előfizetésem
Karafiáth Orsolya: És a seb is valódi, amit okozott
Tudom, hogy nem valami jóképű. De hidd el, már van olyan ronda, hogy az bárkit levenne a lábáról, mondta Anna, de közben nem nézett Livi szemébe. Mint egy seb.
Nem tudod levenni róla a szemed. Livi a vállát vonogatta. De hát te tudod, Anna, sóhajtott. Ez a „tetudod” sosem hangzott jól, volt benne kis agresszió is, mert nyilván azt takarta, hogy Livi szerint Anna megint rosszul választott.
Maga a legrosszabb emberismerő, akit valaha kezeltem, ugrott be Annának ilyenkor mindig az előző pszichiáterének az egyik megjegyzése. Olyan, aki szinte ösztönösen nyúl mellé. Ráadásul olyan klisés ez az egész, próbálta nyitogatni is Anna szemét. Munkatárs, te jó ég. Na figyelj, nem ez volt? Első jelenet, a legelső meeting. Mintha egy képregényben lennénk, látom a fejed felett a buborékot.
De hát ezt az embert ismerem! Együtt jártunk egyetemre!
És persze a sötét gondolatok is. Hogy mennyire utáltátok akkor egymást! Te a kis girnyó de nagyképű, mert jódumás és csajokkedvence mitugrászt, ő meg a már akkor is szakmai riválisát, a kezdőként is sikeres műsorvezetőt. De aztán kiderül, hogy ebbe a műsorba pont az ő ötlete voltál, és ez már rögtön egy híd kettőtök között.
