A munka egy folyamatos tanulás és kutatás - beszélgetés Horváth Judittal, az Iparművészeti Múzeum kurátorával
Gyakran mondják: „Ha a tárgyak mesélni tudnának, mennyi mindent mondanának!” Az Iparművészeti Múzeum 2018-ban elindított kiállítássorozata a múzeum teljes tárgykatalógusát nyitotta meg kortárs magyar és kelet-európai művészek felé, hogy fedjék fel egy-egy alkotás múltját és értelmezzék azt újra saját nyelvükön, mai jelentéssel felruházva.
Horváth Judittal, az Iparművészeti Múzeum Kortárs Design Főosztályának vezetőjével, a Körforgásban című kiállítássorozat kurátorával beszélgettünk.
Az első felkért dizájnstúdió az Artista Stúdió volt, őket követte többek között a lengyel Maria Jeglinska, Fazekas Valéria, a Dechem Studio, majd a Romani Design és Buliash Todaeva. Technológiai szempontból ezidáig melyik kiállítás jelentette a legnagyobb kihívást?
Talán a Dechem Stúdió kiállítása, egyrészt mert a kiállítás megnyitását megakadályozta a COVID. Csak egy év csúszással mutathattuk be az anyagot, és akkor is elég nagy bizonytalanságban. Lassan merészkedtek csak vissza a látogatóink a múzeum falai közé, ezért kitaláltam, hogy szűkkörű tárlatvezetéseket tartok olyan dizájnerek számára, akikkel már dolgoztam, vagy még csak terveztem az együttműködést, a szakmai találkozóimat is a Ráth-villába terveztem, és egyúttal mindenkinek megmutattam a kiállítást is.
„Szeretnénk megmutatni, hogy a nők milyen fontos szerepet játszanak a kortárs művészetben” - interjú Szipőcs Krisztinával, a Ludwig Múzeum kurátorával
A másik ok, amiért technikailag ez volt a legnagyobb kihívás, hogy a projekt keretén belül a cseh Dechem Stúdió egy egyedi kivitelezésű tükröt készített, amely néhány nappal a pandémia miatti lezárások után érkezett be a múzeumba, ahol akkoriban csak egy válságstáb tartotta a frontot. Így a tükröt tehát ideiglenesen helyeztük el. Legközelebb csak egy év múlva nyúltunk hozzá, amikor kiderült, hogy keletkezett benne egy hajszálrepedés.
A megnyitó előtt voltunk néhány nappal, és egy tíz fős műtárgyvédelemre szakosodott stábnak kellett végighallgatnia, ahogy a becsomagolt, szállításra előkészített tükör roppanó hangot hallat.
Egyértelmű volt, hogy most futott végig a tükörben keletkezett feszültség.
Kicsomagoltuk, és sajnos beigazolódott a feltevés, a tükör egyik része megrepedt. A muzeológusi, kurátori praxisomban addig soha nem kellett ilyen balesetet átélnem. Szó szerint meghűlt az ereimben a vér. Kis híja volt, hogy nem sírtam el magam. A bonyolult szerkezetű tükröt restaurátorokkal szét kellett szednünk, az eltört darabot pótolni, és utána már úgy vigyázni rá, mint egy hímes-tojásra. Sokat tanultam az esetből.
Az egyik, hogy üveglapot csakis függőlegesen, ládában tárolhatunk, mert az üveg minden rezgést fölvesz, és átereszt magán. A másik, amit megtanultam, hogy ha L alakú tükröt vágunk, azt milyen technikával és sorrendben végezzük el, ha nem szeretnénk, hogy az történjen, mint ebben az esetben. Babonából ma se töröltem még ki a telefonomból azokat a videókat, melyeket a tükör restaurálásáról, installálásáról, majd a kiállítás bontása során készítettem.
A harmadik nehézség az volt, hogy a Dechem Stúdiót alkotó házaspárnak épp a projekt során született meg a második gyermeke, aki, amikor Prágában forgattunk, épp csak néhány hetes csecsemő volt, mindent csak egyszer vehettünk fel. Kicsit úgy éreztem magam, mintha egy természetfilmet forgatnánk költöző madarakról vonulás közben.
A sorozatba felkért művészek kapnak iránymutatást, hogy hogyan dolgozzák fel a témájukat?
Amint kiválasztják a gyűjteményből azt a tárgyat, ami inspirálja őket, a kurátor elindít egy kutatást a tárggyal kapcsolatban, és a rendelkezésre álló vagy éppen a folyamat során kiderülő információkat megosztja a dizájnerekkel. Valamint a kiállítótérnek is vannak adottságai. Ennél jobban nem befolyásoljuk őket a feldolgozásban. Ettől függetlenül folyamatosan tartjuk a kapcsolatot egymással, és megbeszéljük az egyes fázisokat.
A kiválasztott alkotók hány tárgy közül válogathatnak? Megszabjátok, hogy milyen technikát, anyagokat használhatnak?
A kiköltözés óta a digitálisan elérhető műtárgy-adatbázis a válogatás elsődleges terepe, ami után természetesen kikérjük a raktárakból is az első körben kiválasztott tárgyakat, hogy a végső válogatás már fizikai síkon történhessen meg. Előfordulhat persze, hogy egy tárgy éppen nem elérhető. Akár azért, mert más kiállításba terveztük, akár az állapota vagy a sérülékenysége miatt.
Fontos, hogy múzeumi tárolásra alkalmas anyagokkal dolgozzanak, illetve olyan technikát válasszanak, mellyel a rendelkezésre álló idő alatt létre lehet hozni az új darabokat. A tartós élethossz, az anyagok kémiája fontos szempont a gyűjteményezendő tárgyak esetében.
A technikai fejlődés vívmányai több lehetőséget biztosítanak a művészeknek az önkifejezésre, vagy korábban is minden adott volt az alkotáshoz?
Mindig vannak új technológiák, és kiveszőben lévők is, vagy akár olyanok, melyek már ki is vesztek. Ez a történelem folyamán folyamatosan változik. Az anyag és technológiavizsgálat talán az egyik legizgalmasabb dolog a mi gyűjteményünkben. Néha még fél évszázadnak se kell eltelnie ahhoz, hogy fejtörést okozzon annak kiderítése, hogyan is hozhatták létre az adott tárgyat. Ez egy folyamatos tanulás és kutatás.
Milyen eszközöket, technikákat használva képes a múzeum megőrizni a katalógusában lévő tárgyak állapotát?
Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményi darabjainak raktározása anyag szerint történik, hiszen a különféle anyagok különféle feltételrendszert igényelnek. A legfontosabb négy szempont a megfelelően kalibrált páratartalom, hőmérséklet és fényviszony, illetve a kártevők elleni védekezés. Műtárgyvédelmi felelőseink és a restaurátorok cerberusként őrzik a tárgyakat.
Lehet már valamit tudni a Körforgásban sorozat következő, sorban hetedik kiállítójáról?
Az orosz-ukrán háború miatt sajnos bekövetkezett egy törés a sorozat életében, hisz utoljára egy moszkvai tervezővel, Buliash Todaevával dolgoztunk, aki ma már Franciaországban él. Kiállítását meghosszabbítottunk, csak egy év csúszással nyithattuk meg a háború miatt. A legközelebbi kiállítást egy romániai tervezővel rendezzük meg.
A megfelelő dizájner kiválasztása zajlik éppen. Megrendeztük a Collec_Think Tank című konferencia sorozatunk harmadik részét, mellyel a participatív gyűjteményezési programunkat valósítottuk meg. Ez a konferencia a romániai design szcénát hozta hozzánk közelebb. Az ottani design- és divatvilág legfontosabb szereplőit hívtuk meg előadónak. Nem csak tudáscsere, de legalább annyira kapcsolatépítés is.
Mi volt az eddigi legnagyobb tanulság, amit ez a kiállítássorozat adott neked, aki az egész koncepciót kitaláltad?
Hogy sokszor a látszólag legérdektelenebb tárgyak válnak a legérdekesebbé, és hogy a választásainkban gyakran kirajzolódik egy kollektív tudattalan, a közös emlékezet; több esély van arra, hogy a neuralgikus pontjainkkal, traumáinkkal közvetve, szinte észrevétlenül, egy-egy tárgyon keresztül foglalkozzunk.
Minderre az Iparművészeti Múzeumi gyűjteménye kiváló terepet biztosít. Nem is véletlen, hogy a mai múzeum egyik fontos funkciója, hogy fórum legyen, és teret adjon arra, hogy a kiállított tárgyak, a kiállításokban elmesélt történetek kapcsán mi magunk is elmondhassuk a saját történeteinket és meghallgathassuk másokét.