Ha valaki két év után is elsírja magát egy évfordulón, vagy könny szökik a szemébe, mikor a nagymamája sütijének illatához hasonlót érez, az nem beteg
A veszteség és a gyász olyan tabutémák, amiről sokan nem akarnak beszélni, annak ellénére, hogy rendkívül fontos téma. Mindenki másképpen dolgozza fel, éppen emiatt mindenkinek máshogy van szükség segítségre.
Mikor a gyász szóba kerül, a legtöbb embernek a halál jut eszébe, pedig beszélgetésünket Szimon Petra pszichológus, mentálhigiénés szakember, gyászkísérővel is azzal kezdtük, hogy valójában milyen gyakran kell ilyen érzelmekkel megbirkóznunk. „A gyász bármilyen veszteséggel járó életeseményt kísérhet, nem csak a halálhoz köthető. Lehet ez párkapcsolati veszteség, vagy egy kapcsolat, például barátság megszakadása, költözés, munkahelyváltás vagy akár munkahelyi előléptetés is.
Ha egy kisgyereknek elveszik a kedvenc játéka, az is veszteségélmény. A gyerekünk ballagását és egy örömteli esküvőt is kísérheti. És bár a halál itt konkrétan megjelenik, de egy korai vetélésnél sem tud mindig a környezet megfelelő segítséget nyújtani, nem érti a gyászolót. Minden lehet veszteség, amit az egyén annak él meg, emellett sajnos nem minden esetben tudatosul magunkban sem, hogy meg kéne élni a gyászt.”
Tabusítással okozzuk a károkat
A gyász és a halál témaköre a sok remek kezdeményezés, nyitás ellenére még mindig inkább tabunak számít a társadalomban. „Ne is beszélj ilyenekről!” vagy éppen a „Hagyd békén, gyászol!” olyan mondatok, amivel az emberek előszeretettel hessegetik el maguktól a témát, pedig a szakember szerint a tabusítás, hárítás pontosan az érzelmek egészséges lefutását akadályozzák meg. Még segítő, támogató szándékkal is hangozhatnak el ilyenkor olyan mondatok, amelyek a másikban felerősítik a fájdalmat.
„A gyászolónak a legtöbbször arra van szüksége, hogy megértéssel és befogadó jelenléttel legyenek mellette. Ha végighallgatják, nem minősítik, nem türelmetlenek vele, és nem osztogatnak tanácsokat a gyászoló mondataira. De itt jön be az a faramuci helyzet, hogy a halált tabusítjuk, és amikor emlékeztetve vagyunk, hogy a mi életünk is véges, az erős diszkomfort érzetet szül az emberben, amit nem nagyon tudunk beazonosítani, vagy mit kezdeni vele.
Sokszor ilyenkor jönnek a kéretlen tanácsok, az elfordulás attól, aki gyászol, vagy a teljes lefagyás.” Pedig a filmekből és a hírekből ömlik ránk a halál és a veszteség, mégis pont az ingerelárasztás miatt eltávolítjuk ezeket magunktól, hiszen messze, mással történt, nem akarunk róla tudomást venni.
A gyászfolyamat néha már a szeretett személy elvesztése előtt elkezdődik
„A normalitás narratívája, hogy megszületünk, felnövünk, összeházasodunk, gyerekünk lesz, először meghalnak a dédszülők, majd a nagyszülők, szülők, és jövünk mi. Ha valami picit is eltér ettől, az felborítja a világképünket és a belső elképzeléseinket, és emiatt sem tudunk vele sokszor mit kezdeni” - mondja Szimon Petra.
A halálesemény befolyásolja a gyászunkat is
Ha a szép kort megélt nagymama kötögetés közben elalszik a kedvenc foteljében és többé nem ébred fel, akkor az a társadalom szerint egy szép, akár irigylésre méltó halál.
Ha a férj nem megy többé haza, mert autóbalesetet szenved, az szörnyű tragédia, ha egy fiatal nő elvetél, az pedig szomorú, de előtte még az élet.
Három élet múlik el, mégis három teljesen különböző jellemző hozzáállással lehet ilyenkor találkozni. „Vannak a társadalmi normák, értékrendek, az egyén komplexitása, ami ugyanúgy hozza a gyász komplexitását, és ehhez tesz még hozzá a halál körülménye. Teljesen más a gyász például egy öngyilkos hozzátartozójánál, vagy a hirtelen, balesetben meghalt emberek szeretteinél, ahol nem volt lehetőség felkészülni úgy, mint mikor idős nagyszülők halnak meg. Ez mind meghatározza a gyász a lefutását, és a folyamatát”.
Fekete ruha és egy év gyászidőszak
Régen a gyásznak voltak íratlan szabályai. Volt gyászidőszak, és a fekete ruha viselésének is voltak szabályai, amelyek mára fellazultak, kérdés, hogy ez felszabadító, vagy inkább bizonytalanságot okoz. „Kapaszkodó, és segítő keretet adhat abban, hogy mikor minek van itt az ideje, ugyanakkor nagyon erős a leszabályozottság is. Egyszerű példa, a temetésen sírni szokás, és akkor jön a kamaszgyerek, aki végig faarccal áll, vagy elneveti magát. Ezért megítéli a gyásznép, pedig egy ilyen reakció teljesen normális, mikor nem tud mit kezdeni az érzelmi cunamival.” - mondja a szakember.
Nemcsak a gyászoló közvetlen környezeténél, de gyakran a veszteséget megélt embernél is megjelenik, hogy türelmetlen a saját érzéseivel szemben. „Önmagában a gyász egészséges reakció. Ha a folyamat megakad, az nem feltétlenül a környezet miatt van, gyakran a gyászoló a személyisége, megküzdési repertoárja a megakadályozó tényező, nem engedi magának, hogy szomorú legyen, hanem előre szeretne nézni, menne tovább. Az elfojtások viszont így vagy úgy a felszínre jönnek egy idő után.
Lehet, hogy egy következő veszteségnél lesz sokkal drasztikusabb a reakció és akár mentálisan vagy fizikailag is egészségkárosító lehet a hatása.“
Az elhúzódó gyász
2022 március óta mentális zavarnak számít meghatározott tünetek jelenléte mellett, ha gyerekek- és kamaszoknál fél év, felnőtteknél egy év után is elhúzódik a gyász. „Ez azért izgalmas, mert a revízió előtt a türelmi időszak két hét volt. A gyász megítélése, és hogy mit nevezünk normálisnak, folyamatosan változik. A két hét nagyon drasztikus volt, mert még bőven a sokk fázisában az orvos már írhatott fel gyógyszert, ami egyrészt függőséget okozhat, másrészt megrekedhet a gyász lereagálása, az érzelmek kiadása.
A szakma jelezte már korábban is, hogy a két hét nagyon rövid, és óriási előrelépés az, hogy egy év lett ez az időszak. Ugyanakkor sok esetben a gyász nem egy év. Babavesztésnél például jellemzően ez hosszabb idő. A gyász elhúzódása erősen egyénfüggő. A veszteség után egy rövid ideig a gyászoló még megteríthet a másiknak is, nem nyúl a szobájához vagy a szekrényéhez, de később átnézi, rendszerezi a ruhákat. Előfordul, hogy valaki először a hamvakat szeretné hazavinni, és idő kell számára, hogy végső nyugalomra helyezze.
De vannak olyan gyászfolyamatok, amelyek ha megjelennek, akkor a szakember, segítő észreveszi, hogy baj van, az illető depresszió felé sodródik, pánikbetegsége alakulhat ki, és akár gyógyszeres kiegészítő kezelés, vagy terápia tudja a folyamatot segíteni. Ha valaki két év után is elsírja magát egy évfordulón, vagy könny szökik a szemébe, mikor a nagymamája sütijének illatához hasonlót érez, az nem beteg. Ha valaki konzerválja a lakást vagy éppen egyáltalán nem lehet vele beszélni a halálesetről, és emléket sem akar felidézni, akkor érdemes szakember segítségét kérni.”
Változik a viszonyunk a halállal
Nehéz válaszolni, hogy a világjárvány hozta-e el, vagy egyébként is többet beszélünk arról, hogy az élet múlandó. 2019-ben a globális wellness-csúcstalálkozón a legmenőbb trendek között megjelent a halálwellness is, azaz hogy merjünk beszélni az elmúlásról, a gyászról a félelmekről és családon belül is beszéljünk róla. „Egyéni szinten még mindig azt látom, hogy ez nehéz téma.
De a világjárvány vagy a háború miatt is erőteljesebben megjelenik a félelem, a doktori kutatásom eredményeiben is ezt látom, illetve van olyan egészségügyi dolgozó kliensem, aki az akkor elszenvedett traumákat még most is dolgozza fel. De közben például már populárisabb és mozikban játszott mese is foglalkozik a témával, a Coco című családi animációs film például nagyon szépen mutatja meg, mennyire fontos, hogy emlékezzünk a halottainkra, és fenntartsuk az emlékeket.”
Rendszeresen tart összejöveteleket a Halál Kávéház, ahol arról is beszélgetnek a fiatalok egymással és egy segítővel, hogy mennyire zavarja őket, hogy a szüleik nem hajlandóak beszélni a végakaratukról, vagy éppen filozófiai és etikai érveket ütköztetnek az eutanázia kérdésében, miközben a beszélgetések mégis leginkább a tabumentes szellemi szabadságról, és az életről szólnak.