Hófehérke nem hófehér, de a varázstükör még mindig a férfi tekintetet tükrözi? A Disney legújabb élőszereplős produkciójának ellentmondásai
Kevés Disney remake-nek sikerül felérnie az eredeti rajzfilmhez, a Hófehérke élőszereplős feldolgozása viszont kezdettől fogva több sebből vérzett. De miként eszkalálódott a musicalt övező botrány, és hogyan tudta olyan mértékben megosztani a közönséget, hogy végül még a premiert sem merték nagy dobra verni?
88 év telt el, mióta elkészült a Disney első egész estés animációs filmje, a Hófehérke és a hét törpe, amelyért Walt Disney Oscar-életműdíjat kapott. Egy klasszikusról van szó, amely a német Grimm testvérek meséje alapján készült, márpedig egy klasszikust nem egyszerű méltó módon modernizálni. Míg az 1937-es alkotás nézők millióinak szívét melengette meg az évtizedek során, a 2025-ös Hófehérke hírét már a megjelenés előtt fagyos reakció fogadta. De lássuk, hogy miről is van szó pontosan.
A Hófehérke-botrány részletei
A felháborodás Rachel Zegler castingolásával kezdődött, akit sokan nem találtak elég hófehérnek a címszerephez. A lengyel és kolumbiai származású színésznő később azzal veszített a rajongók szimpátiájából, hogy nyílt megvetéssel bírálta a történet elavultságát. Elmondása szerint mindössze egyszer látta az eredeti filmet, és nem szerette, mert szerinte túl nagy hangsúlyt kapott benne a szerelmi szál a herceggel, aki tulajdonképpen stalkolta Hófehérkét, azaz titokban leskelődött utána.
Mindeközben a Trónok harcából ismert Peter Dinklage kifejezte, hogy szerinte a hét törpe története politikailag inkorrekt, így a Disney úgy döntött, hogy CGI törpéket fog szerepeltetni, akiket inkább mágikus lényeknek neveztek el. A kisemberek közösségének színészei közül ugyanakkor sokan nem örültek önjelölt szóvivőjük munkálkodásának, hiszen a döntés hét potenciális álommunkát törölt el számukra. Az animált törpék minőségéről nem is szólva, de erről inkább döntsenek a nézők.
Itt az ideje, hogy az előítéletek helyett ünnepeljük a nagy orrokat
A botrány utolsó pillére a politizálás volt. Rachel Zegler az amerikai választások után a közösségi médiában úgy fogalmazott, hogy reméli, Trump és a szavazói soha nem ismerik meg a békét. Később elnézést kért, de megnyilvánulásával sokakat maga, és így a film ellen fordított. A Hamász és Izrael között dúló háború mindeközben a gonosz királynőt alakító, izraeli Gal Gadot és a Palesztinát támogató Rachel Zegler között is feszültséget szított, bár az Oscar-gálán látszólag békében léptek színpadra.
Erőltetett törekvés az inkluzivitásra
Rachel Zegler fantasztikus tehetség, aki Steven Spielberg 2021-es West Side Story feldolgozásával került be a köztudatba, amelyért Golden Globe-díjat nyert. Azóta a Broadway-n is debütált, varázslatos énekhangjával és színészi játékával pedig nem is lehetne tökéletesebb választás egy Disney-hercegnő megformálására. Az viszont való igaz, hogy sötétebb a bőre, mint ahogy Hófehérkét hagyományosan ábrázolni szokás. Ezt megállapítani szerintem nem rasszizmus, és máris kifejtem, hogy miért.
Az Egyesült Államokban a rassz társadalmi konstrukció. Rachel Zegler fehér latina, az ősei feltehetőleg Dél-Európából érkeztek Kolumbiába. A dél-európaiak gyakran sötétebb bőrűek, mint az észak-európaiak, de attól még fehérek. A színésznő bőre egyszerűen nem elég világos a karakterhez, és nem beszélnénk rasszizmusról, ha egy spanyol vagy portugál színésznőről lenne szó, sőt őket talán meg sem hallgatták volna a szerepre. A reprezentáció fontos, de ez az „inkluzivitás” erőltetettnek tűnik.
Sokan Ariel esetében sem értettek egyet Halle Bailey castingolásával, hiszen A kis hableány a dán Hans Christian Andersen meséje alapján készült, de a közösségi médiát elárasztó szívmelengető videókból látszott, hogy fekete kislányok milliói örülnek annak, hogy végre hasonlít rájuk egy hercegnő. Hófehérkénél viszont az egész cselekmény a megjelenésére, a külső jegyeire épül, és eredetileg arról kapta a nevét, hogy a bőre fehér, mint a hó, nem pedig arról, hogy egy hóviharban született.
A múltat bolygatni kell! Egy Disney-mese is segíthet a transzgenerációs traumáiddal való munkában?
Természetesen egy fikcionális szereplőről van szó, és minden rajongó túl fogja élni, hogy Hófehérke nem hófehér, de mekkora felháborodást keltene, ha Pocahontast egy fekete, vagy Tianát egy ázsiai színésznő játszana el? Az inkluzivitás akkor igazán autentikus, ha például teljesen más dimenzióba helyeznek egy meglévő történetet, mint a Káosz című sorozatban, vagy ha egészen új hősöket visznek a képernyőre – például még több latina Disney-hercegnőt, mint Elena. Ezt hívjuk reprezentációnak.
Ha modernizálunk, akkor csináljuk rendesen
Rachel Zegler korábban a Varietynek úgy fogalmazott Hófehérke modernizálása kapcsán, hogy nem fogja megmenteni őt a herceg, és
nem az igaz szerelemről fog álmodni, hanem arról, hogy vezetővé váljon.
Persze egészen más időket élünk, mint a harmincas években, és nem szeretnénk kislányok további generációit arra tanítani, hogy csak és kizárólag akkor lesznek teljesek, ha egy szép napon a daliás herceg eljön értük fehér lovon, de tényleg akkora gond, ha valaki a szerelmet keresi?
Nem minden nő akar vezető lenni, és egy szerelmes nő is lehet erős és független. Amennyiben korszerűsíteni akarnak, akkor beszélhetnénk inkább a varázstükörről, aki a királynőt a hercegnő ellen uszítja a szépség nevében. Egy felnőtt nő miért érzi magát még mindig fenyegetve egy kamaszlány szépségétől? Nemcsak uralkodó, de varázsló is, miért van szüksége férfi validálásra, hogy értékesnek érezze magát? A film remélhetőleg feloldja az elavult narratívát a következő generációk számára.
