Ladányi Andreát háromezer gyerek közül válogatták be a Balettintézetbe, mára az egész világ a lábai előtt hever
Ladányi Andrea Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar balett- és táncművsz világéletében ugyanazt a méretet viselte, mégsem kellett diétáznia. Szerencse vagy adottság? A művésznő szerint mindegyik benne van, viszont nem ezen múlik a tartósan jó alak, hanem a mozgáson. Állítása szerint a mindennapos tánccal évtizedekig fenntartható az egészséges forma.
Ladányi Andrea neve egyet jelent a magas művészettel, a tánccal, a színpaddal és a filmkészítéssel. A nemzetközi sajtó sorra beszámol munkájáról és sikereiről. Élt az USA-ban, Finnországban a Helsinki City Theatre, majd a Helsinki Operaház szólótáncosa volt, közben a hazai táncművészeti oktatásban tanult és később tanított.
Az egyik művészeti ág hozza magával a másikat
Barcelonában értem utol, egy nagyon elfoglalt időszakában. Izgatottan vártam, milyen lesz a nagybetűs művésznő, a tánctekintély, és már csak annyit mondok, hogy bár mindenkinek olyan jó kedve lenne hétfőnként, mint Andreának volt az interjú alatt!
„Éppen Spanyolországban vagyunk, ez az Európai bázisunk. Öt évig Los Angeles-ben éltünk, sokáig onnan mentünk mindenhova, ahova csak hívtak.” Andrea párhuzamosan dolgozik nemzetközi és hazai projekteken, amikor pedig az élet szünetet követel, akkor saját otthonában táncol. A rögtönzött, egyszemélyes előadásokat eddig senki sem látta, ezért a művésznő egy filmben akarja bemutatni mindenki előtt.
A Netflix erotikus sorozatai megtaníthatják, hogy a szexről beszélnünk is kell, nem csak csinálni
„Mindennap tréningezem, akkor is, ha nem dolgozom semmilyen projekten. Igaz, ritka az üresjárat” – mondja boldogan, és azonnal sorolja az aktuálisan futó munkákat, követni is nehéz. Los Angelesben ál-dokumentumfilmet forgatott, ezen kívül egy életrajzi könyv is készül, benne fikcióval fűszerezett történetekkel, illetve saját előadásához, és egy kortárs kiállításhoz tervez koreográfiát. Amikor arról kérdezem, hogyan képes ennyi területen helytállni egyidőben, könnyedén azt válaszolja: az egyik művészeti ág hozza magával a másikat.
„Évtizedek óta vagyok a szakmában, elkerülhetetlen volt a találkozás a társművészetekkel. Először a filmkészítés ragadott magával. Elsőként Jancsó Miklós és Böszörményi Zsuzsa kért fel, hogy dolgozzak velük, ezek után nem lehetett elfelejteni a film világát, mostanáig több filmben szerepeltem, viszont sosem neveztem magam színésznőnek.
A képzőművészet a koreográfia és a zene egymást követték, mindegyiket a tánc által ismertem meg. De a balett és a moderntánc áll az örök középpontban, ez az én területem, gyerekkorom óta táncolok.”
Fenntarthatóbb test
„A Ladányi történet” hároméves korában kezdődött, amikor beíratták balettórára. Innentől kezdve megállás nélkül táncol, az Állami Balettintézetbe háromezer gyerek közül vették fel. Mint mondja, szerencsés ember, minden kompetenciája adott volt a tánchoz, a testfelépítéstől kezdve egészen a testalkatig.
„Soha nem kellett fogyókúráznom vagy diétáznom, nem koplaltam azért, hogy megőrizzem a vékony alakomat, egyszerűen jó géneket örököltem, illetve mindennap mozgok.
Van olyan jelmezem, amit ötven éve kaptam, de máig jó rám, és amióta megvan, ez sosem volt másképp, vagyis világéletemben ilyen volt az alakom.
Mondom úgy, hogy életemben nem számoltam a kalóriákat, egyszerűen csak mozogtam. Mozgok ma is, legyen szó projektekről, otthoni performance-ról vagy konditermi edzésről, ugyanis én nem vetem meg a súlyzót sem. Néha nagyon jól esik lemenni a konditerembe, hogy másképp is használjam az izmaimat, mint a táncban. De nagyon fontosnak tartom, hogy elmondjam: bár a súlyzós edzésekkel is elérhető egy szép test, a tánccal sokkal fenntarthatóbb a jó forma! Egyszerűen a tánc szebb izomtónusokat csinál.”
Andrea elkötelezett saját műfaja mellett, nevetve jegyzi meg, hogy egészségesen fanatikus. Sok táncos átesik a másik oldalra és őrült fanatizmussal dolgozik pihenés nélkül, márpedig a regenerációra is szükség van.
Olyan, mint az élsport
Andrea kétszer sérült le komolyabban, egyik alkalommal térdműtétre volt szükség, míg egy másik alkalommal Achilles-íngyulladása volt. Utóbbi egy olyan sűrű, előadásokkal teli időszakban, amikor nem lehetett megállni, ezért mielőtt színpadra lépett, injekción keresztül kapott fájdalomcsillapítást, hogy aznap este képes legyen táncolni. Ez az időszak másfél évig tartott, végül a művésznő maga kérte, hogy tegyék gipszbe a lábát és végre pihenhessen.
Az interjú alatt én egekbe meredt tekintettel nézek rá, hogy milyen erős, de ő csak legyint. „Ez jár! A sérülés benne van a pakliban, és ha nem pihenek, akkor kérdés nélkül jön.
A baleseteket nem kerülhetjük el, de nézzük a jó oldalát, ha magunktól nem fújunk szünetet, akkor az élet megszervezi a pihenést.
Talán ez az egy jó oldala vannak ennek a rizikófaktornak, és ezt minden táncos megtanulja, aki a színpadon marad. Sokan vannak, akik harmincéves kor fölött inkább a háttérben folytatják a munkát és koreográfusként, vagy tanárként dolgoznak tovább. Megértem, amikor valaki a határon kiszáll, és úgy dönt, hogy nem áll többet színpadra, hiszen minden előadás sokat követel" - magyarázza Andrea.
„De örülök, amikor egy nyolcvanéves táncművészt látok a színpadon, hiszen ebben a műfajban új szépséget mutat egy idősebb test, és mást a fiatal. A tánc olyan, akár az élsport, fegyelmezett munkát, jó fizikumot, erőnlétet, kitartást, gyakorlást kíván. Mégis más, hiszen mi az egész testünket használjuk, a fejtetőtől a lábujjhegyig minden izmot átmozgatunk a színpadon, míg a versenysportolók egy területre koncentrálnak…”
Méltóságteljes megjelenés
„Lehetsz te hiú, követheted a trendet, álmodozhatsz egy adott formáról, de ha komolyan táncolsz, akkor élethivatássá válik a mozgás! Ezt látjuk akkor, amikor a reflektorfény alatt megjelenik egy szép test. A tánc levetkőztet.”
Amikor arról kérdezem Andreát, hogy valóban elég önmagában a test, akkor elmosolyodik, vár egy kicsit, majd megjegyzi, hogy természetesen a táncos teste önmagában szép alap, amit a külső ékesít. Ilyen a jelmez és a smink. Meglep, amikor elmeséli, hogyan vezette be Lakatos Márk stylistot a színház világába, hogy a tehetséges divatguru munkájával még teljesebbek legyenek az előadások.
„Márk jó barátom, sok darabon dolgoztunk együtt, ő is egy művészeti alkotást hoz létre, amikor a táncos testére ruhát ad, ezzel pedig még értékesebbé válik a produktum. Márk tudása lenyűgöz, olyan ismereti vannak a divatról, kultúráról, amivel új megjelenést ad az embernek.
Engem elvarázsol, hogy néhány apró trükkel milyen sokat tehetünk a megjelenésért. Az öltözködés mellett első a smink.
Milliószor sminkeltem magam, de nem mondhatom azt, hogy elsajátítottam a szakmát, hiszen mindig újra kell tanulnom a sminkelést, ahogy változik az arcom. Egy huszonéves arcon máshogy használtam a színeket, mint később tíz vagy húsz év elteltével. Fontos, hogy együtt változzunk a testünkkel, mert nem csaphatjuk be magunkat azzal, hogy örökké ugyanúgy fogunk kinézni. Szerintem ezt jelenti a méltóságteljes megjelenés” – mondja a táncművész.
Az interjú alatt egy kék garbót és piros keretes szemüveget visel, két letisztult darab, amik egymás mellett kifejezik Andrea stílusát, játékosságát, tudatosságát és kreativitását is.