Az ember nyugodtan ott hagyhatja a táskáját a széken, amíg rendel a kávézóban és senki nem nyúl hozzá - Japán tényleg egy teljesen más világ

Ennyire mások lennének a japán emberek? Mivel még nem volt lehetőségem személyesen ellátogatni az országba, a kérdésre Balogh Emese Nóra, a Károli Gáspár Egyetem japán szakán végzett kitüntetéses okleveles Japán-szakértő felelt.

Teljesen más világ Japán

„Még egész kicsi koromban be lettem mutatva a japán rajzfilmipar legnagyobb gyöngyszemeinek, a Studio Ghibli filmeknek, amiket egyszerűen imádtam.” – mondja Emese, akiből árad a japán kultúra iránti szeretet. „Csodálatos volt a képi világuk és a történetük, tele japán kulturális elemekkel, szóval mondhatni ezeken szocializálódtam. Édesapám is volt, hogy elvitt japán fesztiválokra, amiket nagyon szerettem és motivált arra is, hogy elkezdjek japánul tanulni. Aztán amikor a pályaválasztáshoz értem és megtudtam, hogy létezik japán szak, ami alatt ráadásul Japánban is van lehetőség tanulni mindenképpen akartam vele tenni egy próbát, hiszen régi álmom volt az országba látogatni. Innentől a japán kultúra iránti szeretetem csak fokozódott.”

A szakértő szerint aki azt mondja, hogy Japán egy másik világ, az nem áll messze a valóságtól. „Ez nekem főleg akkor esett le, mikor egy év után hazarepültem és mindenki feszültebb, morcosabb volt. Igaz, hogy kint tényleg mindenki segítőkész, kedvesen mosolyognak rád (az üzletekben ez alapkövetelmény) és beléjük van nevelve az udvariasság, ami őszintén üdítő volt Európa után.

Viszont az is benne van, hogy ha külföldi vagy, sokan megbámulnak (nagyvárosokban, pl.Tokióban kevésbé, de vidéken nagyon) és van, aki elveszti a bátorságát a közeledben, ha nem tud angolul. Azt sem tagadom, hogy vannak olyan éttermek Japánban, ahova csak japánokat engednek be, mert a külföldi turisták sok gondot okoztak, erről mostanában is sokat lehet sajnos olvasni az interneten.”

A japán viselkedés két oldala: honne és tatemae

Emese részletesen kifejtette, hogy valójában a japán emberek viselkedésének két oldala van, amit úgy hívnak honne és tatemae. A honne az ember valódi érzelmeit és véleményét takarja, amit gyakran kimondatlanul hagynak, mert nem ez a társadalmi elvárás. A tatemae az, amit az illető a társadalom felé mutat, de van, hogy ez nem azonos a valódi érzéseivel. Japán Európával ellentétben kollektív társadalom, ahol a közösség a fontos, így ha valaki egy adott közösségen kívülre kerül nehezen illeszkedik újra be.

Van az a mondásuk is, hogy „a kiálló szöget be kell verni”, vagyis senki nem lóghat ki. Általánosságban elmondható, hogy egy japán ember bárkivel elbeszélget kedvesen, de nem enged mindenkit közel magához. Szabadon beszélnek a családtagjaikkal és barátaikkal, de például a munkahelyen csak simán udvariasak. Lehet, hogy egy japán pincér mosolyogva kiszolgál az étteremben, de ettől még nem biztos, hogy szereti a munkáját.

Ugyanígy nem mutatják ki a türelmetlenségüket sem, ha késik a vonat, vagy ha a munkahelyükön a főnök rájuk bíz egy újabb feladatot, ami miatt túlórázniuk kell és már túl sok. Hiába kérdezi meg, hogy tudja-e vállalni, ő akkor is elvállalja a közösség javáért.

Nem az egyén, hanem a közösség a fontos

„Mint azt korábban is említettem a japán társadalom kollektivista. Ha az ember iskolába megy, belép egy cégbe akkor az iskola, a cég lesz a közössége, a családja, amiért mindent meg kell tenni. Általában betanításalapúak a munkahelyek, a diplománál az esetek többségében annyit számít, hogy legyen, de mindegy miből. A külföldiek számára inkább a nyelvtudás fontos, akkor is sokszor az angol miatt alkalmazzák a munkavállalókat a nemzetközi munkahelyek." - meséli a szakértő.

„Gyakoriak a túlórák és a más városokba való áthelyezések sem ritkák. Viszont évente van fizetésemelés a cégnél eltöltött idő alapján, így megéri egy munkáltatónál maradni, emiatt persze az ember abban az adott közösségben marad. Az biztos, hogy a kemény munka nagyon fontos és figyelnek a minőségre, emiatt sikeresek, de ez nem mindig vezet a dolgozók mentális jólétéhez. Viszont ezek az átlagos japán cégek manapság kezdenek modernizálódni és átvenni bizonyos elemeket a nyugati társadalmaktól.”

Kiemelten fontos a tisztelet megadása és a szabályok betartása

A japán társadalom alapját képezi a harmónia, így kiemelten fontos számukra annak megőrzése, emiatt kifejezetten konfliktuskerülők és mindent megtesznek a béke fenntartásáért, amit a magasfokú udvariasságuk is tükröz. Igyekeznek nem zavarni a környezetüket, és odafigyelni mások igényeikre, miközben mély tiszteletet tanúsítanak egymás iránt. Hogy a rendszerük tökéletesen működjön, különböző etikettet követnek a barátokkal, családtagokkal, munkatársakkal és idegenekkel szemben.

Japánban számos illemszabály létezik, amire már egész fiatalon megtanítják a gyerekeket is. Például a tiszteletadás egyik legáltalánosabb módja a meghajlás. Bár kiterjedt szabályok vonatkoznak arra, hogyan kell meghajolni a különböző helyzetekben, általános szabály, hogy egy mélyebb meghajlás több tiszteletet jelez, míg a könnyű fejbiccentés inkább hétköznapi üdvözlet. Az évszázadok óta jól működő társadalomhoz nagyban hozzájárult a hagyománytisztelet és a különböző szabályok betartása, az üdvözléstől kezdve az ajándékozási és étkezési etikettig.

Japánban kiterjedt ajándékozási kultúra uralkodik, amely számos szabályt tartalmaz arra vonatkozóan, hogyan, mikor és mit lehet ajándékozni. Az étkezési etikett is rengeteg gyakorlatot lefed az asztalnál való cselekvésre vonatkozóan, ilyen például, hogy hálát adnak étkezésnek előtt, és az a szokás, hogy mindenkinek töltenek italt, nem csak magunknak.

A szakértő személyes benyomásai

Persze Japánban sincs kolbászból a kerítés és ott is találkozni ugyanolyan problémákkal, mint hazánkkal, de kevesebb mértékben. A közbiztonságról érdeklődve Balogh Emese Nóra azt felelte: „Én vidéken, Fukusima városban éltem és ott éjszaka teljesen biztonságos volt, egy lélek sem volt az utcákon. Ellenben Tokióban már nyüzsgő élet volt még éjjel is a sok bár és klub miatt. Egyszer bulizás után az első metróra vártunk hajnali ötkor Sibuja közepén és ott voltak ijesztő alakok, még a rendőröket is kihívtuk, mert egy részeg lányt kerülgettek, szóval nem sokkal másabb, mint Budapest.

De összességében sokkal több biztonságos hely van Japánban, mint máshol. A lopás miatt is sokkal kevesebbet kellett aggódni, az ember nyugodtan ott hagyhatta a táskáját a széken, amíg rendel a kávézóban és senki nem nyúlt hozzá.”

Mi a helyzet köztisztasággal? A szakértő erre azt mondta: „Vidéken nagy részt szép tiszták az utcák és az emberek tisztelik a természetet, de nagyvárosokban, ezesetben például Oszakában a városközpontban tele volt szeméttel az utca. Japánban az utcákon nincsenek szemetesek, mindenki hazaviszi a hulladékját, amit be is szoktak tartani, de szerintem a bulinegyedekben ezt mindenhol nehéz kontrollálni.”

Mindent összevetve abszolút pozitív véleménnyel van a japánokról és az ott töltött idejéről: „A legpozitívabb az volt, hogy kényelmesen tudtam élni. Mindenki segített, támogatott, könnyű volt jegyeket venni, rendelni, számlát befizetni, és ha nem értettem valamit vagy eltévedtem mindig útba igazítottak. Őszintén szólva, nem volt igazán negatív élményem.

Persze meg kellett szokni, hogy bámulnak az utcán, hogy egzotikusnak számítottam a japán étteremben, ahol kimonóban dolgoztam és volt, hogy engem sem engedtek be egy étterembe, mert nem vagyok japán, de ezek elengedhetőek voltak számomra. Mindig volt másik étterem, ahol megvacsorázhattam.”