Karafiáth Orsolya:„Tudom, csodás a szerelemnek ez az álmodozó őrülete”
Nagyon régen nem gondoltam Egérre. És a barátnőm, Zina sem. Most sem neki jutott eszébe, hanem nekem. Mert nem bírtam hallgatni, ahogy a képtelen új udvarlójáról zengedezik képtelen történeteket.
Egértől, az egyik egyetemi csoporttársunktól mindannyian féltünk. Nagydarab gyerek volt, állandóan idegesen magyarázott, remegett a combja, rángott a keze, olykor tikkelt. Nem tudott sokáig egy helyben maradni, fel-felugrott, ingerülten belecsapott ököllel egy-egy oszlopba. Olykor megképződött egy kis fehéres hab hol a szája szélén, hol a két első foga között.
Rendre megszólított valakit, ám ha nem volt kit szórakoztatnia, magában beszélt. Dagályos monológjai nélkülözték az értelmet, nem is igen figyeltünk rá. Nőkről beszélt ő is, mint a többiek, ám míg ott a zajos történések és a csókcsaták a sarokban hitelesítették a sztorikat, Egér szövegelése handabandázásának tűnt. „Az a crazy Kati rámcuppant” - csámcsogta. Az a crazy Lilla annyira kíván, hogy lehet, megsajnálom.
Nem mertünk nevetni, bólogattunk. Miért hívnak Egérnek, kérdeztük tőle egyszer. Összehúzta a szemöldökét: „Tudtok titkot tartani? Nos - kezdte rejtélyesen, miután bólintottunk, - ez onnan ered, hogy a szüleim idegenlégiósok voltak, én is a légióban születtem. Az Egér a fedőnevem. Az irataimban is álnév szerepel.
Én voltam a legkisebb a légióban, így mindenhová be tudtam mászni. Titkos iratokat csempésztem, bombát egy nyitva felejtett kamraablakon!” Zina hirtelen fellobbant érdeklődéssel tekintett rá. Szerinted igaz mindez, suttogta a csodálattól félájultan. Ugyan már, Zina!
Egér egyre többször csapódott hozzánk. Félreismertük őt, súgta meg Zina! Meg hogy ha nem lenne a hab, meg a rángatózás, akkor talán… Befogtam a fülemet, ez őrület! És szinte könyörögtem, hogy ne dőljön be a meghívásnak. Ne higgyen annak, hogy Egér neki akar világra szóló partit rendezni.
Mert Egér hatalmas bulival kábította, a légió titkos luxusnyaralójában, ahol minden lesz, amire ember vágyhat. Francia pezsgő, lazac, kaviár! Eleinte mindenki kinevette, de aztán - talán mert Zina annyira komolyan vette a dolgot - , valahogy átfordult a dolog, elkezdtük várni ezt a csodálatos luxus eseményt, amilyenen egyikünk se volt még soha. Te miben jössz Egér bulijára?
Tényleg igaz, hogy nem kell vinni semmit? Igaz, hogy a légióban félretett vagyonából vendégel meg bennünket? De jöttek egyéb furcsa pletykák is. Hogy Egér nem is az iskola tanulója, nincs benne semmiféle nyilvántartásban, senki nem tud róla semmit! Meg hogy valakit megütött, mert az belenézett a füzetébe, amibe mindig jegyzetel, és amiről azt állítja, hogy stratégiailag fontos ügyeket ír bele!
Ám a füzetben, amibe egyszer én is bele tudtam lesni, csak annyi állt, hogy „Crazy crazy crazy Zina”, de ez vagy ezerszer. A parti napjára már elég sokan behülyültünk, elindultunk a titkos helyszínre, ami, mint kiderült, Gárdonyban volt. Döbbenten álltunk a lerobbant, korhadó faház előtt. És bent még szomorúbb látvány fogadott.
Minden koszos volt és üres. A romok között pedig Egér ült, pórázon tartva egy hatalmas kutyát. Rémülten hátrálni kezdtünk, de Egér mögénk került, és katt, a zárt kattant. Elengedte a kutyát, és vészjóslóan röhögni kezdett. Valahogy értesítenem kellene Zinát, vágott belém, aki lekéste a mi vonatunkat. Ha ő megérkezik, őt talán még meg is öli!
Mi, olyan tízen, reszketve üldögéltünk bent, órákon át. Egyszer csak hangok szűrődtek be. Hogy Egér, na Egér! Ez Zina! Suttogást hallottunk, majd újra kattant a zár. A kutya megkötve az óljánál, Egér lehajtott fejjel álldogált. „Az utolsó vonatot még elérjük - mondta Zina - és ne haragudjatok, az én hibám.”
Annyira el akartam hinni. Olyan különleges volt ez ez egész! Mivel szerelted le, kérdeztük. Mire Zina csak annyit felelt: „Csak azt mondtam, én hiszek neki, a crazyk már csak ilyenek. De a többieket engedje el. Mit is kezdene ilyen földhözragadt, unalmas kompániával?” Nem kell megvárni, míg bezárnak a vágyaid. Hisz neked elég, ha ott vannak a fejedben, nem igaz?
Hiszen ott lebegtél az ígéretek kastélyszállójában, ott az elképzelt szerelemben. Egér végül Zinát is elengedte velünk, és egyikünk se látta soha többé. Mindenki másmilyen álomvilágot teremt maga köré, mondtuk akkor a sokkban többször is. És Egér az ajkára gondoltunk. A habok közül született szavakra, amik közül egy ferde pillanatra mintha a szerelem emelkedett volna ki… Gondolj most is Egér ajkaira, néztem Zinára.
Ennyi elég is volt. A barátnőm hirtelen egy dicshimnusz közepén elhallgatott. Tényleg, még nem is láttam a mesés házat. Még nem is jártam a tengerparti nyaralóban. Még nem is… Igazán még egyáltalán nem ismerem.
Tudom, csodás a szerelemnek ez az álmodozó őrülete, mondtam neki. De azért totálisan crazyk ne legyünk, ha lehet…
A fehér macskák jót jelentenek