Komáromi Alexandra: „India és az indiai tánc segített abban, hogy elfogadjam roma származásomat”

Komáromi Alexandra táncos négy éve él Párizsban, ahová egy szerelem vitte Indiából. Tűzzsonglőrök, artisták, táncosok látványos performanszaival lép fel, közben workshopokat tart Ozorától Párizson át, és ő maga is utazik, a legkülönfélébb tánctechnikákban mélyül el, legyen az tradicionális, vagy improvizáció

Lángoló eszközök, égő peremű, hosszú pörgős szoknya, ezek mind Komáromi Alexandra kellékei évek óta. Alit akkor ismertem meg, amikor egy női körbe hívó dalhoz készítettünk videóklipet, és ő koregrafálta a körtáncunkat. Ali lenyűgöző, ahogyan minden porcikája táncra termett, mintha ő maga is Firebender lenne, tudjátok, mint az Avatar: The Last Airbender című sorozatban a tűzhajlítók. Illetve Ali más, ő simán lehetne Earthbender, Waterbender, Fire - és Airbender egyszerre.

A klasszikus észak-indiai táncot, a kathakot éppen úgy éli, mint a magyar néptáncot, az utcai és klub táncokat, a dervis táncot, fúziós improvizációt indiai szitárművésszel, vagy éppen az utcán drum and bass ütemekre. Néha úgy tűnik, a világ bármelyik sarkába elutazna egy olyan tánctanfolyamra, ami kellőképpen különleges.

Legutóbb dervisként láttalak forogni egy lángoló szoknyában Párizs egyik terén. Tűzzsonglőr csapattal dolgozol, tűztáncosként számos fellépésed volt, de ez a szoknyában forgás most jött először. Ahogy ismerlek téged, a felkészülés nálad a kellő tisztelet is, például a tűz elem tisztelete.

Ez nagyon fontos. Lelkileg is, technikailag is szeretek felkészülni. Egy ideje érdekel a a szúfi forgás, szúfi kultúra. A tánc nekem abszolút spirituális utazás, és ennek a dervis táncnak is mély spirituális forrása van. Mikor a mozgás és a tűz egységbe kerül, az csodálatos élmény, és nagyon ősi. Amikor tűzzel táncolok, akkor valami egészen különlegeset érzek. Megtanít a jelenlétre, és az elemek tiszteletére is.

Hatalmas energiája van, ha csak nézzük a tüzet, és megtapasztahatjuk akár, hogy mennyire kiszámíthatatlan, ha jön a szél például. Óriási jelenlétet igényel, teljes figyelmet, különben megégetheted magad.

Milyen élmény volt a tüzes szoknyával táncolni?

Elképesztően féltem, ideges voltam, hogy egy tűzkör lesz körülöttem, és ha elkezdem, ha begyújtom, akkor nem állhatok meg. Nyilván vannak opciók arra, hogy hogyan állj meg, de mivel még sosem próbáltam, maga a tudat, az volt, hogy most mi lesz? De hál' Istennek olyan helyen voltunk, ahol biztonságban éreztem magam. Persze lefújtam a szoknyát vízzel, de nagyon sok félelmet felhozott.

Ha megállsz, akkor mi történhet?

Ha leállsz, akkor begyulladhat a nadrágod, vagy egy cipőd, főleg, ha nem megfelelő anyagból készültek. Van egy technikája annak, hogy hogyan lehet megállni szükség esetén, hogyan veszem le a szoknyát.

Például azonnal lerántod magadról?

Igen, van tépőzár, azt gyakoroltam előtte, hogy hogyan forgok ki belőle, és hogyan ugrok ki a szoknyából. Utána csak fogtam a fejem, na ettől féltem annyira? Víz van körülöttem, szóval a legrosszabb esetben csak beleforgok a vízbe, és leengedem a szoknyát. Csak a félelmünk annyira nagy ismeretlen dolgok előtt, mielőtt még nem próbáljuk, talán mert nem tudjuk, hogy mi fog történni.

Valaki írta rólad, amikor látott táncolni, hogy a csontjaid szinte folyékonyak, ahogy mozdulsz, ez éppen egy gyönyörű improvizáció volt egy indiai szitárossal. Te ide Európába születtél, de akár egy indiai hercegnő is lehetnél.

Az édesapám roma származású. Annyira nem szoktam hangoztatni, de amikor Indiában vagyok, és akkor is, amikor indiai táncmozdulatokat gyakorlok, vagy fellépek, érzem, hogy engem ez visszaköt egy olyan gyökeremhez, aminek segítségével egy puzzle darab megérkezik a múltamból a maga egyszerűségében. A zsigeremben, a lelkemben érzem.

Nem voltam a származásomra büszke gyerekkorban, mert nagyon sok diszkrimináció éri a cigányságot itthon. Viszont bennem ez megváltozott. India és az indiai tánc valamiért segített abban, hogy elfogadjam.

Érte apukádat megkülönböztetés, vagy téged, amikor pici voltál?

Nagyon sokszor. Vegyes osztályba jártam Jászfényszarun, ahol felnőttem. Az elején az osztály több mint fele roma kisgyerek volt, ott, akkor nem tűnt fel a megkülönböztetés. Viszont később már megértettem, megéltem, de erről nem nagyon beszéltünk otthon.

Iszonyú nehéz helyzet ez egy apának és egy anyának, és hosszú az út, ami odavezet, hogy megbeszélje a gyermekével, mi történik, de igazából saját maga sem érti, így a tradíciót is nehéz tovább örökíteni, ami esetleg segíthet a gyermekének.

Emlékeim szerint a romák egy része egy helyen élt a városomban. Mi nem ott laktunk, és gyerekként éreztem, hogy az egy kicsit más világ, de nem abban a környezetben nőttem fel. Édesapám nem beszéli a roma nyelvet, én is csak pár kifejezést tudok. Mondhatjuk hogy nem romaként nevelkedtem fel, és furcsán hangzik, ha azt mondom, hogy magyar és roma származásom van - merthogy magyar vagyok én is, és akkor úgy kettő között vagyok? Nálunk a zene és a tánc mindig jelen volt, a ritmus gyerekkoromtól az életem nélkülözhetetlen része.

Mi az, ami segített neked beleérkezni abba, hogy kényelmes és komfortos legyen neked a roma származás?

Nekem India segített ebben, ahonnan a legnagyobb európai kisebbség, a romák elődei felkerekedtek vagy másfél évezrede. Amióta visszajárok Indiába, látom ezt a kultúrát, és hogy mennyi mindent köszönhetünk a cigányságnak. Rengeteg tradíciót megőriztek, átadták nekünk a vándorlásaik során összeszedett tudást is más kultúráktól, népektől. Rájöttem arra, hogy mekkora kincs van a kezükben, hogy a zenében, táncban, összességében művészeti területen kiemelkedően tehetségesek. Elkezdtem egy kicsit jobban arról tanulni, hogy mit is jelent romának lenni, de még mindig fejtegetem ezt a kérdést.