„Szeretnénk megmutatni, hogy a nők milyen fontos szerepet játszanak a kortárs művészetben” - interjú Szipőcs Krisztinával, a Ludwig Múzeum kurátorával
A magyar művészeti világ egyik kiemelkedő alakja, a Ludwig Múzeum kurátora, Szipőcs Krisztina mutatja be nekünk a múzeum történetének első, kizárólag női alkotók műveiből összeállított tárlatát, a Női kvótát.
A kiállítás célja, hogy a nők megmutathassák a tehetségüket, saját hangjukat.
Több mint harminc éve dolgozol a művészet világában. Mindig is művészettörténész akartál lenni?
Az utam a művészettörténet és a kortárs művészet felé közel sem volt egyenes. Tény, hogy már gimnazistaként is érdeklődtem a művészetek iránt, de nem volt lehetőségem arra, hogy kifejezetten művészettörténetet tanuljak így hát magyar-történelem szakra jelentkeztem az ELTE-re. De két év sem kellett ahhoz, hogy rájöjjek, valami hiányzik az életemből, így újra felvételiztem a művészettörténet szakra.
Még egyetemista voltam, amikor bekerültem a Magyar Nemzeti Galériába, ahol kezdetben adminisztratív munkát végeztem, de hamarosan már a Jelenkori Gyűjteményben dolgozhattam. Ezután jött a Ludwig Múzeum, ahol ma is dolgozom.
Mi több, szakmai igazgatóhelyettesi pozícióból irányítod a múzeumot. Azt hinném, hogy a férfiak által uralt művészvilágban egy nőnek esélye sincs a vezetői székre.
Valóban ritka, hogy egy nő vezető pozíciót kapjon, de nem a mi múzeumunkban. Jelenleg is női igazgatója van a múzeumnak, Fabényi Julia személyében, és Néray Katalin, a Műcsarnok korábbi igazgatója volt az első olyan nő, aki azonnal igazgatói pozícióba került a kilencvenes évek elején. A Ludwig Múzeumban sosem volt kérdés, hogy férfi vagy nő áll egy adott helyen, itt mindig a teljesítmény és a szakmai felkészültség számított. Sajnos ez nem mindenhol mondható el, és most nemcsak a művészvilágra gondolok, hanem más területekre is.
Nem véletlen, hogy az Európai Parlament is szabályozza a nemek közötti arányokat, és következetesen egyre több női vezetőt, politikust és döntéshozót alkalmaz.
Úgy képzelem, hogy egy ideális világban nem a nemek alapján, hanem szakmai tudás és rátermettség alapján döntenek arról, hogy kik lehetnek a vezetők, de erre még várnunk kell.
Többek között ezért is olyan izgalmas a Női kvóta című kiállítás, amely kizárólag női alkotók műveiből áll. Mi hívta életre ezt a tárlatot?
A kiállítást azzal a céllal hoztuk létre, hogy felhívjuk a figyelmet a női művészek szerepére és teljesítményére, valamint a nemek közötti egyenlőtlenségekre a művészeti világban. Mert bár történt előrelépés ezen a területen, még messze nem olyan jó a helyzet, mint amilyen lehetne. Amikor az 1980-as évek végén létrejött a Ludwig Múzeum gyűjteménye, a művek mindössze öt százaléka származott női alkotóktól.
Ez az arány mára több mint harminc százalék, ami jelentős változás, de ha csak a számokat nézzük, még mindig tisztán látszik, hogy messze vagyunk az egyenlőségtől. A kiállításon szeretnénk megmutatni, hogy a nők milyen fontos szerepet játszanak a kortárs művészetben, és milyen kihívásokkal kell szembenézniük a mai napig. A Guerrilla Girls (feminista, női művészek névtelen csoportja) 1989-es híres plakátja is erről szól: „A nők csak meztelenül juthatnak be a Metropolitan Múzeumba?” Ez sajnos még mindig aktuális kérdés.
Mi alapján választottad ki, hogy mely női alkotók művei kerülhetnek a kiállított művek közé?
Első lépésben kiválogattam az összes művet, amely női alkotóktól származik, majd tovább szűkítettem a válogatást olyan alapon, hogy mely művészek és művek reflektálnak a kiállítás fő témáira. Az első rész a női szerepekre és a művészek önreprezentációjára koncentrál: a művek bemutatják, hogyan jelenítik meg magukat a nők, milyen szerepeket töltenek be a társadalomban, és hogyan alkotnak a férfiak által dominált közegben.
Mentorok a sötétkamrában: magyar fotográfusnők a XX. században
Érdekesség, hogy az itt látható installációk sokszor nagy léptékűek, eredetileg egy-egy kamarakiállításon szerepeltek, így csak ritkán tudjuk bemutatni őket. A második részben pedig a nők által választott műfajok és témák kerülnek középpontba, jelen esetben a hatvanas évektől napjainkig alkotó művészek munkáit válogattuk össze, hogy bemutassuk, miként járultak hozzá a női alkotók a kortárs művészet alakulásához és milyen egyedi perspektívákat hoztak be a művészettörténetbe.
Hatalmas öröm számomra, hogy néhány olyan ikonikus művész munkáját is bemutathatjuk, akik nemzetközileg elismert alkotókká váltak.
Elképzelhető, hogy húsz-harminc év múlva több női alkotó lesz a művészvilágban?
Remélem, hogy a nők egyre nagyobb teret kapnak a kortárs képzőművészetben, de nem hiszem, hogy ez egyik napról a másikra bekövetkezne. Tovább bonyolítja a kérdést, hogy a művészeti pálya ma is bizonytalan megélhetést biztosít, így kevéssé vonzza azokat, akik magas jövedelemre, esetleg magas társadalmi presztízsre, sikerre vagy hatalomra vágynak, tehát a szakma elnőiesedése mögött inkább a férfiak kivonulása, nem a nők előretörése áll.
Mégis bízom abban, hogy az olyan kiállítások, mint a Női kvóta, hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a nők megmutathassák a tehetségüket, saját hangjukat. Egyelőre csak az a biztos, hogy egyre több fiatal női hallgató van a művészeti egyetemeken. Hogy mikor lesz teljes egyenlőség a művészeti piacon is? Ezt nagyon nehéz lenne megmondani.
Mit vársz ettől a kiállítástól?
Szeretném, ha a látogatók megtapasztalnák, mennyi tehetséges női művész alkotott és alkot ma is. Sokuk munkája eddig láthatatlan volt a férfiak árnyékában, és jó lenne, ha a tárlat megdöntene sok megcsontosodott előítéletet, ami a nők társadalmi szerepével kapcsolatos. Fontos lenne, hogy a látogatók ne csak a műveket, hanem a mögöttük húzódó történeteket is megértsék, és azt, hogy a nők milyen figyelemre méltó, eredeti nézőpontokat hoznak be a művészetbe.
Mert a nők igenis másként nézik a világot.
Nem túlzás azt mondani, hogy Magyarországon szinte mindenkinél jobban értesz a kortárs művészethez, hiszen napi munkád és érdeklődésed is ehhez köt. Milyen kiállítást ajánlanál még az őszi-téli időszakra?
Jelenleg több izgalmas kiállításunk is fut párhuzamosan a Ludwig Múzeumban, amelyekre érdemes időt szánni. Az egyik ilyen az Időgép című kiállítás, ugyancsak a múzeum gyűjteményéből válogatva, ahol az idő különböző aspektusait vizsgáljuk, például a történelmi időt, az alkotás folyamatának idejét, valamint a személyes időt is.
Emellett nemrég nyílt meg a Fordított tárgyak című kiállításunk, amely hagyományosan nőiesnek gondolt kézművestechnikákat – például kerámia és textilművészet – helyez kortárs művészeti kontextusba. Bár természetesen férfiak műveit is kiállította a kurátor, Timár Katalin, a műveken keresztül itt is bebizonyosodik, hogy a nőknek helye van a kortárs képzőművészetben, mint ahogy sajátos szempontjaiknak és érzékenységüknek is.