal az is, ahogyan magamat látom.
Rengeteg erő szabadul fel, amikor nem állsz magaddal háborúban.
Mérhetetlenül és majdnem válogatás nélkül kíváncsi vagyok, mindig összerakom a kindertojásban a játékokat, ősszel van a zsebemben egy gesztenye, könnyen kezdek táncolni és nehezen hagyom abba, hiszek abban, hogy az emberek jók. Talán ezeket fontos tudni?
A kreativitásban, folyamatos kontaktban az emberekkel és állandó megújulásban nem lehet kiégni?
Dehogynem! Tudatosan kell egyensúlyozni abban, hogy töltsd a saját poharad, megtartsd a határaidat, nemet mondj dolgokra, hogy legyen lehetőséged igent mondani magadra.
Hogyan szelídítsük meg a belső kritikusunkat?