Ők a legbátrabb magyar nők a filmvásznon - interjú Fazakas Gerda és Kívés Kinga kaszkadőrökkel
A filmek világa számtalan érdekességgel szolgál, és ha megtehetik, sokan izgatottan lesnek be a kulisszák mögé. Egy forgatás során a stáb minden tagja a saját nyelvén meséli el ugyanazt a történetet. Egyesek díszletekkel, mások ruhakölteményekkel, és megint mások elképesztő trükkökkel keltik életre a forgatókönyv oldalain megálmodott sorokat. Utóbbiak nem mások, mint a kaszkadőrök, akik bámulatos akciókkal valósítják meg a veszélyes hatást keltő helyzeteket.
A szakma két magyar képviselője, Fazakas Gerda és Kívés Kinga avat be minket a filmek akciójeleneteinek rejtelmeibe, akik olyan ismert alkotásokban szerepeltek, mint az Alien: Romulus, a Dűne, a Terminátor: Sötét végzet vagy a Wednesday sorozat.
Kaszkadőri kezdetek
Nagyon változatos, hogy ki hogyan kerül be a kaszkadőrök közé. Sokaknak a sport vezeti errefelé az életét, akárcsak Fazakas Gerdának, aki tizenhat évig versenyszerűen szertornázott és a magyar tornász válogatott tagja volt, de nem sikerült kvalifikációt szereznie a pekingi olimpiára, így a tanulmányaira fordította a hangsúlyt. Az egyetemi évei alatt örömmel járt forgatásokra statisztálni, és az egyik alkalommal szaltózó stábtagokra figyelt fel.
„Mint megtudtam, kaszkadőrök voltak. Ekkor még nem igazán tudtam róluk sokat, de azt igen, hogy nekem is menne, amit csinálnak. Később utánanéztem a témának, és láttam, hogy itthon is van lehetőség ilyen képzésre. Így kerültem tizenkét évvel ezelőtt Piroch Gábor kaszkadőredzésére, és ott ragadtam, ahol végül mégis tudtam kamatoztatni a megszerzett tornász tapasztalatomat” - kezdi Fazakas Gerda.
„Egy jó lovas attól jó lovas, hogy van hozzá érzéke és bizalmat sugároz az állat felé” - beszélgetés a legeredményesebb magyar női zsokéval
Kívés Kingát a lovak iránti rajongása és édesapja, Kívés György kaszkadőr szakértő vezette végül a szakma irányába. „Bár beleszülettem a kaszkadőr világba, sokáig mégsem gondoltam rá karrierlehetőségként. Már gyerekként is különlegesnek és menőnek tartottam, de eleinte inkább csak kikapcsolódás volt” – emlékezett vissza Kinga, aki folyamatában vált kaszkadőrré, és az elmúlt öt évben végzi professzionális szinten a szakmát, már az édesapjától függetlenül. Emellett elmondta, hogy régebben rengeteget forgattak lovakkal, mert akkoriban sok csatajelenetes film készült, így az apjának állandóan volt lova, amin lovagolhatott. „Mindig is rajongtam ezekért a csodás állatokért, így ez különösen vonzott a kaszkadőrségben.”
Biztonságos veszélyek
Sok év munkájának és gyakorlásának eredménye, hogy valódi kaszkadőr váljon valakiből, de az alapok elsajátítása az oktatási rendszertől függően egy-kétéves képzésen zajlik. Jellemzően heti kétszer háromórás edzéseken történik az olyan képességek elsajátítása, mint a torna, a vívás, a verekedés, az esések, a lovaglás, az akrobatika vagy a műugrás.
Ezek biztonságot adnak és később beépíthetők a valós munkába, de a képzés vége csak a kezdet. Régebben három kategóriát különböztettek meg: lovas-, autós-motoros kaszkadőröket, illetve a gyalogosokat. Ma már csak az utóbbi típus létezik, és nincsen lehetőség külön lovas vagy autós területre specializálódni.
Nem érthet mindenki mindenhez, de multifunkcionálisnak kell lenni.
Minden forgatásnak megvan a maga kaszkadőrkoordinátora vagy akciórendezője, aki a kaszkadőröket meghívja a filmbe és instruálja őket. A szakma körei viszonylag szűkek, szinte mindenki ismer mindenkit, és legtöbbször kis csoportok alakulnak ki, amelyek tagjai gyakran dolgoznak együtt, mint például Kinga és Gerda. Az összeszokott csapatok pedig két-három fix kaszkadőrkoordinátorral működnek együtt.
„Sokszor nem igazán lehet tudni, hogy mire számíthatunk egy-egy forgatási napon, viszont a komolyabb, speciálisabb akciókat mindig próbanapok előzik meg, amikor az akciórendező segítségével készülünk fel. Alapvetően az ő szakértelmére bízzuk magunkat és követjük az utasításait, tanácsait, de természetesen megvitatjuk a mi meglátásainkat is. Végül pedig együtt, csapatmunkaként áll össze az akció.”
A négylábú filmsztárok élete a mozivásznon túl
CGI helyett még mindig a valóság
A kaszkadőrnek és színészüknek nagyjából megegyező testalkattal, vagyis magassággal és súllyal kell rendelkezniük. Minden más alakítható, a haj parókával, az arc maszkírozással, sőt előfordul, hogy pöttyöket helyeznek az arcra, és az utómunka során motion capture technikával cserélik ki azt a színész arcára. Gerda és Kinga kiemelte azonban, hogy az elmúlt években úgy tapasztalják, fontos a filmesek számára, hogy minél valóságosabb legyen egy produkció.
Válogatnak a kaszkadőrök között, hogy ne csak testalkatban egyezzenek a színésszel, hanem a legjobban hasonlítsanak rá, így szükség esetén akár a kaszkadőrök haját is levágják vagy befestik. Például Gerdának az Alien forgatására huszonkét centimétert le kellett vágatnia a hajából. „A rendezők szeretik, ha minél több valódi elemet tartalmaz a produkció, ezért a veszélyes akciókat is kaszkadőrök végzik biztosított körülmények között, és nem utómunkában, CGI alkalmazásával generálják. Még mindig látványosabb, ha valaki valóban ég vagy lezuhan valahonnan” – emelte ki Kinga.
Forgatások forgatagában
Nincs két egyforma forgatás, így akció sem. A rendszeres edzések és az előzőleg szerzett tapasztalatok testileg felkészítik a kaszkadőröket, de egy-egy trükk mentálisan nagyobb terhelést jelenthet. „Tizenkét-tizennégy órát dolgozunk egy forgatási napon, és szinte végig száz százalékos fókuszt kell tartanunk, mert ha nem figyelünk oda maximálisan, akkor abból komoly baleset is lehet. A mentális felkészülésben sokat segít, ha látjuk előre a szettet és tudjuk, hogy nagyjából mit és hol fogunk csinálni. Ezért is nagyon hálásak vagyunk a sok lehetőségért és bizalmáért Farkas Balázsnak, aki a fő kaszkadőrkoordinátorunk.”
Gerda elmesélte, hogy az eddigi legnagyobb kihívást egy tizennyolc méterről légzsákba való ugrás jelentette, amit legalább harmincszor csinált meg. „Nagyon fárasztó volt, főleg fejben. Folyamatos koncentrációt igényelt, mert ilyenkor bármilyen pici hiba is komoly sérüléshez vezethet. Tizenöt méteren keresztül csak zuhansz fejjel lefelé, és az utolsó három méteren fordítod be magad, aztán kezded újra.”
Adrenalindús akciók
Egy kaszkadőr legtöbb feladata igazi adrenalinbomba: magasból zuhannak, autókkal száguldoznak, lovakon vágtáznak, verekednek vagy épp felgyújtják őket. Kinga utóbbit tartja az egyik legizgalmasabbnak, de egyben a legveszélyesebbnek is. „Eddig kétszer égtem, és ez egy olyan élmény, ami igazán megdübörögteti az ember szívét. Szerinem nagyon izgalmas, de észnél kell lenni, amikor csak lángokat lát az ember.” Ezenkívül szereti az eséseket, ha kötéllel húzzák vagy rántják, de a szívéhez legközelebb a lovakkal közös jelenetek állnak.
Audrey Hepburn filmre vitte, Marilyn Monroe megénekelte - A Tiffany & Co. története
Ezzel szemben Gerda, ha teheti, épp a lovakkal közös munkáktól távolodik el, így például a Hunyadi sorozatban volt, hogy Kinga dublőrködött neki. A tornász múltjából adódóan legjobban az úgynevezett rigges feladatokat szereti. Ilyenkor egy speciális harnessben dolgozik, és karabinerekkel rögzített kötelekkel mozgatják a levegőben.
Kedvenc eddigi munkájukként az Alien: Romulust nevezték meg, mert elmondásuk szerint ez egy szinte tökéletes forgatás volt. „Ritka, hogy minden összeálljon: a jó hangulat, a színészekkel való együttműködés és az izgalmas kihívások kaszkadőri szempontból, de itt ez mind megvolt.” Kinga és Gerda elmondták, hogy ha a színészek érdeklődnek az akciójelenetek iránt, akkor legtöbbször együtt edzenek, készülnek. Ilyenkor a kaszkadőrök megmutatják az akciókat, és ha egyszerűbb, akkor megpróbálhatja maga a színész megcsinálni.
„Kaszkadőrként mindig figyelni kell a színészedre. Ha valamit, mondjuk egy elesést nekik kell megcsinálni, akkor mi segítünk neki tanácsokkal vagy védőfelszereléssel. Mindig figyeljük a színészünk mozgását, hogy nagyjából merre lép, melyik kezét emeli, hogy ha át kell venniük a helyét, akkor ne legyen feltűnő a csere. Megpróbáljuk utánozni azt, amit ő csinál, miközben hozzáépítjük a kaszkadőrmunkát, amire szükség van.”
