Összemosolygós pillanatokra mindig szükség van egy nagyvárosban, és ez a Kolodko-szobrok legfontosabb hatása
Ha Budapesten élsz, és az elmúlt éveket nem egy kőrakás alatt töltötted, biztosan észrevetted, hogy egyre több néhány centis szobor jelenik meg városszerte. Ha pedig neked nem is tűnt volna fel, biztosan van olyan ismerősöd, akinek az instájáról értesültél egy-egy újabb miniszobor felbukkanásáról.
A Hosszúlépés. Járunk? városnéző túrákat szervező cég egyik küldetése, hogy felhívjuk a figyelmet arra, milyen kevés női emlékmű van Budapesten, Kolodko Mihály pedig évek óta készít pici, de annál nagyobb hatású szobrokat, így kézenfekvő volt, hogy megkeressük egy női szobor ötletével.
A város legnépszerűbb szobrait készíti
Mihály - aki saját bevallása szerint azért készít kicsi szobrokat, mert azokba nem lehet nagyon belekötni - első megbeszélésünk után eltűnt néhány hónapra, majd egy kész Szenes Hanna szoborral jelentkezett. Nem is kellett többet beszélgetni az ügyről. Az elkészült szobor pont olyan volt, amilyennek szerettük volna. Őszinte, elgondolkodtató és nagyon szerethető.
A huszonhárom évesen mártírhalált halt zsidó költőnő és ejtőernyős 1939-ben a zsidótörvények elől menekült Palesztinába, majd a II. világháború alatt visszatért, hogy segítsen megakadályozni a magyar zsidók deportálását. Miután Hanna és társai földet értek Jugoszláviában, kiderült, hogy időközben Németország elfoglalta Magyarországot. A társai túl veszélyesnek ítélték meg az akciót, de Hanna rendületlenül ment tovább a szülőhazája felé, a biztos halálba.
Miután elfogták, a lány, a kegyetlen kínzások ellenére sem árulta el a bajtársait. Kolodko VII. kerületi szobrán az ejtőernyős Szenes Hanna egy felhőről ugrik tragikus sorsa felé. Talán már te is összefutottál vele, amikor a belvárosban sétáltál. Kolodko Mihály a város legnépszerűbb szobrait készíti. Vajon miért szeretik annyian a munkáit?
„Ez az ország állandóan veszít azokból az emberekből, akiknek nagy képzelőereje van, és ez most is így van” - Interjú Csányi Vilmos etológussal
A szobrok felett nem jár el az idő
Budapesten ma rengeteg köztéri szobor van, de nem volt ez mindig így. A 19. században Ferenc József egyik látogatása alkalmával kifejezetten kevesellte a fővárosi szobrok számát, és rögtön adományozott is nekünk néhányat.
A sors fintora, hogy habár a felesége Erzsébet királyné, avagy Sissi, a mai napig népszerű Magyarországon, Ferenc József alakja jóval megosztóbb. Egészen addig nem is volt köztéri szobra Budapesten, míg Kolodko nem készített egyet a Szabadság-hídra, aminek eredeti neve Ferenc József-híd volt.
A császár ajándékszobrai óta Magyarországon gyors egymásutánban jöttek-mentek a különböző politikai rendszerek, de abban mindegyik egyetértett, hogy a városnak több, és még annál is több szoborra van szüksége. Kolodko műveit azonban jóval többen ismerik és szeretik, mint Budapest „hivatalos” szobrait. Tedd a szívedre a kezedet, fel tudnál sorolni három “rendes” méretű, az elmúlt pár évben felállított budapesti szobrot? Na és három Kolodkót?
Lehet, hogy azonnal beugrott A halott mókus, a bűvös kocka, a lufikutya vagy Mekk Elek, de még mindig töröd a fejedet, hogy néz ki pontosan Széll Kálmán szobra a róla elnevezett téren. Ezzel én is így vagyok, pedig az a dolgom, hogy ismerjem Budapest minden izgalmas szegletét.
A helyzet viszont az, hogy a legtöbb budapesti kortárs szobor nem sorolható a város izgalmai közé. Az utóbbi években sajnos a legtöbb esetben olyan emlékművek kerültek ki a közterekre, amik a már a két világháború között is ódivatúnak számítottak volna, vagy viccnek is rosszak.
Az, hogy Peter Falk játszotta Colombo nyomozót egy ősrégi sorozatban, még nem ok arra, hogy életnagyságban a Falk Miksa utca elejére kerüljön, hiszen a szobrok ha nem is az örökkévalóságnak, de hosszú időre készülnek. Kolodko Mihály szobrai jóval többet tesznek, mint ami a méretük alapján elvárható lenne:
megmutatják, hogy a szobrok felett nem járt el az idő, és egy új alkotás felbukkanása igenis meg tudja mozgatni a városlakók képzeletét.
Összemosolygós pillanatok
A Kolodko-szobrok között van rajzfilm figura, uralkodó és költőnő, így az értelmezési lehetőségeik is változóak. Az egykori Brit Nagykövetség oldaláról figyelő Mackó vagy a Bem rakparton őrködő Főkukac “csak” szerethető minik, akik szereznek egy-egy jó pillanatot a rájuk bukkanó járókelőknek. Összemosolygós pillanatokra pedig mindig szükség van egy nagyvárosban, ahol gyakran csak leszegett fejjel elrohanunk egymás mellett.
Emellett Kolodkónak vannak olyan szobrai is, amik apró méretük ellenére nagyon is szenvedélyes reakciókat váltanak ki. Ilyen például kisbalta a Szabadság téren. Ezen a téren található a város egyik legmegosztóbb emlékműve, ami a II. világháborút lezáró ostromban elhunyt szovjet katonáknak állít emléket.
Az aktuális közhangulat szerint az emlékművet van, hogy rendőrök őrzik, de arra is volt már példa, hogy annyian próbálták megrongálni, hogy körbe kellett keríteni.
Az Usánka című mini a Magyarországon mai napig tartó orosz befolyásra emlékeztetett a téren, egészen addig, míg egy parlamenti képviselő le nem verte egy baltával. Kolodko frappáns válasza egy új szobor volt: a párnán fekvő kisbalta arra hívja fel mindannyiunk figyelmét, hogy lehet ugyan erőszakoskodni, de a humorral szemben mindannyian fegyvertelenek vagyunk.