Lakos Nóra, a Véletlenül írtam egy könyvet rendezője: „Egy film mindig hatással van a nézőre és én a pozitív példában hiszek”
Január közepén került a magyar mozikba a Véletlenül írtam egy könyvet, ami sok évtizedes űrt tölt be az ifjúsági-családi filmek piacán. Erről beszélgettünk a film rendezőjével, Lakos Nórával, aki az alkotói maximalizmus mellett valódi küldetéstudattal kezeli a célcsoport, a gyerekek és szüleik igényeit is.
Már a film kezdetén nagyon szembeszökő, hogy sokat dolgozol alapszínekkel. Eltervezett elem volt, hogy ezekre koncentráltok?
Igen - mikor írtam a forgatókönyvet, akkor csak azt tudtam, hogy szeretném bátran használni a színeket. Mikor kerestük a fő helyszínt, rátaláltunk egy Bauhaus-házra a Napraforgó utcai kísérleti lakótelepen és eldöntöttük, hogy ez legyen a főszereplő család otthona, beugrott nekem, hogy a Bauhaus világa jó alap lesz. Kapcsolódik történethez – a film alapjául szolgáló holland regény is a földön jár, nagyon őszinte, de közben van benne egyfajta játékosság. A Bauhaus, mint építészeti stílus is ilyen.
Hogy lehetett ezt a gondolatmenetet átültetni a filmbe?
Ez lett az irányadó út az alkotótársak számára, a Bauhaus az alapszíneket használja, piros, kék, fehér és sárga. Ezért ez volt a jelmeztervező, a díszlettervező és az animációs csapat szabásmintája is, ez segített a jelmez, a díszlet és az animáció egyben tartásában. De még ezzel a vezérfonallal sem volt egyszerű mindent összehangolni. Ebben a filmben az átlagosnál jóval több, összesen 195 jelenet van, tehát nagyon sokat kellett sakkoznunk.
Én ebben maximalista vagyok, fontos, hogy a kis részletek is jól működjenek, nem mindegy, hogy ki milyen ruhában van a másikhoz képest és hogy milyen a háttere. Lányi Fruzsina jelmeztervező - aki egyébként a féltestvérem - és Szurdi Juci látványtervező sokat segítettek az irányvonal tovább gondolásában és együtt is jól tudtak dolgozni.
Lídia, az írónő világa viszont élesen eltér ettől a koncepciótól – miért?
Lídia (Zsurzs Kati) egy kicsit időn és téren kívülálló, így nem kapcsolódik szervesen a többi jelenethez: mikor Nina, a főszereplő elmegy Lídiához, az idős írónőhöz íróleckéket venni, az elején még kronológiában vagyunk, de nagyon hamar elkezdünk ugrálni időben és térben. Ez lehet, hogy egy visszaemlékezés, lehet, hogy egy képzeletbeli esemény, lehet, hogy egy jövőbeli dolog – mindig valami más.
Az íráson keresztül ő vezeti át Ninát egy bonyolult lelki folyamaton, ezért egy különálló szegmens ebben a mátrixban, így szándékosan egy másik, varázslatos világot teremtettünk neki, ami az írás csodáját és a belső lelki utak burjánzását is szimbolizálja.
Lídiával kapcsolatban az volt az érzésem, hogy a felnőtt női karakterek közül ő a legkidolgozottabb. Jól érzékelem?
Anette Huizing, aki az eredeti regény írója, egy Lídiához hasonló korú írónő. Szerintem ő ezzel a karakterrel tudott a leginkább azonosulni. Lídia egy nagymamafigura, egyben mentor és nagyon sokoldalúan mutatkozik be a filmben. A regényben az anya (Lovas Rozi) karaktere például kevésbé volt kidolgozott, ezért ott számos új jelenetet írtam, ami segít a főhős aktív keresésében, hogy a történet végére összeálljon számára egy saját, személyes kép a rég elvesztett anyukájáról az emlék morzsákon keresztül.
A Mátray László által megformált apuka karaktere elég idealizáltnak tűnik a kelet-európai körülmények között – az eredeti regény nyilván egy másik társadalmi közegben íródott, nem merült fel, hogy ilyen szuperapuk errefelé nem nagyon teremnek?
Én úgy érzem, hogy komoly változás indult be ezen a téren itthon is szerencsére, és egyre több az igazán aktív, érzékeny és gondoskodó apuka. Emellett minden karakterben valamelyest benne vagyok, de amikor írtam a forgatókönyvet, akkor az apával különösen erősen tudtam azonosulni. Ebben a történetben egyszerre kell apának és anyának is lennie, mivel egyedül neveli a gyerekeit.
Őt egy felelősségteljes apukának álmodtam meg, aki minden családtagnak próbál valamelyest megfelelni, miközben a saját érzelmeit kicsit elnyomja, viszont ezt a művészetébe tudja beletenni (animációs filmeket készít), ezért volt fontos számomra, hogy a filmben készüljön egy saját animációja, amit bemutatunk és ezen keresztül az apa érzelmi világa is megjelenik. Ezen kívül ez egy családi film, amire az apukák is beülnek és az apa karakterén keresztül tudnak kapcsolódni ehhez ez az egyébként sok szempontból női történethez.
