Horn Péter: Tévhit, hogy a műgyűjtés csak a milliomosok hobbija
A festmények világa könnyen rabul ejt, mégis sokan csak a galériák falán merik csodálni az alkotásokat, míg vannak, akik inkább saját otthonukban látnák a műveket. A helyzet az, hogy korántsem elérhetetlen megvásárolni egy képet, mi több, tévhit, hogy csak tízmilliókért vehetünk festményt. A műgyűjtést kezdhetjük kicsiben is, de vigyázzunk, mert van néhány szabály, amit érdemes betartani.
Él egy sztereotípia a köztudatban, amely szerint minden festmény egy vagyonba kerül, és bár valóban vannak felbecsülhetetlen értékű alkotások, ez csak a művek apró töredéke. Ha szétnézünk a piacon, láthatjuk, hogy több műalkotást tudnánk megvásárolni, mint gondolnánk. Persze a vásárlás önmagában még kevés ahhoz, hogy jó üzletet kössünk. Hogyan válhat belőlünk is sikeres műgyűjtő? Mit érdemes vásárolni? Mikor érdemes eladni?
És ami a legfontosabb, honnan tudjuk, hogy mekkora értékkel bír egy adott műalkotás? Horn Péter közgazdászt, műgyűjtőt kérdeztük a témában, aki jelenleg egy közel hatszáz darabos gyűjtemény büszke tulajdonosa.
Hogyan lesz egyáltalán valakiből gyűjtő?
Horn Péter még a beszélgetés elején tisztázza, hogy a műgyűjtéshez vezető út sokféle lehet. „Az egyik legklasszikusabb módja az, hogy valaki egy olyan környezetben nő fel, ahol már eleve vannak képek a falon. Ilyenkor természetes módon kialakul bennünk egyfajta fogékonyság a képekre. De ez nem jelenti azt, hogy csak a műértő családokból érkező emberekből lehet sikeres gyűjtő, azok is belevághatnak, akik korábban nem kapták meg ezt az élményt.”
Mielőtt azonban a vásárlásba fognánk, érdemes megfelelő időt tölteni azzal, hogy körbenézünk a galériákban vagy az interneten, sőt, mára a közösségi médiában is élvezhetjük a festmények látványát. Horn Péter maga is elérhetővé tette festményeit, hogy ezzel láthatóságot biztosítson a műalkotásoknak. Az interjú ideje alatt a #horn_collection Instagram oldalán több festménye is elérte az 1,5 millió megtekintést.
A felkészülési időt nem érdemes “megspórolni”, mert így tudjuk megtalálni, hogy mi az az irány, ami érdekes számunkra, hogy a klasszikus vagy a modern festészet vonz-e minket, hogy inkább a figurális vagy absztrakt képeket szeretnénk-e a falunkon látni.
Hogyan válasszunk festményt?
Vannak, akik pusztán a kép pénzben mérhető értékét nézik, és befektetési céllal vásárolnak, míg mások inkább az esztétikai érték miatt. A legszerencsésebb, amikor egy kép tetszik is, és még a “jó befektetés” lehetősége is benne van. Ehhez persze nem árt ismerni a kínálatot. A galériákban, aukciós házakban vagy a kiállításokon sok festménnyel találkozunk, és ezek a találkozások remek alkalmat biztosítanak arra, hogy részben az ízlésünknek megfelelő képeket találjunk, illetve képbe kerüljünk az adott művész alkotásainak piaci áráról.
Mitől függ egy festmény értéke?
„Sokan félnek belevágni, mert úgy gondolják, hogy a műgyűjtés csak a milliomosok hobbija. Ez azonban tévhit. Számos lehetőség van alacsonyabb költségű képek gyűjtésére is. Például egy grafikai gyűjteményt akár 20-30 ezer forintos tételekből is felépíthetünk, és ezek a művek is idővel felértékelődhetnek. Komoly lehetőség van a fotók és a sokszorosított alkotások gyűjtésében is.
Ugyanakkor nagy igazság, hogy a kortárs művek vásárlása rizikóval jár, mivel ezeknek az alkotásoknak az értéke még nem biztos, hogy a piacon stabilan megállja a helyét, kérdés, hogy egy fiatal művész pályája hogyan alakul. Azonban, ha egy festmény már szerepelt egy nagy aukciósház árverésén, akkor egy bizonyos szinten már elismerést szerzett” – mondja a gyűjtő, majd azt tanácsolja, hogy amennyiben befektetési szándékkal vásárolunk, érdemes figyelni arra, hogy az adott művész milyen kiállításokon szerepelt.
A munka egy folyamatos tanulás és kutatás - beszélgetés Horváth Judittal, az Iparművészeti Múzeum kurátorával
Egy olyan művész festményei, akinek más képei nagy múzeumokban is láthatók, sokkal nagyobb eséllyel válnak értékesebbé a jövőben.
Ez pedig már egy jó kiinduló alap lehet a választáshoz. Vegyük például a kortárs festők munkáit, és tegyük fel, hogy beleszeretünk egy művész munkáiba, amit megvásárolunk tőle. Figyelemmel követjük, hogyan kezd el terjedni az alkotó híre, és ha látjuk, hogy egyre több helyen kezdik kiállítani a munkáit, egyre nagyobb múzeumokban szerepel a neve, akkor jó úton vagyunk.
Horn Péter ehhez hozzáfűzi, hogy érdemes látogatni az Artfacts nevű online adatbázist is, ahol a művészeket kiállítási tevékenységeik alapján rangsorolják, nem pedig az aukciós árak alapján.
Mi a helyzet az örökléssel?
Nem ritka, hogy valaki örököl egy vagy több festményt. Ilyenkor örök kérdés, hogy mi legyen a képekkel. Horn Péter elmondása szerint a képek semmi esetre se kerüljenek kidobásra, ez ugyanis nagy hiba lenne. Hiába nem tetszik az örökölt festmény, ettől még lehet, hogy értékes. „Nem kell félni a festmények bevizsgálásától. Ezt a legtöbb galériában megtehetjük, nem kerül semmibe. Nincs más dolgunk, mint bevinnünk a festményt, és kikérni a szakértő véleményét.
Persze kiderülhet, hogy a kép annyit ér, mint a keret, de az is lehet, hogy egy értékes műalkotás maradt ránk.” Ezért soha ne hagyjuk elkallódni az örökölt festményeket. A kérdés már csak az, hogy mi történik akkor, ha valóban egy értékes kép került a birtokunkba, viszont nem tetszik annyira, hogy kitegyük a falra? „Az eladás mindig nehéz kérdés. Ha már tudjuk, hogy ki a mű alkotója, hamar tájékozódhatunk az interneten, hogy a művész alkotásai forognak-e a műkereskedelemben, és ha igen, akkor érdemes valamelyik aukciós házat vagy galériát megkeresni és tanácsukat kérni az eladáshoz.
Ha a mű alkotója nem ismert és a szakértők sem tudják azonosítani, akkor is lehet a kép olyan kvalitás, hogy találunk rá vevőt. De persze a “kismesterek” vagy ismeretlen alkotók képeinek értékesítése nem könnyű történet.”
A sikerhez vezető út
Amikor valaki eljut arra a szintre, hogy több képe is van, és már eléggé beleásta magát a művészetekbe ahhoz, hogy tudja, milyen műalkotásokat szeretne gyűjteni, még nem feltétlenül nevezhető gyűjtőnek. Kérdezem is Pétert, hogy kik az igazi gyűjtők? „Egyes vélemények szerint akkor számít valaki műgyűjtőnek, ha több képe van, mint amennyi falfelülete” – mondja nevetve, majd hozzáteszi, hogy természetesen nem ez az elsődleges fokmérő.
„Egy sikeres műgyűjtő legnagyobb titka a kitartás és a szenvedély. A műgyűjtés során a saját esztétikai és intellektuális igényeinket is kielégíthetjük, de mindemellett ez - a művek megvásárlásán keresztül - az alkotók és így egyben a hazai kultúra támogatása is. A gyűjtés e mellett még számos további belső igényt elégíthet ki, de a legfontosabb, hogy, ha bármely okból a festmény örömet szerez számunkra, akkor megérte megvásárolni” – zárja a beszélgetést Horn Péter.