Rekordokat döntöget a Kézipoggyász, amit a Die Hard modern utódjaként emlegetnek

Ha pedig a sztori mellé még azt is hozzávesszük, hogy a film jól is sikerült, többször nézhető és nagy valószínűséggel az egyik legmenőbb akciófilm a kategóriájában, akkor nincs is miről beszélni. A kritikusok és a nézők is odáig vannak érte, ráadásul rekordokat döntöget - mincs mese, muszáj megnézni!

Egy igazi akciófilm - se nem több, se nem kevesebb

A Kézipoggyász titka egyszerű: nem akar többnek látszani, mint ami. Nem akarja megváltani a világot, óriási marketingkampányt sem építettek köré. A készítők egyszerűen csak kipipáltak egy ütős sztorit, leszerződtettek pár menő színészt és leforgatták az alkotást. Taron Egerton, a Kingsman-franchise és a Rocketman című filmek Golden Globe-ra jelölt sztárj alakítja a főszereplő biztonsági srácot, a negatív alak szerepében pedig Jason Bateman tetszeleg. Utóbbit eddig csak jófiú karakterekben lehetett látni (például a Förtelmes főnökök szolid irodakukaca, a Sejtcserés támadás kissé szerencsétlen Wally-ja), de most végre negatív karakterként is kipróbálhatta magát.

Ez pedig nagyon jól áll neki: a filmben egy pillanat alatt elhiteti, hogy borzalmakat akar véghez vinni: kifejezéstelen tekintete pedig azt sugallja, hogy egy nagyon beteg elméről van szó, egy rezzenéstelen sorozatgyilkosról, aki egy szempillantás alatt képes megölni bárkit.

Mindenféle rossz érzés, lelkifurdalás nélkül. Ezt be is mutatja filmben, amiben van egy kis erőfitogtatás, de azért ne egy mészárlós, vérengzős mozit képzeljünk el. A Kézipoggyász egy egészen eredeti thriller, egy hamisíthatatlan akciófilm, még abból az igazi oldschool fajtából. Amikor még hagyományos akciójelenetekkel voltak tele a filmek, nem sci-fi képzelgésekkel vagy CGI-fantáziákkal. Itt semmi ilyesmi sincs, csak tömény akció, amihez minden háttérjelenet alaposan meg lett tervezve egy három hónapos repülőtéri tanulmány során.

Állítólag a stáb tagjai és a készítők 90 napot töltöttek azzal, hogy a világ egyik legforgalmasabb repülőterét, a Los Angeles-i LAX-et tanulmányozzák és beszélgessenek a személyzettel, a biztonsági szolgálatosokkal, valamint az utazókkal. Meg is látszik a sok kutatás, mert a filmben karikacsapás-szerűen megy minden, annyira hihető, hogy ez egy mai történet. A mozi sikere pedig részben ennek is köszönhető.

Van benne minden

Jó érzés ezt írni, mert manapság tucatszámra készülnek azok A-kategóriás(nak mondott) produkciók, amik az időhúzásról és a minél több képernyő előtt töltött időről szólnak, itt viszont más a helyzet. Tökéletesen el lett találva a film hossza (119 perc), se nem hosszú, se nem rövid: pont elég idő van a sztori bevezetésére, az izgalmak kialakulására, a feszültség fenntartására és a cselekmény megoldására. A fokozatos dinamikát pedig még élvezhetőbbé teszi a film jelenetenként váltakozó hangulata.

A párbeszédek néhol viccesek, jófejek, aztán meghatóak és szívhez szólóak, aztán jön a dráma, a kétségbeesés, majd a keménykedés. Mindez egy látszólag teljesen hétköznapi helyzetbe csomagolva, ami csak egy szerencsétlen véletlen (a terrorista és a veszélyes csomag megjelenése) miatt fordul át a nagy káoszba. Az érzelmek pedig egyik pillanatról a másikra váltakoznak a filmben, kitűnően bemutatva azt az eszement kétségbeesést, ami egy komoly krízishelyzet közepén érinthet egy megzsarolt embert.

Felvetődik a kérdés: mit lehet akkor tenni, ha a szerettünk élete a tét, sok más idegen ember élete fejében? Hogyan lehet ilyenkor dönteni? Van egyáltalán tökéletes megoldás? A válasz az, hogy nincs; de a film cselekménye rávilágít arra, hogy még a legutolsó patthelyzetből is van egy egérút, ami segíthet abban, hogy kimásszunk a galibából. A Kézipoggyászt pedig ezt a sok-sok egérút teszi izgalmassá – de annyira nem is akarunk belemenni a részletekbe.

A film legütősebb része maga a sztori (ezért nem spoilerezünk)

A cselekmény ugyanis annyira szuper, hogy kár lenne elspoilerezni. Ritka jó filmről van szó, történet részletei szuperül ki vannak dolgozva és nagyon eredetiek. Tempós mozi, itt nincs vontatottság, ez pedig, valljuk be, igencsak ritka a mostani akciófilm-kínálatot ismerve. Sok thrillert láttam már, de a film jeleneteinek többsége egyikhez sem fogható. Azért mondom ezt, mert minden egyes képkocka, minden egyes fordulat közelebb visz a végkifejlethez – azt viszont soha nem tudjuk, hogyan.

Annyi variáció létezik, hogy nem lehet tudni, mi fog jönni a legközelebb, ami miatt a néző érdeklődését folyamatosan fenntartja a film. Tulajdonképpen ezért is hasonlítják sokan a Die Hard második részéhez. Mindkét film a reptéren játszódik, terroristáktól kell megmenteni az embereket és egy kulcsfigura van, aki az egész helyzetet megoldja. A két történet között azonban csak ennyi az átfedés.

A karácsonyi akciófilmek tökéletes prototípusairól van szó, melyeket azonban nemcsak az ünnepi szezonban, hanem az év bármelyik napján meg lehet nézni. A karácsonyi kötelék persze felbukkan a filmben, de csak részleteiben, ami jó húzás a készítők részéről. Különlegesség ez a nagy ünnepi filmek idején, ahol a mézeskalács illatú limonádémozik mindennél többet értek. De talán pont ezért tudott kiemelkedni a Kézipoggyász a cukormázas ünnepi filmkínálat közül és valószínűleg pont ezért szeretik a kritikusok is.

Már most rekordokat döntöget

A premier után tíz nappal már 97 millióan látták, ami rekordteljesítménynek számít. Ha pedig még azt is figyelembe vesszük, hogy a Google szerint a filmet megtekintők 87%-a szerette a sztorit, akkor már egy egészen elképesztő teljesítményről beszélhetünk. Egy olyanról, amit csak az ötcsillagos mozik szoktak elérni. Mostanra viszont már kiderült, hogy a Kézipoggyász is az, hiszen a Netflix TOP10 legtöbbet megtekintett filmjévé nőtte ki magát. Ez azonban nem csoda.

Olyan film, ami a stáblista lepörgése után is veled marad és emlékeztet arra, miért is szereted annyira azokat a klasszikus akciófilmeket. Azokat, amikben nem a számítógép által generált képjelenetek uralkodnak, hanem a nyers izgalmak.