„Akik szégyellik, hogy idősebbek, egyszerűen buták és hálátlanok” - Tényleg semmit nem ér egy nő Hollywoodban, ha elmúlt 50?

Tabu a filmiparban

A 76 éves, Oscar-díjas Meryl Streep még 2016-ban mesélt arról, hogy már évekkel ezelőtt meg volt róla győződve, hogy lehúzhatja a rolót: Emlékszem, amikor 40 körül jártam, és mindegyik filmről azt hittem, hogy az lesz az utolsó - mondta a Wall Street Journalnek. Szerencsére nem így lett, hiszen Streep igazi egyszarvúnak számít a filmiparban, bár tegyük hozzá, hogy csakugyan egyre kevesebbet látható a mozivásznon. (Legutóbb a 2021-es Ne nézz fel! című filmben töltött be mellékszerepet.)

Úgy tűnik, a filmipar nem tud mit kezdeni a harmincas, negyvenes éveikben járó nőkkel - panaszkodott Liv Tyler is. „Amikor húszéves vagy, rengeteg olyan lehetőség adódik, amelyet izgalmas eljátszani” - idéz a színésznővel készült interjúból a Washington Post - „De [az én koromban] általában feleség vagy a barátnő lehet az emberből vagy egyfajta másodosztályú állampolgár.”

Ez korántsem újkeletű probléma, hiszen mióta Hollywood létezik, nehezményezik a nők, hogy egy bizonyos kor után semmibe veszik őket. Míg a férfi színészek gazdag karriernek örvendhetnek, a női színészeket gyakran úgy kezelik, mintha lejárt volna a szavatossági idejük. Ezt az állítást pedig adatok is alátámasztják.

Ordít a nemek közötti egyenlőtlenség

A Clemson közgazdászai, Robert Fleck és Andrew Hanssen Hollywood és az öregedés kapcsolatát vizsgálták. „Megdöbbentett bennünket, hogy ez a minta mennyire konzisztensnek tűnt” - mondta Hanssen. „Amit Meryl Streep mond, igaz, hiszen kevesebb szerep jut a nőknek, mint a férfiaknak, de ez nem újdonság."

Fleck és Hanssen az IMDB adatait vizsgálta a hazai gyártású filmekről 1920 és 2011 között. Az adatokból mindenekelőtt kiderült: Hollywoodban soha nem volt nemek közötti egyenlőség. A férfiak mindig több szerepet kaptak, mint a nők. A történelem nagy részében a filmszerepek háromnegyedét a férfiak vitték el. A nők helyzete a közelmúltban enyhén javult, de a filmszínészi állások több mint 66 százalékát még mindig férfiak töltik be.

A színészek életkora alapján történő elemzés jelentős nemek közötti egyenlőtlenségeket is feltárt. A húszas éveik elején járó nők óriási előnnyel rendelkeznek az azonos korú férfiakkal szemben, ez az előny azonban minden évben egyre csökken. (A húszas éveiket taposó nők kapták a főszerepek nyolcvan százalékát. Harmincéves korukra a csak a vezető szerepek negyven százalékát. Negyvenéves kor felett már csak húsz százalék jut nekik, nyolcvan százalék főszerep pedig a férfiakhoz vándorol. Ez a mintázat többé-kevésbé változatlan marad az évtizedek során.)

Tehát elmondható, hogy a negyvenedik év mind a férfi, mind a női színészek számára kritikus kor: a férfi színészeknek ez az időszak jelenti karrierjük felezőpontját, és sokuk számára még csak ekkor kezdődik a virágkor. A nők esetében a negyven afféle "Naplemente év", ezt követően lassacskán elveszítik a főszerepek java részét.

Fleck és Hanssen elemzésében különösen meglepő, hogy nem találnak sok bizonyítékot a filmipar változására. Annak ellenére, hogy a nők jelentősen láthatóbbá váltak a munkahelyeken, úgy tűnik: Hollywoodban a munkaerő-felvételi minták megrekedtek az 1960-as években.

„Régebben mindenki úgy gondolta, hogy a tudósok és a rendőrök csak férfiak lehetnek - most pedig megszoktuk, hogy rendszeresen láthatunk női tiszteket és tudósokat” - magyarázza Fleck. „Ahogy telik az idő, egyre több ilyen mellékszerepet és karaktert kellene nőknek alakítani. És ez megtörténhet – de az adatok egyelőre nem mutatnak nagy különbséget.”

Fleck és Hanssen nem hiszi, hogy a nemek közötti egyenlőtlenségek a nyílt diszkrimináció eredményei. Szerintük az eltérések valószínűleg azt tükrözik, amit a közönség látni szeretne.

Mire vágyik a néző?

Ezek szerint a nagyérdemű fiatal, vonzó nőkre vágyik, valamint érett férfiakra? Mit üzen ez a nagyvilágnak, még inkább a fiataloknak? Az rendben van, ha a 21 éves Jenna Ortega és az 52 éves Martin Freeman összegabalyodnak a Csábító leckékben? Az ünnepelendő, hogy a 62 éves George Clooney egyre ráncosabb és őszebb, de akkor már miért nem zengenek ódákat a vele egykorú Andie MacDowellről, aki ugyanolyan ráncos és ősz, mert nem festeti a haját és büszkén vállalja a korát? Ezzel lényegében azt üzenik: egy nőnek tilos megöregednie, de legalábbis rejtse el a folyamat látható jeleit.

Még ha Flecknek és Hanssennek igaza is van, és a közönség szexista, akkor sincs magyarázat például arra, miért van a kamera mögött is egyenlőtlenség. Martha Lauzen, a Nők a Tévében és Filmekben Kutató Központ igazgatója készített egy elemzést, ami szerint a 2015-ös 500 legnagyobb bevételt hozó film mindössze 12 százalékának volt női rendezője, 10 százalékának női operatőre, és csak 15 százalékának volt női írója.

Ami rettentően lehangoló, az az, hogy a probléma világszintű, és nem Hollywood minden gonosz forrása. Egy másik, 2019-es kutatás is kimutatta: az idősebb nőket gyakran visszaszorítják mellékszerepekbe vagy rosszkedvűnek, nyűgösnek, szenilisnek, esetleg házsártosnak ábrázolják őket. A tanulmányban 2019 legnagyobb bevételt hozó filmjeit vizsgálták Németországban, Franciaországban, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban. Ezekben a filmekben egyetlen 50 év feletti nő sem kapott főszerepet, míg két 50 év feletti férfi is főszerephez jutott.

Az meg már csak a hab a tortán, hogy nemcsak a szerepkörök között van egyenlőtlenség, de nem meglepő módon a bérezés sem az egyenlőség jegyében történik. Egy 2017-es kutatás alapján a női sztárok körülbelül 1,1 millió dollárral keresnek kevesebbet, mint a hasonló tapasztalattal rendelkező férfi színészek.

Természetesen itt sem lehet egyszerűen szexizmussal magyarázni a különbséget, mivel a kutatást végző szakértők szerint a különbségek nagy része megmagyarázható azokkal a tényezőkkel, amelyek meghatározzák egy színész fizetését. Ez magába foglalja például azoknak a korábbi filmeknek a pénzügyi sikerét, amikben szerepeltek, a produkció műfaját és a színész népszerűségét (például a közösségimédia-követői alapján).

Az okok között szerepel az is, hogy az akciófilmek számítanak jelenleg az egyik legnépszerűbb műfajnak a pénztáraknál, köszönhetően a tinédzsereknek, akik a mozilátogatók mintegy 80%-át teszik ki. A férfiak aránytalanul nagy valószínűséggel szerepelnek akciófilmekben, ezért magasabb fizetést kapnak, ráadásul sokkal nagyobb az esélye annak is, hogy ezek a filmek folytatást kapnak. A tanulmányból az is kitűnik: a 18 és 50 közötti férfi és női színészek között is körülbelül 1 millió dolláros bérkülönbség is lehet. Ez azzal magyarázható, hogy az emberek jobban értékelik a fiatal színészeket - különösen a nőket, ami egyre nagyobb problémát jelent az 50 év feletti nők számára.

Harc a szépségért vagy elmúlás emelt fővel?

Néhány nőnek nem esik nehezére elfogadnia azt a természetes tényt, hogy az ember nem megfiatalodik Benjamin Button módjára, hanem öregszik - mint a már említett Andie MacDowell -, vagy legalábbis eljutottak arra a pontra, hogy képesek voltak ezzel megbékélni, mint a 66 éves Sharon Stone.

„Úgy gondolom, hogy azok, akik szégyellik, hogy idősebbek, egyszerűen buták és hálátlanok" – mondta People-ben megjelent interjúban. „Őszintén úgy gondolom, hogy az öregedés nagyszerű dolog, és szerencsések vagyunk, hogy megtehetjük, mert különösen a mi generációnkban nagyon sok embert veszítettünk már el sok különböző dolog miatt”- tette hozzá, utalva arra, amikor ő maga 2001-ben sztrókot kapott, és nem sok esélyt adtak neki az orvosok a túlélésre, így teljesen megváltozott az öregedéshez való hozzáállása.

Vele ellentétben viszont az 58 éves Sarah Jessica Parker kimondottan sajnálja, hogy nem feküdt kés alá korábban. Parker a Howard Stern Showban mesélt arról, hogy egyáltalán nem szeret tükörbe nézni, és hozzátette: Őszintén sajnálom, hogy nem plasztikáztattam. Lemaradtam erről, ezt 44 évesen kellett volna megtennem - idézi őt a Page Six. Parker azt is kifejtette, hogy megérti azokat a nőket, akik a plasztikai beavatkozás mellett döntenek, majd felidézte, mennyi negatív kritikát kapott az És egyszer csak… után, hogy ősz a haja és mennyire megöregedett.

Ellenpéldaként ott van például Demi Moore, Courteney Cox és Renée Zellweger is, akik mind-mind bevállalták a plasztikáztatást, ami nem egyszer félresikerült, és emiatt tonnányi kritika érte őket, hiszen felismerhetetlenné váltak.

Wadolowski-Balogh Orsolya közel tíz éve foglalkozik (főállásban) újságírással, a GLAMOUR felületein leginkább a filmes anyagaival találkozhatnak az olvasók. A magánéletben igazi macskabolond, megszállott könyv- és filmdaráló, valamint az éjszakába nyúló társaspartik szerelmese.