Csak halála után derült fény Marilyn Monroe egykori nagy szerelmére - az „őrült magyar André” még a hírnév előtt szeretett bele a színésznőbe

Talán legbelül mindig is ez a barna hajú kislány maradt, aki csintalanul néz bele a kamerába, aki repked a boldogságtól, imád élni és vágyik a szeretetre. Ez a fellángolás robbantotta be őt a hollywoodi stúdiók világába, pedig soha nem is beszélt róla egyetlen interjújában sem. Történt, hogy Marilyn Monroe halála után négy nappal, 1962 augusztus 8-án a Los Angeles Times terjedelmes interjút hozott le egy bizonyos hollywoodi fotóssal, aki a sztár fiatalkori szerelme volt.

A férfit ugyan franciának említi a cikkben Jack Smith újságíró, de ez tévedés. André de Dienes magyar származású fotográfus volt, Dienes Andor néven született. „Én voltam az első, aki lefényképezte őt” – mondta Andre de Dienes, miközben tucatnyi fényes nyomatot nézegetett Marilynről otthonában, a 1401 Sunset Plaza Dr. szám alatt, a Sunset Strip felett. „Én tettem az arcát magazinok címlapjára. Én tettem híressé. Szerettem őt. El akartam venni feleségül. És ő sosem említett engem – 15 éven keresztül egyáltalán nem.

„Ez volt az egyetlen tény az életében, amit nem említett a sajtónak. És én sem említettem ezt soha senkinek. De nekem is elegem van. Ezért vagyok most hajlandó mindent elmondani.”

Kézdivásárhelytől Hollywoodig

Mindenekelőtt ismerjük meg ki volt a fotóművész, akinek érezzük a Los Angeles Times hasábjairól a mély megbántottságát, aki ennyire szerelmes volt, és akit nem szerettek viszont. Aki több, mint tíz évig alighanem a legjobb, legbensőségesebb fotókat készíthette Marilyn Monroe-ról, aki mindvégig barátja, lelki társa maradt, és a rajongásig szerette. Erdélyben Háromszék megyében, Kézdivásárhelyen született Dienes-Ikefalvi Andor Györgyként 1913-ban.

Elsősorban a Monroe-t körülvevő sztárkultusz egyik szereplőjeként említik, pedig más hollywoodi csillagok portréit is neki köszönhetjük. Elismert, keresett fotós volt, Fred Astaire, Henry Fonda, Marlon Brando, Ronald Reagan,Elisabeth Taylor, Shirley Temple és Ingrid Bergman is álltak az objektívje előtt. Kevesebben ismerik szocio-fotóit, pedig az amerikai őslakosokat, az apacsokat, a hopikat, a navajo rezervátumok lakóit megmutató sorozata kitűnik az életművéből. De Harlemben is készített fotókat.

Hogy jutott el Amerikába a talpraesett székely kisfiú? Anyja öngyilkossága után, 15 évesen költözött Budapestre családjával. Életrajzából látszik, hogy szeretett utazni, nagyon fiatalon nekivágott a nagyvilágnak, gyalogszerrel bejárta Európát. Tunéziában is járt, szert tett egy 35 mm-es Retina kamerára, de élt Párizsban, ahol divatfotósként dolgozott. Itt vásárolta meg Rolleiflex fényképezőjét, a masina végigkísérte egész pályáján.

1938-ban Amerikába emigrált, New Yorkban az Esquire magazinnak, később a Vogue-nak és a Montgomery Ward-nak is dolgozott, természetesen mint divatfotós. 1944-ben átköltözött Kaliforniába. Mondhatjuk, hogy a művészi aktfotózás, a szürrealista, montázsolt aktok, valamint a Marilyn Monroe-ról készült sorozatai miatt lett ismert. Kincses Károly muzeológus egy interjúban azt mondja róla:

„például André Kertész, Munkácsi Márton vagy Brassai világhírű magyar fotósok, bármilyen perspektívából nézzük őket. Ők a világ 100 legjobb fotósa közé tartoznak, míg Dienes nem. De ez valójában nem jelent semmit, és sokat foglalkoztam Dienes-sel is. Hogy mely fotók a személyes kedvencei Dienes Andortól arra a következő választ adja: „van, de érdekes módon nem a Marilyn Monroe fényképek közül. A kedvencem egy kép egy navaho holdceremóniáról.”

Dienes kétszer nősült, gyermeke nem született. 1985-ben, 72 évesen rákban halt meg.

Egész életen át tartó szerelem és barátság

A fotós lakását halála után Marilyn Monroe rajongói feldúlták, nyilván relikviák után kutatva, és így derült fény arra, hogy titkos memoárt írt a nőről. Egyértelmű volt számukra, hogy megjelentetik, pedig ki tudja, a fotográfusnak valaha szándékában állt-e, hogy ezek az intim, naplószerű, lángoló szerelemről, intimitásról, megható gondoskodásról, barátságról szóló őszinte férfi gondolatok, érzések napvilágot lássanak.

Igaz persze, hogy tüskének tűnt a nyilatkozataiból, hogy Marilyn nem említette meg őt soha, így lehet, hogy elégtétel is a sorstól, hogy a napló húszezer limitált példányban jelent meg a Taschen kiadónál. A Marilyn címmel megjelent kötet lényegében egy szerelmi történet, mely részletesen elmeséli a közös érzelmes, intim pillanataikat, egészen az utolsó, halála előtti látogatásáig a színésznő otthonában.

Amikor megismerkedtek, a 19 éves Norma Jeane Baker még egy törékeny lány, sebezhető és gyakorlatilag ismeretlen, André de Dienes pedig 32 éves, menő fotós. Aktfotózáshoz kért egy modellt az egyik ügynökségtől, akik a kezdő Norma Jeane-t küldték. A fiatal lány épp válófélben volt férjétől - alig három év után: számoljunk csak, akkor már 16 évesen férjhez ment - és felmondott egy gyárban, ahol dolgozott. A memoár betekintést nyújt Marilyn Monroe életébe a fotográfus lencséjén keresztül.

Ő volt az első hivatásos fotós, aki Monroe-val dolgozott, megörökítette átalakulását azzá az ikonikus sztárrá, akit a világ megismert. Azonnal beleszeretett a mosolygós, élettel és jövője iránti reménnyel teli lányba, még azelőtt, hogy a világ legismertebb celebjévé vált volna, és mielőtt küzdelmei a gyógyszerekkel és alkohollal elkezdődtek volna, és szerette őt egész életén át. Több héten át autóval bejárták Kaliforniát keresztül-kasul, közben pedig végig fotózta Norma Jeane-t.

A fiatal lány kezdetben nem engedett a csábításnak, külön hotelszobát béreltek a utazásuk során, hiába ostromolta őt Dienes. Volt, hogy bekopogott hozzá, de Marilyn megkérte, hogy távozzon, egyedül szeretne aludni, hogy a másnapi fotózásra kipihent legyen, és friss. A szerelmes fotós egyik este már nem bírta tovább, levelet írt neki és becsúsztatta a hotelszoba ajtaja alatt a borítékot az imádott nőnek. Erről az emlékiratokban így ír Dienes Andor:

„Külön hálószobákba! Felháborodva kísértem Norma Jeane-t a hálószobájába, majd bezárkóztam a sajátomba és megpróbáltam aludni. Norma Jeane most az elfojtott haragom tárgyává vált. Hagyta, hogy elkényeztessem, megvédjem és átszállítsam az Egyesült Államok felén, mindezt természetesnek véve, „fizetve” nekem egy mosollyal itt, egy köszönömmel ott és alkalmanként egy könnyes szemű pillantással, hogy kifejezze, mennyire meghatódott vagy elégedett.

Bolond voltam, hogy nem próbáltam semmit! Írtam neki egy levelet, amelyben elmondtam, mennyire elviselhetetlennek találom, hogy egy olyan nővel éljek együtt, akit kívánok, anélkül, hogy a karjaimba vehetném. Ez butaság és kegyetlen, mert az életben csak egy dolog számít, Norma Jeane, és ez a szerelem. Rájöttél, észrevetted? Megmutatom neked, hogy igaz. Gyere hozzám. Várlak. Szeretkezni fogunk. Nem fogsz csalódni. Szeretlek. Mindig szeretni foglak. Aláírtam: „Az őrült magyar, André.”

Az 1945-ös egy hónapos kaliforniai útjuk során készült fotósorozatban a még barna hajú Norma Jeane különböző jelmezekben incselkedik, csábít, pózol, gyermekien ragyog az arca a boldogságtól. Cowboyruhában, hóban játszva, hétköznapi kertésznadrágban, mezítláb állva az országúton a napfényben. Itt egyébként az volt Dienes instrukciója, hogy „Ülj az úton, az életet jelképezi! Hosszú utad van még.”

Így emlékszik vissza arra a napra Dienes: „Miközben a piros szoknyáján lévő apró fehér csillagokat néztem, tudat alatt elkezdtem jósolni neki, hogy nagyon híres lesz! Hogy ezek a kis csillagok nagy hírnevet jelentettek! Igen, nem tudtam, miért mondtam ezt! Egyszerűen csak megtörtént!” A fotós nem mondható szentnek, a gyönyörű lányoknak nem tudott ellenállni, kedvence volt az aktfotózás, valószínűleg érzelmileg túlfűtött kalandokban nem volt hiánya.

Ez alatt az egy hónapos kaliforniai fotóút során pedig a nap huszonnégy órájában együtt voltak Norma Jeane-el. Az emlékiratok szerint könnyen alkalmazkodott ehhez az utazással járó zűrzavarhoz, míg Dienest idegesítette. De nem volt mit tennie, el kellett viselnie az autó hátsó ablakpárkányán lévő narancshéjat, a szélvédőre fröccsent Coca-Colát, az ülések közé szorult hajcsavarókat. De a ruhák, magazinok és élelmiszeres dobozok közötti káosz ellentéteként ott volt Norma Jeane, aki mindig mosolygott, nyugodt, friss és ragyogó volt, akár éppen ébredt, akár a kimerültségtől fáradtan elaludni készült az autó hátsó ülésén.

Akkoriban, ahogy megtudjuk a magyar fotográfus memoárjából, a 19 éves Marilyn hajnalhasadáskor kelt, hogy megcsinálja a haját, sosem késett. Valószínűleg a legendássá vált késéseit már Hollywood alakította ki a későbbiekben, no meg a függősége, az altató, drogok, az alkohol. De itt még, ha Dienes azt kérte tőle, hogy keljen hajnali ötkor, akkor napkeltekor már kész frizurával várta, hogy dolgozzanak. „Édes volt. Gyönyörű. A gyönyörű mosolya. A nevetése. És törékeny volt – mentálisan és fizikailag is.

Amint befejezte a munkát, visszaugrott az autóba és elaludt. Ennek a lánynak semmi keresnivalója nem volt a show-businessben. Ő egy érzékeny, édes kislány volt.” A fotósútjuk során Dienes Andor alig pár hét után megkérte Norma Jeane kezét. 1945-ben New Yorkba szólította munkája, és amíg távol volt, a nő Las Vegasba ment és elvált az első férjétől. „Öt hónappal később visszatértem Hollywoodba” – emlékezett vissza élete nagy csalódására a a fotós a Los Angeles Times cikkében és memoárjában is.

„New Mexicóból telefonáltam, és ő azt mondta: ’Andre, kérlek, ne gyere. Ne vegyél feleségül. Bocsáss meg nekem.' Mint egy igazi féltékeny őrült, beugrottam az autóba és száguldottam a lakásához Nyugat-Los Angelesbe,” – mesélte Dienes. „Tudtam, hogy Norma Jeane valaki mással van. Tudtam, hogy vége van.Odaadott egy kis barna bőrkötésű kötetet. Mary Baker Eddy: Science and Health című könyve. Ezt írta bele nekem gondosan, kislányos írással: ’Kedves Andre. A 494. oldal 10. és 11. sora az én imám érted mindig. Szeretettel, Norma Jeane.”

Az a két sor, amire utalt Marilyn Monroe, így szólt: „Az isteni szeretet mindig megfelelt és mindig meg fog felelni minden emberi szükségletnek. Mivel az isteni szeretet minden jót biztosít minden ember számára, minden órában.” André de Dienes volt, aki megszerezte Marilynnek az első magazinborítóját a Family Circle számára 1946 áprilisában. A későbbi években is sok ikonikussá vált sorozatot készített róla, több ezer kép bizonyítja a férfi odaadó szeretetét, barátságát és tehetségét.

Emlékezetesek a Malibuban készült nagyméretű fényképei, amelyeken Monroe különböző hangulatokat, boldogságot, elmélkedést, derűt és szomorúságot kapott tőle instrukciónak. 1949-ben Monroe már a szőke bombázóként lett legenda, ám a fotós Long Islanden, a Tobay Beach-en készült képei még mindig arra törekedtek, hogy természetes, gondtalan lényegét ragadják meg. Engem talán a legmélyebben megérintett, meghatott az a fotósorozata, ami 1953-ban készült, amikor a színésznő, nem tudván aludni, felhívta a férfit éjjel kettőkor, hogy jöjjön át hozzá és menjenek ki fotózni.

Ezek a képek olyan egyszerűek, olyan őszinték, olyan mélységesen mutatják, hogy Marilyn boldogtalan. Egy sötét völgyben, Beverly Hills-en készítették őket, Dienes autójának fényszóróival világítva meg Monroe arcát. A képek egy komorabb, elgondolkodtatóbb oldalát mutatták meg. Ez az alkalom volt az utolsó, amikor Dienes lefotózta, mivel útjaik ezután elváltak, bár kapcsolatban maradtak a színésznő 1962-es korai haláláig, legutolsó találkozásukra így emlékszik a fotós:

„Tavaly június 1-jén, Marilyn születésnapján” - mondta De Dienes - „telefonáltam neki a Beverly Hills-i Szállodába. „Összekapcsoltak a szobájával. Egyedül volt. Mondtam neki, hogy boldog születésnapot akarok kívánni neki. Azt mondta: „Andre, egyedül vagyok. Eljössz hozzám?” „Elmentem a szállodába, és ott volt a nagy bőröndök között. Éppen New Yorkba készült. Volt egy nagy csokor vörös rózsa. Azt mondta: „Andre, te vagy az egyetlen Hollywoodban, azon kívül, aki ezeket a rózsákat küldte nekem, aki emlékezett a születésnapomra.”

„Beteg volt, vagy magányos - hidd el. Ilyenek történnek egy híres csillaggal. Kaviárt és pezsgőt ettünk, megcsókoltam őt búcsúzóul, és elmentem, és másnap visszament New Yorkba." Talán ők ketten egyformák voltak, a világsikert vágyták, hogy mindenki szeresse, elfogadja őket, ez a mindent elsöprő vágy sarkallta őket, hogy újra és újra bizonyítsák a tehetségüket, a szerethetőségüket. És nem találtak megnyugvást, mint ahogy egymást sem találták meg voltaképpen.

André de Dienes/Dienes Andor képei (közte a Marilyn Monroe-ról készült fotóval) másokéi mellett a Szépművészeti Múzeum Kertész, Moholy-Nagy, Capa... / Magyar fotóművészek Amerikában (1914–1989) kiállításán tekinthetőek meg augusztus 25-ig.