Ladányi Andreát háromezer gyerek közül válogatták be a Balettintézetbe, mára az egész világ a lábai előtt hever
Ladányi Andrea Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar balett- és táncművsz világéletében ugyanazt a méretet viselte, mégsem kellett diétáznia. Szerencse vagy adottság? A művésznő szerint mindegyik benne van, viszont nem ezen múlik a tartósan jó alak, hanem a mozgáson. Állítása szerint a mindennapos tánccal évtizedekig fenntartható az egészséges forma.
Ladányi Andrea neve egyet jelent a magas művészettel, a tánccal, a színpaddal és a filmkészítéssel. A nemzetközi sajtó sorra beszámol munkájáról és sikereiről. Élt az USA-ban, Finnországban a Helsinki City Theatre, majd a Helsinki Operaház szólótáncosa volt, közben a hazai táncművészeti oktatásban tanult és később tanított.
Az egyik művészeti ág hozza magával a másikat
Barcelonában értem utol, egy nagyon elfoglalt időszakában. Izgatottan vártam, milyen lesz a nagybetűs művésznő, a tánctekintély, és már csak annyit mondok, hogy bár mindenkinek olyan jó kedve lenne hétfőnként, mint Andreának volt az interjú alatt!
„Éppen Spanyolországban vagyunk, ez az Európai bázisunk. Öt évig Los Angeles-ben éltünk, sokáig onnan mentünk mindenhova, ahova csak hívtak.” Andrea párhuzamosan dolgozik nemzetközi és hazai projekteken, amikor pedig az élet szünetet követel, akkor saját otthonában táncol. A rögtönzött, egyszemélyes előadásokat eddig senki sem látta, ezért a művésznő egy filmben akarja bemutatni mindenki előtt.
A Netflix erotikus sorozatai megtaníthatják, hogy a szexről beszélnünk is kell, nem csak csinálni
„Mindennap tréningezem, akkor is, ha nem dolgozom semmilyen projekten. Igaz, ritka az üresjárat” – mondja boldogan, és azonnal sorolja az aktuálisan futó munkákat, követni is nehéz. Los Angelesben ál-dokumentumfilmet forgatott, ezen kívül egy életrajzi könyv is készül, benne fikcióval fűszerezett történetekkel, illetve saját előadásához, és egy kortárs kiállításhoz tervez koreográfiát. Amikor arról kérdezem, hogyan képes ennyi területen helytállni egyidőben, könnyedén azt válaszolja: az egyik művészeti ág hozza magával a másikat.
„Évtizedek óta vagyok a szakmában, elkerülhetetlen volt a találkozás a társművészetekkel. Először a filmkészítés ragadott magával. Elsőként Jancsó Miklós és Böszörményi Zsuzsa kért fel, hogy dolgozzak velük, ezek után nem lehetett elfelejteni a film világát, mostanáig több filmben szerepeltem, viszont sosem neveztem magam színésznőnek.
A képzőművészet a koreográfia és a zene egymást követték, mindegyiket a tánc által ismertem meg. De a balett és a moderntánc áll az örök középpontban, ez az én területem, gyerekkorom óta táncolok.”
