Második Oscar-díját kaphatja meg Kate Winslet a Lee-ben nyújtott szívbemarkoló alakításáért, amit neked is látnod kell

Legújabb filmjében, a Lee-ben Kate Winslet alakítja az egykori Vogue modellből vált haditudósítót, aki a II. világháború legnagyobb borzalmait fotózta le a világnak. A háborús útja során megtört és meggyötört nő karakterét fantasztikusan nyújtotta a színésznő, aki ikonikus szerepével akár egy második Ocar-díjat is nyerhet.

Rengeteg háborús film készült az elmúlt évtizedekben. Az egyik ilyen Kate Winslet filmográfiájának kiemelkedő alkotása, A felolvasó, amivel 2009-ben elnyerte a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat. Ebben a háborúban történt borzalmakért volt felelős Kate Winslet karaktere; a legújabb, Lee című filmben viszont pont azok ellen küzd és harcol. A mozi az egykori Vogue modellből lett haditudósító fényképész, Lee Miller munkásságát mutatja be, akiről eddig nem nagyon esett szó a médiában.

A Lee sokkal több egy háborús filmnél

A mozi megkísérli örökre beleírni Lee Miller nevét a történelemkönyvekbe, ugyanis az ő érdeme, hogy a II. világháborúról vannak olyan dokumentációs felvételek, melyek láttatják és megértetik az emberekkel a nyers borzalmakat. A fotós életének pár évét felölelő mozi nagy hangsúlyt fektet a brutális felvételek előzményeire, ahogyan Miller ikonikus háborús képeinek háttérmunkálataiba is betekintést enged.

Lee Miller háborús fényképészeti munkásságának bemutatása mellett személyes nézőpont helyeződik arra a feminista nőre is, aki az 1940-es években egyik napról a másikra találkozik a II. világháború kegyetlenségeivel és rámutat arra, hogy környezetében férfiuralom van, melyet egyedül, nőként nem tud legyőzni. Világháborús útjára támogatóan elkíséri David E. Scherman (Andy Samberg), az amerikai Life magazin fotósa is, akivel együtt minden idők legsokkolóbb felvételeit készítik el, melyek az emberi brutalitásról tesznek tanúbizonyságot.

Nem is lehetne ennél aktuálisabb a film mondanivalója, hiszen hiába fejeződött be a II. világháború már csaknem nyolcvan éve, világunkban még mindig dúlnak a háborúk. A róluk készült történelmi felvételeket pedig meg kell őrizni az utókornak azért, hogy a szörnyűségek soha többé ne tudjanak megismétlődni.

Kate Winslet élete alakítását nyújtja a Lee-ben

A film főszereplője egy belevaló, semmitől sem visszariadó, 32 éves nő, aki kihívásként élte meg azt, hogy háborús övezetben fotózhat. Korábbi divat- és lifestyle fotósként háborús tapasztalatok nélkül utazott ki a frontra. Küzdött azért, hogy nőként ott lehessen, egyenrangúként kezeljék és hogy egyáltalán fényképezhessen a háborúban – hiába figyelmeztették, hogy ez nem túl jó ötlet. Az akkori legendásan szép Vogue modell, akit imádtak a férfiak, azonban hajhatatlan volt.

A film kezdetén még egy vidám, bohókás nőként ismerhetjük meg Lee Millert, aki egyszerre több szeretőt is tart, imádja a szexet és a cigarettát. A második világháborúba történő kiutazása során aztán teljesen összetörik a látottakban. Meghasadt szíve később annyira átveszi az irányítást felette, hogy a háború nyomokat hagy rajta: az egész életet elkísérő szomorúságával és depressziójával fizet azért, hogy a saját szemével, testközelről lássa a háborút.

Ezt azonban ő még akkor nem tudta, amikor elindult a háborúba fotókat készíteni. A boldog életet habzsoló, szertelen nőből vált traumatizált, megtört ember képét teljesen valóságosan alakítja Kate Winslet, akinek karaktere a film eleje és vége között külsőre már-már évtizedeket öregszik, holott a fotós életének csak egy rövidebb időszakát ölelte fel a háború.

Zseniális alakítása (és természetesen Lee Miller munkássága) talán inspirálhatja az embereket arra, hogy ne csak értelmetlen szelfizgetés céljából készítsenek felvételeket, hanem olyan pillanatokat is örökítsenek meg, melyeknek súlyuk van. Lee Miller fotóinak ugyanis nagy súlya van, és szavakkal, ép ésszel sokszor nem is lehet megfogalmazni a rajta látottakat.

Ezt nyomasztó érzést pedig rendkívüli módon ábrázolja a film: néhol homályos, sötét szobákkal, máskor végtelennek tűnő, elnyúlt terekkel, kétségbeesett arcokkal, melyekkel a valóságos jelenetek csak még életszerűbbek tűnnek. A filmet nézve úgy tűnhet, hogy mi ott vagyunk a háborús ködben és a részesei vagyunk a történeknek, ami miatt nem lehet kijönni úgy a moziteremből, mintha mi sem történt volna.

Ez nem egy könnyű délutáni mozi, hanem egy elgondolkodtató, történelmi megemlékezés, amitől egy kicsit mindenki jobban megbecsüli azt, amije van, ahol él, ahogyan él és egyáltalán az egész életet. Mert a film azt tisztán bemutatja, hogy hogy ez azért nem magától értetődő.

Méltó módon állít emléket a film

Épp ezért szeretnénk figyelmeztetni minden érdeklődőt, hogy a film tele van megrázkódtató jelenetekkel. Bár premier plánban nem kerül megmutatásra semmi, a sötétben, sejtetve azért minden ott van. Az egyik legnyugtalanítóbb jelenet az , amikor Miller és Scherman együtt meglátogatják a Dachau koncentrációs tábort. Sokkoló képsorokat készítettek, melyekből a film vége felé a nézők is láthatnak párat.

Ezek után azt is bemutatják, hogyan készült el Scherman leghíresebb fotója, amin a fotográfusnő meztelenül pózol Hitler müncheni lakásának fürdőkádjában – körülötte az aznap reggeli dachaui sárral, amellyel szándékosan szennyezte be a náci diktátor fürdőszobáját. Nehéz volt látni azt is, ahogyan Lee a Vogue szerkesztőségébe betörve összeomlik és kétségbeesetten teszi fel azokat a kérdéseket, melyekre egyszerűen nem lehet választ találni.

Hogyan lehet egy ilyen tragédia után tovább lépni? Hogyan tudnak azok tovább lépni, akik ott jártak, akik átélték ezt az egészet? Mint Lee egyik portrésorozatának alanya, az a 8 éves kislány, akit a haláltáborban folyamatosan ütöttek, vertek, kínoztak, és megerőszakoltak. Ő vajon hogyan tud tovább lépni? Súlyos kérdések ezek, melyekre a fotós sem találta meg a választ. Önéletrajzi gyűjteményéből és a film legutolsó jelenetéből már tudjuk, hogy a való életben neki sem sikerült tovább lépni a borzalmakon.

Világháborús kiküldetése után hiába alapított családot azzal a férfival, akit szeretett, már soha nem lett a régi. Depresszióban, alkoholizmusban és PTSD-ben szenvedett, a horrort soha nem tudta végleg kitörölni az emlékezetéből. Felbecsülhetetlen munkája minden idők egyik legnagyszerűbb fényképészévé emelte Millert, akiről érdemtelenül keveset lehetett hallani a film elkészültéig. Fotóit a jövő minden generációja látni fogja, elborzadva, megrázva, szívbe markolóan szomorúan és tele gyásszal. Bizonyítékként és példaként szolgálva annak, minek nem szabad megtörténne soha többé, míg világ a világ.