Mindenki csodálta, de senki nem látta őt igazán – Marilyn Monroe portréja
Marilyn Monroe vadító vonzereje egyszerre lenyűgözte és megbotránkoztatta a közönséget, ragyogása mögött azonban mindig jelen volt a sebzett szívű Norma Jeane, aki csak arra vágyott, hogy valaki végre a valódi önmagáért szeresse őt. A világ a lábai előtt hevert, ez mégsem töltötte be a lelkében tátongó űrt.
Egy legendás színésznő, aki keményen dolgozott azért, hogy több legyen, mint szexszimbólum, Hollywood azonban nem engedett a szorításából. Egy nő, akinek három házassága, és megannyi romantikus kapcsolata volt – többek között Marlon Brandóval, Frank Sinatrával és a Kennedy-fivérekkel is –, de nem tudott családot alapítani, bármennyire is szeretett volna. Marilyn Monroe portréja.
A kíméletlen kezdetek
Norma Jeane Mortenson 1926-ban látta meg a napvilágot Los Angelesben. Mindössze hétéves volt, amikor édesanyját skizofréniával diagnosztizálták, aki ezt követően ritkán került kapcsolatba a lányával. Korai gyermekkorától kezdve nevelőszülők, otthonok és árvaházak között ingázott, miközben férfi gondviselői nem egyszer szexuálisan zaklatták. A zord külvilág elől a moziba menekülő kis Norma Jeane már ezekben az években eldöntötte, hogy színésznő szeretne lenni.
16 éves volt, amikor 1942-ben hozzáment a 21 éves James Dougherty-hez. Miközben első férje tengerészgyalogosként szolgált, a fiatal lány egy repülőgépgyárban dolgozott. Ekkor történt, hogy a női munkásokat fényképező David Conover felfedezte a popkultúra legmisztikusabb szépségét. Norma Jeane férje véleményét dacosan figyelmen kívül hagyva felmondott a gyárban, és modellkedni kezdett a fotósnak, majd 1945-ben hivatalosan szerződtették egy modellügynökségnél.
Jean Norman álnéven a szorgalmas és ambiciózus pin-up modell rövid időn belül több tucat címlapról mosolygott vissza. 1946-ban szerződést írt alá a 20th Century-Fox stúdióval, ekkor vette fel a Marilyn Monroe művésznevet Marilyn Miller Broadway-csillag, valamint édesanyja leánykori neve nyomán. Elvált a karrierjét ellenző férjétől, és a színészet kitanulásának szentelte az idejét, azonban félénksége és bizonytalansága miatt a tanárai nem jósoltak fényes jövőt számára.
A szexszimbólum születése
Marilyn Monroe a Columbia Pictures stúdióhoz szerződve vált azzá a szőke bombázóvá, akinek nem sokkal később az egész világ a lábai előtt hevert. Itt kapta meg az első főszerepét A kóristalányok című 1948-as musicalben. Ezt követően John Huston 1950-es Aszfaltdzsungel című noirjában tűnt fel, majd hétéves szerződést kötött a 20th Century-Fox stúdióval, ahol 1951-ben olyan filmek alapozták meg a felemelkedését, mint az Annyi idős vagy, amennyinek érzed magad.
1952-ben korábban készült meztelen fotói miatt került a figyelem középpontjába, a botrány azonban csak növelte népszerűségét, és gyarapította hódolóinak seregét. Rövidesen nemcsak a Life magazin címlapján tündökölt, de következő filmjei is sikeresen profitáltak az őt körülvevő érdeklődésből. A csábító, de naiv és butácska szőke nő sztereotípiáját erősítő romantikus szerepei után Fritz Lang 1952-es Éjszakai összecsapás című noirjában végre a drámai mélységeit is megmutathatta.
Szakmai sokoldalúságát felvonultató törekvései ellenére a gyönyörű és vonzó, de kétségkívül túlzottan szexualizált Marilyn Monroe-t a producerek beszorították a csini szöszi karakter korlátai közé. Az 1953-as Niagarában véglegesült jellegzetes femme fatale sminkje az ikonikus szépségpöttyel az arcán, míg a Szőkék előnyben című klasszikusban aranyásó művésznőként szerepelt Jane Russell oldalán – ekkor adta elő az egyik legismertebb, Diamonds Are a Girl’s Best Friend című dalát is.
A függetlenedő filmcsillag
Az 1953-as évet a Hogyan fogjunk milliomost? című screwball comedy koronázta meg, amely eddigi karrierje legnagyobb bevételt hozó filmjének bizonyult. Marilyn Monroe ekkor lett a Playboy magazin első címlaplánya is, bár Hugh Hefner a konszenzusa nélkül tette közzé korábban készült fotóit. 1954-ben a színésznő Joe DiMaggio baseball játékossal között házasságot, azonban kilenc hónap múlva, következő romantikus vígjátéka forgatása közben el is vált az abuzív férfitől.
A féltékeny és uralkodó Joe DiMaggiót ugyanis rendkívül feldühítette, hogy az 1955-ös Hétévi vágyakozás zseniális reklámfogásaként Marilyn Monroe több órát töltött Manhattanben annak az ikonikus jelenetnek a rekonstruálásával, amelynek során a metró rácsán állva fellibben hófehér ruhája – közel kétezer bámészkodót csalogatva a helyszínre, és biztosítva a film elsöprő sikerét. A díva ezután maga is belefáradt szexi szerepeibe, és Milton Green fotográfussal saját cégét hozott létre.
Csak halála után derült fény Marilyn Monroe egykori nagy szerelmére - az „őrült magyar André” még a hírnév előtt szeretett bele a színésznőbe
A Marilyn Monroe Productions reputációjának növelése érdekében New Yorkba költözött, színjátszó leckéket vett, és a method acting módszerével ismerkedett Lee Strasberg szárnyai alatt. Az üzletasszonnyá avanzsált színésznő ajtaján ekkor ismét kopogtatott a 20th Century-Fox, olyan feltételekkel, amelyek végre neki is kedveztek. Az 1956-os Buszmegálló forgatása során már komolyabb felelősséggel rendelkezett, alakítása ráadásul az első Golden Globe-jelölését is meghozta.
Végig nehézségek kísérték
Marilyn Monroe merész megjelenése sokaknál kiverte a biztosítékot, miközben olyan nyilatkozatokkal dobogtatta meg rajongói szívét, hogy nem visel fehérneműt. A férfi színészek és rendezők leereszkedő szexizmusa azonban rendkívül felzaklatta: késve érkezett, vagy meg sem jelent a forgatásokon, nem emlékezett a szövegeire, és a jelenetek többszöri felvételét kérte, mire elégedett volt a játékával – lámpaláza és önbizalomhiánya leküzdésében Natasha Lytess, majd Paula Strasberg mentorálták.
A herceg és a táncosnő (1957) volt az MMP első független produkciója Laurence Olivier rendezésében, aki egyben a főszerepet is játszotta Marilyn Monroe oldalán, a köztük feszülő ellentét azonban jelentősen megnehezítette a forgatást – erről az időszakról mesél az Egy hét Marilynnel című film. Később a Van, aki forrón szereti (1959) szintén problematikus körülmények között készült, a közönség és a kritikusok azonban imádták, ráadásul a színésznő alakítását Golden Globe-díjjal ismerték el.
Arthur Miller íróval kötött, 1956-tól 1961-ig tartó házassága volt a leghosszabb mind közül. A férfi többek között Marilyn Monroe utolsó filmje, a John Huston rendezésében készült Kallódó emberek (1961) írója is volt. A színésznő ekkor már hosszú évek óta barbiturátokat és amfetaminokat szedett, amelyeket gyakran alkohollal kevert, hogy enyhítse a szorongását és az álmatlanságát. Miközben gyógyszerfüggősége eszkalálódott, egyre több egészségügyi gonddal küzdött.
Mindössze 36 évesen hunyt el
1962-ben Marilyn Monroe elkezdett dolgozni a befejezetlen Valamit adni kell című filmen, valamint felköszöntötte John F. Kennedy elnököt a születésnapján, a divattörténet egyik legmerészebb meztelenruhájában. Hat héttel tragikus halála előtt még részt vett élete első Vogue fotózásán. Rengeteg terve volt, 1962 augusztusában mégis holtan találták a saját ágyában – a toxikológia jelentés alapján barbiturát mérgezésben halt meg, vagyis túladagolta magát, sokan azonban napjainkig kételkednek abban, hogy öngyilkosságról lett volna szó.