„Nem vagyok angyal, és nem teszek úgy, mintha az lennék” - Maria Callast imádta a közönség, de családja felégette az életét
Január elsején debütál a mozikban Angelina Jolie legújabb filmje, a Maria, melyben a címszereplő operaénekesnőt, a tragikus sorsú Maria Callast alakítja. Callasba egy világ volt szerelmes karrierje csúcsán, ő maga viszont csak szenvedett magánéletében, szülei és szerelmei is kisemmizték.
Azt rebesgetik, hogy Angelina Jolie annyira hitelesen idézi meg a mozivásznon Maria Callast, hogy szinte biztosan zsebre vághat érte egy aranyszobrocskát. Kétség sem fér hozzá, milyen nagy kihívás lehetett az operaénekes bőrébe bújni, akinek ugyan isteni hang jutott, de azzal együtt pokoli élet is. 2021-es életrajza megírásakor Lyndsy Spence hozzáférést kapott Callas korábban kiadatlan levelezéséhez és egyéb anyagaihoz, amelyek rávilágítanak a házassága árnyoldalára, és az őt ért bántalmazásra.
Az életéért énekelt
Maria Anna Cecilia Sofia Kalogeropoulos 1923. december 2-án született New Yorkban. Szülei Georgios Kalogeropoulos és Evangelia Dimitriadis görög bevándorlók voltak. Maria volt a harmadik gyermekük, a bátyja kétéves korában meghalt. Hétévesen kezdett klasszikus zongoraleckéket venni, de a nővére, Yakinthi - ismertebb nevén Jackie - háttérbe szorította, akit hozzá képest gyönyörűnek és karizmatikusnak tartottak. Ennek ellenére a fiatal Maria ügyesnek bizonyult az éneklésben, és édesanyja arra ösztönözte, hogy énekesi karriert folytasson.
Szülei válása után, 13 évesen Görögországba költözött édesanyjával és nővérével. Édesanyja talán egyetlen jótette az volt, hogy hazudott Maria életkoráról, így lánya az athéni konzervatóriumban tanulhatott Elvira de Hidalgo szopránnál, aki „jelenségnek” nevezte fiatal tanítványát. Evangelina később állítólag prostituáltként dolgozott a második világháború alatt, amikor pedig lánya sikeres lett, történeteket adott el a sajtónak, és pénzt zsarolt ki belőle.
Maria Callas diákként debütált a színpadon 1939-ben a Cavalleria Rusticana című iskolai produkcióban. Nem sokkal később már az Athéni Királyi Operában szerepelt a Boccaccioban, azután pedig élete legfontosabb szerepe következett, Tosea a Toscában, Giacomo Puccini egyik operájában.
Kiközösítés, önsértés és lázadás jellemezte Angelina Jolie fiatalkorát, mielőtt a világ legismertebb nőjévé vált
A második világháború idején Athént megszállták a nácik és az olaszok, közel háromszázezer athéni halt éhen, mindeközben Callas egy napra sem hagyta abba fellépéseit. „Az életéért énekelt” – mondja Lyndsy Spence, a Cast a Diva: The Hidden Life of Maria Callas című könyv szerzője a History-nak. A hangjával életeket mentett meg. „Fasiszta katonák keresték fel a lakásán, ahol két brit katonát rejtegetett. Callas elénekelt egy áriát a Toscából, hogy elvonja a figyelmüket. Amíg fasiszták hallgatták, a brit katonák elmenekültek”.
Siker után a mélybe
A háború utáni gazdasági fellendülés a művészetek újjáéledéséhez vezetett, és remek lehetőséget kínált a La Divina („az isteni”) számára. 1947-ben elsöprő sikert aratott a veronai La Gioconda operában, ugyanebben az évben találkozott Giovanni Battista Meneghinivel, aki a menedzsere és a férje lett. Miután Olaszország szerte tömegeket nyűgözött le, 1954-ben debütált az Egyesült Államokban a Norma főszereplőjeként. Callas azzal tűnt ki társai közül, hogy teljes mértékben belakta karaktereit.
„Szokatlan képessége volt arra, hogy megkeresse az érzelmi árnyalatokat a frázisokban, az áriáiban és a drámai szerepeiben, amelyek az adott hangszínhez illeszkedtek” – mondja Conrad L. Osborne operakritikus. „Volt egy különleges szín a hangjában. Egyfajta morbid szín, a melankólia érzése, ami arra késztette az embereket, hogy átéljék az általa alakított szerepeket.” Az 1960-as években azonban ikonikus hangja hanyatlásnak indult. Utolsó operáját 1965 júliusában adta elő, 41 évesen, és a közönség kiemelt tagja a londoni Covent Gardenben nem más volt, mint Erzsébet anyakirályné.
Számos elmélet létezik arra vonatkozóan, hogy Maria Callas miért veszítette el a hangját. Az egyik, hogy egész életében testképzavarral küszködött, és 1953 és 1954 között állítólag több mint 60 kilót fogyott. „Úgy akart kinézni, mint Audrey Hepburn. Nagyon hirtelen fogyott le, és ez hozzájárulhatott (a hangja megváltozásához)” – mondja Osborne. Ugyanakkor egy másik szakértő szerint túl sokat énekelt és túl korán, olyan lett, mint egy sportoló, aki túl keményen hajtotta magát.
Továbbá az 1950-es években elkezdett furcsa tüneteket tapasztalni, például el-elvesztette egyensúlyérzékét és a látása is drasztikusan megromlott. Csak 1975-ben kapott hivatalos diagnózist: dermatomyositis. A ritka és összetett autoimmun betegség az izmok és a bőr gyulladásos károsodásával jár, valamint nyelési nehézségeket idézhet elő és ez okozhatta hangja elvesztését is.
A férfiak rendre kihasználták
Nemcsak egészsége hanyatlott, hanem a magánéletben sem volt szerencsése. Tíz év után 1959-ben elvált Giovanni Battista Meneghinitől, aki a vagyona több mint a felét ellopta. Nem csoda, hogy a betegsége és a bánásmód, amiben részesült, teljesen kikészítette, de akkor már ismerte az ő fehér lovon érkezett hercegét, Arisztotelész Onassist, akinek ráadásul ott voltak a „csodaszerek” a tarsolyában.
A The Guardian szerint a férfi olyan készítményeket adott neki – pentobarbitált és a metaqualont – amelyek nyugtatják az idegrendszert, és lehetővé tették, hogy tovább énekelhessen, Callas azonban szerfüggő lett. Mi több, egyik közeli barátja naplójából is nyugtalanító információ került elő, ami részletesen leírja: Onassis leginkább szexuális céllal drogozta be az operaénekesnőt. Ám az új kapcsolat nem tartott sokáig, mivel a férfi elhagyta őt Jackie Kennedy-ért.
Ha mindez nem lett volna elég tragédia, Maria Callasnak fia született Onassistól, ám a babának súlyos légzési problémái voltak, és néhány órával világrajövetele után meghalt. A teljesen meggyötört, remeteként élő Maria Callas szívrohamban halt meg Párizsban 1977. szeptember 16-án, mindössze 53 évesen. Ameddig a hangja engedte, óriási hatást gyakorolt az operára, és ez hallható a felvételein is.
Élete vége felé szerepléseit beárnyékolta a betegsége és az Onassisszal való viszonya, de Callas maga is tisztában volt azzal, hogy mit szeretne, miként emlékezzenek rá: „Nem vagyok angyal, és nem teszek úgy, mintha az lennék” – mondta.
Ez nem tartozik az én szerepeim közé. De nem is én vagyok az ördög. Nő vagyok és komoly művész, és szeretném, ha így ítélnének meg.