A halloween egy lehetőség a mulatságra és az új hagyományok megteremtésére - akkor mi a bajuk vele az embereknek?
Október 31-e számomra az év legjobban várt és legkedvesebb ünnepnapja, a halloween, méghozzá tinédzserkorom óta, ami jóval többről szól, mint a beöltözésről és a csokikról és egyáltalán nem érzem azt, hogy az amerikaiakat majmolnám.
Még a karácsonynál is jobban szeretem a halloweent. Egyszerűen jobban megérintett a története, bár a karácsony is kétségkívül szép ünnep. De emlékszem, amikor 13 évesen egy könyvben arról olvastam, hogy október 31-én, az ősi Samhain ünnepén elvékonyodik a fátyol az élők és holtak világa között, és visszatérnek a szellemek, az élők pedig különböző módokon megtisztelik az ősök szellemét. Ez a hiedelem teljesen magával ragadott, ahogy az egész ünnep misztikus, varázslatos jellege is.
Halloween kísérteties története
Ahogy az a History cikkéből is kiderül, a halloween eredete az ősi kelta Samhain ünnepére nyúlik vissza. A kelták, akik 2000 évvel ezelőtt éltek, főleg a mai Írország, az Egyesült Királyság és Észak-Franciaország területén, október 31-e éjjelén, november 1-re virradóan ünnepelték az új évüket.
A kelták szerint az újév előtti éjszakán elmosódik a határ az élők és a holtak világa között. Abban is mélyen hittek, hogy a szellemek jelenléte megkönnyíti a druidák vagy a kelta papok számára, hogy megjósolhassák a jövőt. A természeti világtól teljes mértékben függő nép számára ezek a próféciák fontos vigaszforrást jelentettek a hosszú, sötét tél során, ami ezen a napon kezdődött számukra.
Samhain napján máglyákat gyújtottak, ahol az emberek összegyűltek, hogy áldozatokat mutassanak be a kelta istenségeknek. Az ünneplés alatt jelmezeket viseltek, amelyek jellemzően állatfejekből és bőrökből készültek, miközben megpróbálták megjósolni egymás jövőjét. Rituálékat végeztek a jó termésért, a szerencsés következő évért, szerelmi mágiákat űztek, miközben megemlékeztek a halottaikról, akiket külön étellel vendégeltek meg az asztalnál és gyertyát gyújtottak nekik, hogy visszataláljanak a túlvilágra.
Amellett, hogy tisztelték az ősök szellemét, tartottak az idegen lelkektől. Idővel a beöltözés azt a célt szolgálta, hogy az emberek elbújjanak a szellemek elől, amikor sötétedés után elhagyták otthonukat, és azt gondolták, így őket is annak nézik majd. Ezenkívül úgy tartották maguktól távol az idegen szellemeket, hogy ételekkel teli tálakat hagytak az otthonaik előtt.
Az ősz gyarmatosítása: hogyan hódította meg a világot a pumpkin spice?
Először a rómaiak vették át
Időszámításunk szerint 43-ra a Római Birodalom meghódította a kelta területek nagy részét és 400 év alatt két római eredetű ünnepet ötvöztek a hagyományos kelta Samhainnal. A 9. századra a kereszténység hatása átterjedt a kelta országokra, ahol fokozatosan keveredett a régebbi kelta rítusokkal, majd ki is szorította azokat. III. Gergely pápa 741-ben elrendelte, hogy november elseje legyen a mindenszentek napja, azután 998-ban az egyház november 2-ára tűzte ki a halottak napját.
A halottak napját a Samhainhoz hasonlóan ünnepelték, nagy máglyagyújtással, felvonulással és szentek, angyal és ördögjelmezbe öltözéssel. A mindenszentek ünnepét All-Hallows-nak nevezték, az azt megelőző este egy idő után pedig halloweenná alakult át.
Amerikába is elért a halloween-láz
A halloween megtartása rendkívül korlátozott volt a gyarmati Új-Angliában az ottani merev protestáns hitrendszer miatt, sokkal gyakoribb volt Marylandben és a déli gyarmatokon. Ahogy a különböző európai etnikai csoportok és az amerikai őslakosok hiedelmei és szokásai összefonódtak, kialakult az ünnep egy kifejezetten amerikai változata. Az elsők közé tartoztak a „játékpartik”, amelyek nyilvános rendezvények voltak a betakarítás megünneplésére. A szomszédok meséltek a halottakról, jövendőt mondtak, miközben táncoltak és énekeltek. A 19. század második felében pedig Amerikát elárasztották a bevándorlók, különösen az írek, akik hozzájárultak az ünnep országos népszerűsítéséhez.
Az európai hagyományokból kölcsönözve az amerikaiak jelmezbe öltöztek, és házról házra jártak ételt vagy pénzt kérve, és kialakult mára a „csokit vagy csalunk” hagyomány. Az 1800-as évek végére Amerikában a halloweent egy olyan ünneppé formálták, ami inkább a közösségről és a partikról szól, mint a szellemekről, csínytevésekről és boszorkányságról és egyre inkább így van a mai napig.
Mi a baj a halloweennel?
Hazánkban a halloweent utálók előszeretettel érvelnek azzal, hogy ez egy haszontalan, semmire-sem-jó ünnep, amit divatból vettünk át az amerikaiaktól, de ha mégis szól valamiről, az a pénzköltés és a vandalizmus. Tonnányi édesség fogy ebben az időszakban, Sikolyos maszkokra meg csontvázas dekorációkra költenek az emberek, hogy aztán egy bulin jól berúgjanak és telehányják a szomszéd faragott tökét. Szerintem azonba akiknek erről szól a buli, azok az év bármely napján megtehetik ezt, nem kell ehhez halloween.
A csoki is egész évben fogy, ahogy a szezonális dekorációk is, érdekes, hogy egyedül a halloween böki az emberek csőrét. Kétségkívül igaz, hogy manapság már nem a hagyományőrzésről és halottak tiszteletéről szól a halloween, ahogy az is, hogy ez egy átvett ünnep, de mi ezzel a baj? Tengernyi szokást vettünk át más kultúráktól, amikből aztán új és sajátos tradíciók születtek. Mondta volna azt északi barlangban élő ősember a közösségének, hogy mi már csak azért sem vesszük át a déli barlangban élők flancos tűzrakó szokását, mert északiak vagyunk és nem kár, ha feketére fagynak a lábujjaink?
Legyünk őszinték: rengeteg gyerek és felnőtt imádja a halloweent, mert a kellemes kikapcsolódási programot látják benne. Be lehet öltözni vicces vagy félelmetes jelmezbe, káprázatos tököket lehet faragni, elvarázsolt kastélyt csinálhatunk az otthonunkból és összejöhetünk másokkal szórakozni, vagyis közösséget építünk, erősítünk, ami nem tűnik értéktelen időtöltésnek.
A felnőttek kiszakadhatnak a szürke hétköznapokból, hogy egy boszorkány vagy Frankenstein szörnyének bőrébe bújjanak és egy kicsit kiereszthessék a gőzt. Eközben a gyerekek – akikkel nyilvánvalóan tudatják a felnőttek, hogy mindez csak játék –, valóra válthatják vágyaikat és egy nap erejéig szuperhősökké vagy félelmetes vámpírokká válhatnak, miközben bátornak és felnőttnek érezhetik magukat, mert sötétedés után még az utcán lehetnek és megmutathatják, hogy nem félnek a szomszédtól.
A halloween előtti időszakot pedig megelőzi a lelkes készülődés, a kreatívkodás, a várakozás izgalma, ami pont elég lehet ahhoz, hogy egyesek azt érezzék, másról is szól életük, nemcsak a mindennapi darálásról.
A halloween egy lehetőség a mulatságra és az új hagyományok megteremtésére.
Nálam régi hagyomány, hogy megnézem ilyenkor Tim Burton Karácsonyi lidércnyomását, valamint ha az időmbe még belefér, akkor a Halott menyasszonyt is, de legkésőbb másnap sort kerítek rá. Gyakori program továbbá a süteménykészítés – vudu baba mézeskalács, boszorkányujjak – a családi/baráti társasozás, és természetesen a beöltözés, valamint az esti horrorfilmnézés sem maradhat ki. De voltak már autentikusabb halloweenjeim is, amikor a vendégekkel kifejezetten rámentünk a hagyományok ápolására.
Az ilyen alkalommal gyertyát gyújtottuk az elhunytak tiszteletére, külön tettük a nekik szánt ételt. A barátnős estéken igyekeztünk a gyertya lángjából, a tükörből, és az alma héjából megjósolni leendő férjünk nevét, miközben a tarot kártya segítségével próbáltuk megtudni, vajon megkapjuk-e álmaink állását, átmegyünk-e a vizsgán vagy visszaír-e a kiszemelt srác az üzenetünkre.
Szóval, bármennyire is igyekeztem beleélni magamat a halloween-utálók helyébe és megérteni az álláspontjukat, egyszerűen nem jöttem rá arra, mi baj van ezzel az ünneppel.