50 év alatt vált mesekarakterből globális ikonná Hello Kitty, aki valójában nem is macska
A Hello Kitty ötven évvel ezelőtt született meg egy papírlapon, akkor még senki sem gondolta volna, hogy a világ leghíresebb macskája lesz. Azóta marketingfogás, kulturális szimbólum, meseszereplő, cuki karakter és globális jelkép is lett belőle, jelenlétét pedig azóta sem unjuk meg. Mi a titka, amitől ennyire sikeres?
Csaknem 50 év alatt globális fenomén és popkulturális ikon vált Hello Kitty-ből, a cuki kiscicából, akit mindenki ismer. De vajon miért szeretik annyian ezt a figurát és miért lehet vele mindent eladni? Egy különleges brandtörténet, egy igazi sikersztori következik most, amiből nem lehet eleget inspirálódni.
A cica születése
Hello Kitty-t 1974-ben kreálta meg Yuko Shimizu tervező azzal a céllal, hogy az akkor még gyerekcipőben járó japán Sanrio vállalat mindenféle terméket tudjon díszíteni vele. Egyfajta matricának, kabalafigurának szánták, egy olyan cuki kis állatkának, amit mindenki imád, és mindent el lehet vele adni. Nem voltak vele különösebb világmegváltó tervek, csak annyi, hogy a figura beilleszkedjen a japán „kawaii” (magyarul: cuki) kultúrába és a 8-13 éves kislányok legyenek odáig érte.
A fehér kismacska azonban viszonylag hamar túlnőtt gyerekjáték státuszon: a 90-es évek végére ő volt az ország legtöbb bevételt hozó karaktere.
Olyan sikersztori lett belőle, ami a mai napig példátlan. Persze, az induláskor még fogalma sem volt senkinek sem arról, mekkora globális jelenség fog válni Hello Kitty-ből. Nevét (japánul ハロー・キティ) egy másik kiscicáról, a szintén fehér Kitty-ről kapta, akivel Lewis Carroll regényében, az Aliz kalandjai Csodaországban és a tükör másik oldalán című történetben játszott a főszereplő.
„Mínusz 10 fokban már felvehetünk nadrágot” – Meghökkentő divatszabályok nagymamánk korából
A „Hello”-nak nincs túl sok háttérsztorija, csak egy töltelékszó, amivel a keresztnevet akarták kiegészíteni. Végül tökéletes választás lett, mert egy olyan globális megszólításról és kvázi üdvözlésről van szó, amit mindenki ért. Megjelenését tekintve egy olyan cica megalkotása volt a cél, amit mindenki kedvel. Kitty semmiben sem különlegesebb az átlagnál, csupán egy kedves kis állatfigura, akihez bárki kötődhet Japántól kezdve Afrikán át egészen az Antarktiszig. Külsőjét rózsaszín masnival és kezeslábassal dobták fel, hogy még édesebb látványt nyújtson. Bár ruháját azóta többször is változtatta, legfőbb ismertetőjele azóta is a kis masnija- meg persze az, hogy nincsen szája.
Ez tudatos döntés volt: állítólag azért, mert Hello Kitty nem egy bizonyos nyelven beszél, hanem a szívével kommunikál és mindenkivel meg tudja magát értetni nyelvtől és beszédkészségtől függetlenül. Erre azért volt szükség, mert a Hello Kitty-t készítő cég egy olyan karakterre vágyott, akire az emberek szabadon kivetíthetik az érzéseiket, legyenek azok bármilyenek, szomorúak vagy éppen vidám pillanatok. Termékstratégia a javából? Így is mondhatjuk.
