Az olvasás önmagában is javítja az önbecsülést, az öntudatot, az irodalomterápia pedig még ennél is többre képes
Nehéz lehet elképzelni, pedig igaz: egy Ady Endre vers, de akár a Gyűrűk Ura is segítheti az önismereti utunkat, támogathatja a mentális jólétünk fokozását vagy megoldással szolgálhat a problémáinkra.
Imádok olvasni és gyakran előfordul, hogy megvilágosítónak bizonyul egy-egy sor vagy mondat. Találtam már Diana Gabaldon Outlanderében is olyat, amire azt mondtam: „Húha, ez rám is igaz”, de Carlos Ruiz Zafón A szél árnyéka című művében is leltem szituációra, amiben a saját helyzetem köszönt vissza. Ám az, hogy elolvasok egy könyvet, nem feltétlenül olyan hatásos, mint egy csoportos irodalomterápia vagy egy egyéni foglalkozás egy pszichológussal. Borbély Zsuzsa irodalom- és filmterapeuta árulta el, milyen előnyei és jótékony hatása van a csoportos irodalomterápiának.
Hogy kell elképzelni az irodalomterápiát?
Az irodalomterápiát a művészetterápiák közé sorolják, ami általában versekkel, novellákkal és könyvekkel dolgozik. Ezek csoportos formájú, önismereti foglalkozások, de egy pszichológus, mentálhigiénés segítő is tarthat akár egyénileg irodalomterápiát. De nem kell megijedni, ahogy Borbély Zsuzsa is elmondta, itt nem az a cél, hogy egy Jókai novellát szorongatva megfejtsék a résztvevők, mire gondolt a költő és a terapeuta osztályozza a megoldásokat.
„Nem úgy elemezzük a szöveget, mint az iskolában. A résztvevőknek azt kell elmondaniuk – ha egyáltalán szeretnék, mert semmi sem kötelező – hogy milyen benyomásaik vannak a szöveggel kapcsolatban, mely sor érintette meg őket a legjobban” – magyarázza a szakértő. Ráadásul attól sem kell félni, hogy a terapeuta felad egy száraz kötelező olvasmányt, amin végig kell rágni magunkat, mint hetedik osztályban.
Az irodalomterapeuta a saját személyiségével dolgozik, ami azt jelenti, hogy készülhet romantikus versekkel vagy krimi regényekkel, de léteznek tematikus körök is, például Harry Potter, Gyűrűk Ura, Bridgerton család, Büszkeség és Balítélet csoportok is. Borbély Zsuzsa szerint érdemes minél több csoportot kipróbálni. Általában egy ilyen találkozó 1,5-2 óra és 4-12 fő szokott jelen lenni.
A szövegeket, amikkel dolgoznak, a terapeuta ott helyben szokta felolvasni, kivéve, ha regény, mert akkor előfordul, hogy egy hónappal előre feladják elolvasásra. „Szoktunk írásos feladatokat is végezni, például ki kell egészíteni a verssorokból kihagyott szavakat vagy tovább kell írni a verset, de ezeket megcsinálni és megosztani sem kötelező. Itt teljes mértékig a résztvevő dönti el, hogy mennyit ad ki magából a csoportnak” – avat be a részletekbe az irodalomterapeuta.
Miért jobb a csoportos irodalomterápia?
Fontos megjegyezni, hogy vannak zárt és nyitott csoportok is. Az előbbiek esetén elköteleződünk 7 vagy 12 alkalomra, míg az utóbbinál bármikor csatlakozhatunk, kimaradhatunk, akár csak egy alkalmon is részt vehetünk. Borbély Zsuzsa azt mondta: „Azért jobbak a zárt csoportok, mert könnyebben kialakul a bizalom, jobban össze tudnak kovácsolódni a résztvevők, barátságokat alakíthatnak ki, így egy egészen más mélységben dolgozhatnak.”
Az irodalomterápiás csoportban a tagok felszabadultan megbeszélhetik egymással is a meglátásaikat, a csoportszabályokat figyelembe véve. Természetesen a csoporttitok a legfontosabb, de ugyanilyen fontos az is, hogy nem ítélkeznek egymás felett. A cél az elfogadó közeg megteremtése, ahol mindenki úgy érezheti, hogy nyugodtan megoszthatja a gondolatait, érzéseit.
„Az egyik legnagyobb előnye a csoportnak, hogy ráébredhetünk arra, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal, hiszen találkozhatunk hozzánk nagyon hasonló és persze nagyon különböző emberekkel is. De rengeteget segít az is, hogy megismerjük mások perspektíváit” – magyarázza.
Hogyan segít az irodalomterápia?
A Psyhology Today szerint az olvasás önmagában is javítja az önbecsülést, az öntudatot és az énhatékonyság érzését. Maga az irodalomterápia alkalmazható szorongásos, depressziós vagy egyéb hangulati rendellenességben szenvedő betegeknél, esetleg traumával vagy függőséggel küzdőknél. Nagy szolgálatot tehet azoknál is, akik gyászon, váláson vagy más kapcsolati krízisen mennek keresztül, bár ilyen eseteknél Borbély Zsuzsa azt javasolja, hogy az illető pszichológus által vezetett irodalomterápiát válasszon.
Az irodalomterápia varázsa abban rejlik, hogy az irodalmi művek elősegítik az önismeretet azáltal, hogy tükröt tartanak az olvasó elé és rámutathatnak olyan érzésekre, amikre esetleg nincsenek szavaink vagy segítenek megfogalmazni azokat érzéseket, amiket eddig nem tudtak megfogalmazni. „Abban segíthet, hogy egy kívülről rálássunk egy olyan helyzetre, amiben éppen benne vagyunk, de eddig nem tudtunk kívülről szemlélni önmagunkat.
Például valaki egy bántalmazó kapcsolatban él, de nem veszi észre a jeleket, amiket mondjuk egy irodalmi műben egyből kiszúr, ha azt olvassa, hogyan bánnak az egyik szereplővel. Ugyanis nem a terapeuta és nem a résztvevők fogják megmondani, min kellene változtatni vagy mit kellene észrevenni, hanem az ember magától jön rá, miközben az irodalmi művekkel dolgozik” – mondja Borbély Zsuzsa.
Paula J. Schwanenflugel és Nancy Flanagan Knapp pszichológusok szerint a legtöbb szakértő a területen egyetért abban, hogy az irodalomterápia működési elvének három szakasza van: az azonosulás, a katarzis és a belátás. Az első szakaszban az olvasó kapcsolatot alakít ki a szöveg szereplőivel vagy főszereplőjével, azonosulva a problémáikkal és a céljaikkal.
A katarzis úgy jön létre, hogy az olvasó végigkíséri a karaktereket a szövegen keresztül, és a valóság biztonságában tapasztalja meg érzelmeiket, küzdelmeiket és reményeiket, miközben a végső megoldás felé haladnak. A belátás a szövegben található szereplők vagy helyzetek és az olvasó saját jellemzői, illetve életkörülményei közötti hasonlóságok tudatos felismerésével jön létre, ezt pedig a tanulságok levonása követi.
Ez ugyan megtörténhet akár a saját fotelünkben ülve is, de még jobb lehet, ha élményeinket és benyomásainkat megosztjuk egy csoportban, ahol mások nézőpontjai még több felismeréshez és megoldáshoz juttathatnak bennünket.