Az idealizált szépség tragédiája – a Malènát nézve jöttem rá, mennyire fontos a női összetartás
Egy nő élete megrendítően tragikus fordulatot vesz, mindössze azért, mert ragyogó a szépsége. A férfiak vágyakoznak utána, a nők megvetik és kiközösítik, miközben az senkit nem érdekel, mit rejt a szíve. Közel huszonöt éve készült, és egy több mint nyolcvan évvel ezelőtti világban játszódik, a Malèna mégis dühítően időtálló.
Természetesen vitathatatlan, hogy a nők társadalmi megítélése jelentős változásokon ment keresztül az elmúlt évtizedekben. De akkor miért érezhetünk bosszantóan ismerős felháborodottságot, miközben a Malèna képkockái peregnek a szemünk előtt? Talán mert a férfiak még mindig utánunk szólnak az utcán, a nők pedig még mindig összesúgnak a hátunk mögött. Érthető, hogy elegünk van.
A Malèna 2000-ben készült, ikonikussá vált filmdráma, amelyet Luciano Vincenzoni története alapján Giuseppe Tornatore írt és rendezett, valamint Koltai Lajos magyar operatőr fényképezett, míg a zenéjét Ennio Morricone szerezte – a filmért az utóbbi két legendás művészt Oscar-díjra is jelölték. A filmben Monica Bellucci és Giuseppe Sulfaro főszereplésével egy ártatlan nő igazságtalan meghurcolása, valamint egy kamaszfiú felnövéstörténete bontakozik ki előttünk.
Legfőbb bűne a szépsége
Egy gyönyörű fiatal nő sétál a szicíliai Castelcutò utcáin. Elegáns lépteit a tizenéves fiúk és a házas férfiak egyaránt lélegzetvisszafojtva követik. Az öltözéke csinos, de még a korszellemhez képest sem nevezhető kihívónak, a városka asszonyai azonban megvető irigységgel súgnak össze a háta mögött. Malèna Scordia friss menyasszonyként érkezett, azonban a férjét még azelőtt behívták katonának, hogy a közösség befogadta volna. Lesütött szemmel, szótlanul tűri a méltánytalanságot.
A szépségnek ára van, Malèna pedig csaknem az életével fizet érte. A tisztességtelen pletykák szerint titkos szeretőt tart, a rossz híre miatt pedig senki nem ad neki munkát. Majdnem börtönbe kerül, amiért a vád szerint “jogellenes szerelmi kapcsolatba csábított” egy házas férfit “családja szétzúzásának céljával”. Senkire se számíthat, az éhezés pedig rövidesen arra kényszeríti, hogy elfogadja a város által kiszabott sorsát – mígnem a helyi nők hidegvérrel meg nem büntetik ugyanezért.
A Nőkirály és a vérszomjas női harcosok, avagy még több női perspektívát a filmiparba
Megmentője egy szerelmes fiú
A tizenkét éves Renato Amoroso aznap látja először a tetőtől talpig fehérbe öltözött, angyali Malènát, amikor Mussolini hadat üzen Nagy-Britanniának és Franciaországnak. Élete első biciklijével siet az osztálytársaihoz, akik annak ellenére, hogy még rövidnadrágot hord, “férfivá avatják”. A fiúk csodálattal követik latintanáruk lányának útját, csak hogy minél többször láthassák, ahogy a leggyönyörűbb nő a városban elsétál előttük. Renato ekkor lesz először szerelmes.
Titokban rendszeresen leskelődni kezd Malèna után, miközben a plátói szerelem az ébredező szexualitással karöltve fűti benne a vágyat. Voyeurizmusának köszönhetően ő az egyetlen, aki hisz a nő erkölcsi tisztaságában, sőt Malèna férjének halálhírét követően elhatározza, mindent megtesz azért, hogy megvédje szerelmét a várostól. A prostitúcióba hajszolt fiatal szépség sorsa később valóban Renato csendes rajongásának köszönhetően vesz pozitív fordulatot.
Áldás és átok
Fésülködés, harisnyakötő becsatolása, melltartó megigazítása – Malèna ezekben a képkivágásokban jelenik meg először előttünk. Annak ellenére, hogy a film címszereplője, fetisizált misztikum marad a néző számára. Kezdettől fogva nem egy önálló gondolatokkal rendelkező karakter, hanem kizárólag a férfi tekintet tárgya.
Mindössze körülbelül harminc mondata van a másfél órás játékidő alatt, miközben mindenki más csak róla beszél, feltételezve, hogy ő még élvezi is a tolakodó figyelmet.
Renatóhoz hasonlóan tehetetlen dühtől forrongva figyeljük, amint Malèna levágja hosszú fekete fürtjeit, majd vörösre festett hajjal és ajkakkal jelenik meg a közismert jelenetben, amelyben fél tucat férfi kéz nyúl felé, hogy meggyújtsa a cigarettáját. Ez az első alkalom, hogy felemelt fővel, szemkontaktust tartva sétál végig a főtéren, az arcán legördülő könnycsepp azonban mindent elmond a fájdalmáról. A szépségét tartják az egyetlen értékének, és tényleg arra kényszerül, hogy kereskedjen vele.
Irigység helyett támogatás
A patriarchális társadalom az évszázadok alatt szép lassan arra nevelte a nőket, hogy riválisként tekintsenek egymásra a férfiak figyelméért vívott harcban. Malènát a castelcutòi nők hurcolják meg és száműzik, és már csak akkor nem jelent veszélyt számukra, amikor férjes asszonyként tér vissza a városba. Elengedhetetlen, hogy rendszerszinten küzdjünk a nők jogaiért, de közben arról sem szabad megfeledkeznünk, mekkora változást érhetünk el a nőtársaink felemelésével.
A negyvenes évek szicíliai farkastörvényei távolinak tűnhetnek, pedig a mai napig találkozhatunk olyan történetekkel, amelyekben a nők “bűne” mindössze annyi, hogy vonzók és létezni mernek – ennek ellenére mégis nekik kell bizonyítaniuk az ártatlanságukat. Elvégre mennyit is érhet egy “hivalkodóan öltözködő” nő szava, akinek “az arcára van írva, hogy nem kell félteni” egy “hírneves szakember” szavával szemben? Amíg a Malèna triggerel, addig bőven van még hova fejlődnie a világnak.