előfizetésem
Hírlevél
Szenvedélye a magyar film: Kertész Márta, a Magyar Mozi TV főszerkesztője
Bár magyar–angol szakos tanárként két évig tanított, Kertész Márta mégis inkább gyerekkori álmát valósította meg; évtizedek óta filmekkel foglalkozik. Tudása nem mindennapi; ha a Különleges tudakozó nem tudott egy filmes kérdésben segíteni, előfordult, hogy őt hívták fel a válaszért.
A márciusban első születésnapját ünneplő Magyar Mozi Tv főszerkesztőjével beszélgettünk csodálatos szülőkről, nagy találkozásokról, városi biciklizésről és persze filmekről.
Mi az első filmélményed?
A nagymamámmal sokat jártunk a Szikra moziba – csak magyar filmeket néztünk, például a Tanulmány a nőkről című vígjátékot. Járt nekünk a kor népszerű hetilapja, a Film Színház Muzsika, amiből kivágtam a színészek fotóit, és beragasztottam egy füzetbe, ami ma is megvan. Kislányként leírtam, hogy az olvasmányaimban szereplő hősök szerepét melyik színésznek szánom. Tulajdonképpen castingoltam.
Gyerekként évekig tanultál zenét, folytatva a családi hagyományokat. Apukád Kertész Iván operakritikus, zenei szerkesztő, aki annyira színesen, érdekesen beszélt a rádióban operáról, hogy őt hallgatva az is megszerette a műfajt, aki nem akarta. Anyukád dr. Hamburger Klára zenetörténész, Liszt-kutató. De te mégsem a zenei pályát választottad. A szüleid nagy bánatára?
A Magyar Rádió óvodájába jártam, egyszer még Kodály Zoltánnal is találkoztam. Kilenc évig zongoráztam, de valahogy hiányzott belőlem a szent lobogás, bár fiatalon még az is a terveim közt szerepelt, hogy a Kodály-módszerrel fogok gyerekeket tanítani. Nem így lett. Pár éve vissza tértem az aktív zenéléshez: énekelek a régi iskolám öregdiák kórusában, amit hajdani énektanárnőnk, Háray Ferencné, Ica néni vezet.
A szüleim mindenben támogattak.
Apukám nagyon sokoldalú ember volt, kiváló humorérzékkel. A gyerek nevelésben viszont deklaráltan nem vett részt, inkább úgy viselkedett velem, mintha a bátyám lenne. Élete végéig folyamatosan hülyéskedtünk. A nevelés így anyámra maradt, akiről viszont az az alapélményem, hogy ül az íróasztalnál és dolgozik, írja a könyvét. Idén lesz kilencvenéves, de most is négy nyelven olvas szépirodalmat és napi két-három órát zongorázik.
Éry Franciska: „Nem női rendező vagyok, hanem rendező”
Pezsgő szellemi közegben és nagy szeretetben telt a gyerekkorom – talán ennek köszönhető, hogy úgy érzem, még most sem múlt el igazán
Mi sodort a filmek felé?
Tizenhat évesen már tudtam, hogy belőlem nem lesz zenész. A József Attila Gimnáziumba jártam, ahol a magyartanárom, Gyürey Vera nagy hatással volt rám. Egyébként ő Szabó István filmrendező felesége, és később a Filmarchívum vezetője lett. A barátnőmmel, Gombos Judittal rengeteget jártunk moziba, filmklubokba. Tizenöt éves korom óta egészen a mai napig megnézek szinte minden magyar játékfilmet.
