India egyetlen női miniszterelnöke vérét adta az országáért - 40 éve lőtték le Indira Gandhit

Magányos gyerekkor

Indira Gandhi politikus családba született 1917-ben, Alláhábádban. Édesapja, India miniszterelnöke Jawaharlal Nehru volt, édesanyja, Kamala Nehru pedig az Indiai Nemzeti Kongresszus vezetője. Gandhinak gyermekkora magányosan és boldogtalanul telt. Apja gyakran volt távol a munkája miatt vagy mert éppen börtönben ült, míg anyját gyakran ágyhoz kötötte a betegsége és korán meghalt tuberkulózisban.

Indira Gandhit többnyire otthon oktatták, és időszakosan járt iskolába egészen az 1934-es érettségijéig. Utána viszont több iskolában is tanult, ám abba kellett hagynia az egyetemet, hogy beteg édesanyjáról gondoskodjon. Később az oxfordi egyetemre járt, ahol jól teljesített történelemből, politológiából és közgazdaságtanból, de latinból nem jeleskedett. Időközben kitört a második világháború és nem tudta befejezni a tanulmányait, így visszatért Indiába.

Az egyetem később tiszteletbeli oklevelet adományozott neki. Nagy-Britanniában való tartózkodása alatt ismerkedett meg leendő férjével, Feroze Gandhival, akivel 1942-ben összeházasodtak és két fiuk született: Radzsiv és Sanjay.

India első női miniszterelnöke

Az 1950-es évek elején kóstolt bele a politikába, amikor nem hivatalosan apja személyi asszisztenseként szolgált. 1955-ben a Kongresszus Munkabizottságának tagja, majd 1959-ben a párt elnöke lett. 1964 májusában, pár héttel apja halála után Indira Gandhi információs és műsorszolgáltatási miniszter lett. Mivel nő volt, más indiai politikai vezetők gyengének tekintették, és azt remélték, hogy ha megválasztják, bábként használhatják. De vezetői és politikai döntései révén az egyik legnépszerűbb politikus lett.

Amikor apja utódja, Lal Bahadur Shastri 1966-ban hirtelen meghalt, ő került a miniszterelnöki posztra. Tizenöt évig volt India miniszterelnöke, először 1966-tól 1977-ig, majd másodszor 1980 és 1984 között. Azonban újraválasztásának nem tudott felhőtlenül örülni, ugyanis abban az évben halt meg főtanácsadójaként dolgozó fia repülőgép-szerencsétlenségben. Sőt, már az első miniszterelnöksége sem kezdődött szerencsésen.

Élelmiszerhiány dúlt az országban és milliók éheztek. Az élelmezési problémák megoldásának érdekében Indira Gandhi nagy hangsúlyt fektetett a mezőgazdasági alapanyagok előállítására (vetőmagok nemesítésére, az öntözésre, és a növények védelmére). Az ún. indiai zöld forradalom az ő kormánya alatt csúcsosodott ki az 1970-es években, és az ország önellátóvá vált.

Indira Gandhinak személyes indítéka volt a mezőgazdasági önellátás, mivel megalázónak találta, hogy India az Egyesült Államok gabonaimportjától függött.

A másik legnagyobb eredményére 1971 decemberében került sor, amikor India döntő győzelmet aratott Pakisztán felett az indiai-pakisztáni háborúban. Felkelés tört ki Kelet-Pakisztánban (ma Banglades), ami szép lassan háborús helyzetté alakult. Indira Gandhi végül teljes háborút hirdetett, ami Kelet-Pakisztán megadásával ért véget. Ez a győzelem a független Banglades megalakulásához vezetett.

Akkoriban úgy tekintettek Indira Gandhira, mint Durgára a legyőzhetetlen istennőre, aki egy hindu anyaistennőnek, Mahádévinek egy népszerű, vad formája.

A merénylet

Ahhoz, hogy megértsük Indira Gandhi halálának okát, bele kell mennünk az akkoriban az országban dúló vallási ellentétekbe. Aszikhizmus a hindu és muszlim vallásháborúk környezetében létrejött vallás, ami bár mindkét vallásból merített, mégis különállónak számít. A vallás központja az indiai Pandzsáb állambeli Amritszár, ahol a szikh identitást jelképező Aranytemplom áll, ami a hívők spirituális központja. A templom nemcsak a vallási tevékenységek színtere, hanem a szikh közösség által választott legfőbb irányító testületnek is otthont ad. Amikor 1947-ben India felszabadult a brit gyarmati uralom alól, Pandzsáb két részre oszlott: egy pakisztáni és egy indiai részre.

Ennek következtében a pakisztáni oldalon lévő szikhek az indiai oldalra menekültek és elüldözték onnan a pakisztániakat. Aztán a pakisztáni határnál élő szikhek olyan mezőgazdagsági tevékenységet indítottak be, amiből az egész ország profitált, ezért a szikhek autonóm államot akartak létrehozni. Hamarosan fegyveres konfliktus alakult ki a helyi hinduk és a pandzsábi szikhek között.

A szikh szakadár mozgalom élére Khalsa Bhinranwale vallási vezető állt és bevette magát a templomba követőivel, ezzel együtt pedig megszaporodtak a szikh fegyveres támadások. Akkor fordult a kocka, amikor 1983-ban a szélsőséges szikhek megtámadtak két buszt és megölték a hindu utasokat. Ennél a pontnál lépett közbe Indira Gandhi és parancsot adott az Aranytemplom elfoglalására. Három nappal később az indiai hadsereg be is vonult a vallási épületbe.

Több száz szikh vesztette életét, köztük a vallási vezetőjük, Bhinranwale is. Arra viszont senki sem számított, ami ezután történt, ugyanis Indira Gandhi épp a legnagyobb békességben sétált a kertjében 1984. október 31-én, amikor két szikh testőre többször meglőtte. Az egyik merénylőt azonnal likvidálták, a másik pedig kórházba került a miniszterelnökkel együtt, akinek életéért sajnos hiába küzdöttek. A szikh merénylők az Aranytemplom elleni támadást kívánták így megbosszulni.

Az életben maradt merénylőt 1986-ban halálra ítélték és kivégezték. A miniszterelnöki széket Indira Gandhi fia, Radzsiv Gandhi foglalta el, aki később szintén merénylet áldozata lett. Indira Gandhi története továbbra is inspirálja a nőket és a vezetőket szerte a világon, emlékeztetve minket arra, hogy minden lehetséges, ha van bátorságunk megvalósítani az álmainkat, és kiállni azért, amiben hiszünk, sőt: jobb világot teremthetünk a következő nemzedék számára.

Indira Gandhi élete mindannyiunk számára a remény és az inspiráció jelzőfényeként szolgálhat.