Pakosz Anna: „Keresem azokat a pillanatokat, ahol egy művészeti térben az emberek tényleg jelen tudnak lenni”

A művészetterápia nem ismeretlen fogalom a pszichológiában. Pakosz Anna képzőművész életében azonban a művészet az igaz terápia, amit szeretne minél több embernek átadni és megmutatni például úgy, hogy önmagunkat még jobban megismerhessük alkotás közben. Legyen az festészet, tánc, hímzés vagy bármilyen olyan folyamat, ami hagyja a lelket szabadon alkotni.

Festesz, workshopokat tartasz, elvonulásokat szervezel, videómunkáid is vannak és legutóbb hímzéssel is kísérleteztél. Mi köti össze ezeket a műveket? Milyen témákkal foglalkozol és mi az, ami vezet?

Angolul úgy mondják, hogy embodimen, magyarul a testben levés, vagy a testtudatosság élményét keresem nap mint nap meditációval, jógával mindenféle energiamunkával, amiket hét-nyolc éve folyamatosan csinálok. Ez vezetett ahhoz is, hogy a művészet felé fordultam. Mielőtt elkezdtem, mániás depresszióval diagnosztizáltak.