Helen Keller megmutatta, hogy nem létezik lehetetlen: vakon és siketen sikerült lediplomáznia
Helen Kellert világszerte úgy ismerik, mint a bátorság szimbólumát, de ő sokkal több volt annál: a vakok és siketek szószólója. Inspiráló élettörténetének legnagyobb tanulsága az, hogy nem létezik számunkra lehetetlen.
Hellen Kellert a mások iránti mély együttérzés hajtotta, és annak szentelte életét, hogy segítsen a fogyatékossággal küzdőknek legyőzni az egészséges és eredményes élet előtt álló akadályokat. Olyan példakép volt, aki bebizonyította a világnak: a siketek ugyanúgy képesek kommunikálni, mint mindenki más, és megmutatta, hogy a megfelelő eszközök birtokában ők is teljes értékű emberek.
Egy rejtélyes betegség következtében elveszítette látását és hallását
Helen Keller 1880. június 27-én született Tuscumbiában, Alabama államban. Szülei két lánya közül ő volt az első, családjuk pedig nem volt különösebben gazdag, egy ültetvényen dolgoztak. 6 hónapos korában már beszélt, 1 évesen pedig járni tudott, ám 19 hónapos korában egy betegség miatt elvesztette látását és hallását is. A magas lázzal járó betegség, ami ezt okozta ma is rejtély, bár egyes szakértők úgy vélik, hogy skarlát vagy agyhártyagyulladás lehetett.
A kislány az évek során létrehozott egyfajta jelnyelvet az ültetvény szakácsának lányával, és mire 7 éves lett, több mint 60 jelet találtak ki, hogy kommunikálhassanak egymással.
Helen Keller „csodatevője”: Anne Sullivan
Keller édesanyját nem hagyta nyugodni lánya állapota, és válaszokat keresett betegségére. Tudomást szerzett egy másik siket és vak lány, Laura Bridgman sikeres oktatásáról és miután megismerkedtek, Bridgman azt tanácsolta nekik, hogy látogassák meg Dr. J. Julian Chisolmot Baltimore-ban. A vizsgálat után a specialista Alexander Graham Bellhez (igen, a telefon feltalálójához) irányította a családot, aki akkoriban siket gyerekekkel foglalkozott. Bell találkozott Kellerrel és szüleivel, ő pedig a bostoni Perkins Institute for the Blind intézetbe küldte őket.
A kalandos út végén a kislány együtt kezdett dolgozni az intézet egyik legfrissebb végzettjével, Anne Sullivannel. Az akkor hatéves Keller 49 évig, 1887-től egészen Sullivan 1936-os haláláig munkálkodott vele. Kezdetben az oktató igyekezett megtanítani a lányt a különböző tárgyak és szavak összekapcsolására úgy, hogy szavakat írt a kezébe.
Ám a sorozatos kudarcok miatt Keller frusztrációja fokozódott és egyre többször kapott dührohamot. Ekkor a pedagógus azt kérte, ő és Keller egy időre hadd vonulhassanak el a család többi tagjától, hogy a lány csak Sullivan utasításaira koncentrálhasson. Az ültetvényen lévő egyik házikóba költöztek, ahol áttörést értek el.
24 évesen első siketvak volt, aki bölcsészdiplomát szerzett
1890-től kezdődően Helen Keller beszédórákat kezdett venni a Horace Mann siketiskolában, és egészen 25 évébe telt, mire megtanult úgy beszélni, hogy mások is megértsék. Később egy másik iskolában a kommunikációs készségeinek fejlesztésén dolgozott, és tudományos tárgyakat tanult, majd beiratkozott egyetemi előkészítőre is felvételt nyert.
Ahogy története a nagyközönség számára ismertté vált, Keller híres és befolyásos emberekkel kezdett találkozni, egyikük a híres író, Mark Twain volt, akit nagyon lenyűgözött és barátok lettek. Sőt, Twain egyik barátját, Henry Huttleston Rogers olajmágnást annyira magával ragadta Keller tehetsége, lendülete és eltökéltsége, hogy kifizette a főiskolai költségeit. Sullivan pedig továbbra is társa maradt, mellette ült az előadásokon és segített neki a tanulásban.
Keller ekkorra már több kommunikációs módszert is elsajátított, köztük az érintéses ajakolvasást, a Braille-írást, a beszédet, és a gépelést.
Kitartása elnyerte méltó jutalmát és 1904-ben, 24 évesen bölcsészdiplomát szerzett a Radcliffe College-ban. Anne Sullivan egészen megváltoztatta Helen életét, nem is csoda, hogy utóbbi önéletrajzát, a The Story of My Life-ot alapul véve 1962-ben filmet készítettek a pedagógusról A csodatevő címmel.
Világhírű aktivista lett belőle
A huszonéves Helen Kellert intenzíven foglalkoztatták a társadalmi és politikai kérdések, beleértve a nők választójogát, a pacifizmust, a születésszabályozást és a szocializmust. A főiskola után nekilátott hát, hogy többet megtudjon a világról és arról, miként segíthetne mások életének javításában. Történetének híre elterjedt a környező államokban és híres előadóvá vált azáltal, hogy megosztotta tapasztalatait, világlátását a közönséggel.
A szocialista párt tagjaként 1909 és 1921 között aktívan kampányolt a munkásosztály támogatásáért. Sok beszéde és írása a nők szavazati jogáról és a háború hatásairól szólt, közben mindvégig fejlesztette kommunikációját és logopédiai órákra járt. A neves várostervezővel, George Kesslerrel együtt 1915-ben megalapította a Helen Keller Nemzetközi Szervezetet, ami a látás, az egészség és a táplálkozás kutatásával foglalkozik.
Öt évvel később részt vett az American Civil Liberties Union (ACLU) nevű nonprofit szervezet létrehozásában, amelynek küldetése az amerikai alkotmány és törvények által garantált jogok védelme volt. 1921-ben megalakult az Amerikai Vakok Szövetsége, aminek három évvel később már tagja is lett, célja pedig az volt, hogy pénzt és támogatást gyűjtsön a látássérülteknek. Más szervezetekhez is csatlakozott, amiknek célja a kevésbé szerencsések megsegítése volt.
A rákövetkező évtizedekben tovább hallatta hangját az általa írt könyveken (összesen tizenkettőt adott ki) és előadásain keresztül. 1946-ban kinevezték az Amerikai Tengerentúli Vakok Alapítványának nemzetközi kapcsolatok tanácsadójává, onnantól kezdve összesen több mint 40 országot utazott be, többnyire életre szóló társa, Sullivan kíséretében. Azonban miután 1961-ben többször agyvérzést szenvedett, élete hátralévő részét otthon kellett töltenie.
1964-ben Lyndon B. Johnson elnök neki adományozta az Elnöki Szabadságérmet, amely az Egyesült Államok két legmagasabb polgári kitüntetésének egyike. Végül ez a csodálatosan inspiráló nő 1968. június 1-jén hunyt el álmában, mindössze néhány héttel 88. születésnapja előtt. Figyelemreméltó élete során tökéletes példája volt annak, hogy az elszántság, a kemény munka és a vágy képessé teheti az embert arra, hogy győzedelmeskedjen a viszontagságok felett.
A nehéz körülményeit legyőzve tiszteletreméltó és világhírű aktivistává nőtte ki magát, aki mások életének javításán fáradozott.