Klement Csaba grafikus-művész: A mesterséges intelligencia pont az alkotás szabadságától fosztana meg
Pasztell színek, egyszerű formák, vidám képi világ jellemzi senki máséval össze nem keverhető stílusát. Klement Csaba grafikus-illusztrátor rajzain, animációin és olykor a kerámiáin keresztül mutatja be, milyen varázslatos ez a világ.
Az alkotót stílusról, GIF-ekről, varázslatról és új technológiákról kérdeztük.
Több, mint tíz éve végeztél a MOME animáció szakán, mikor jött az érzés, hogy ezzel szeretnél foglalkozni?
Gyerekkorom óta a rajzoláson kívül nem igazán érdekelt más. Ehhez képest, már én sem tudom hogyan és miért, de mindenképp közgazdasági középiskolába akartam menni, külkereskedelmet tanulni, de az itt töltött évek is abban erősítettek meg, hogy mindenkinek jobb lesz, ha az alkotásnál maradok.
Úgy emlékszem mindig szívesebben rajzoltam kis figurákat, lényeket, állatokat és a rajzfilm sorozatokat is nagyon szerettem (Cartoon Network, Nickelodeon aranykorában nőttem fel). Úgy gondolom, ezek közösen adták meg a végső lökést az animáció felé.
Ezek a csatornák befolyásolták a rajzstílusod?
Ami a stílusomat befolyásolta az tulajdonképp a feladatok határidőre való leadása volt.
Hamar felmértem, ha én a húszas éveimet élvezni is szeretném és nem csak a papír felett görnyedve tölteni, akkor egy olyan rajzi stílusban kell alkotnom, ami komfortos és könnyen jön, továbbá leegyszerűsített formák és színek kellenek, ami az animálás szempontjából külön jó és nagyon megkönnyíti a folyamatokat, tanáraink is mindig erre biztattak minket. Azt utólag persze már sajnálom, hogy pont azokban az években, amikor erre van lehetőség, nálam a kísérletezés így ki is maradt.
Cserbik Rita újraértelmezi az absztraktot és még téged is meggyőz az alkotás felszabadító hatásáról
A rajzokból mozgóképek lettek, de GIF formában, miért pont GIF?
Sokan tudják, hogy animációt készíteni nagyon fáradságos és nagyon sok munka, az aki ezt meg is próbálta, még jobban tudja. Akkoriban, amikor a GIF-ekkel kísérleteztem egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy a kötelező egyetemi feladatokon túl én még rövidfilmeket, vagy sorozatokat fogok készíteni. Csak az lebegett a szemem előtt, hogy akkor egy figurát harmincmilliószor kell lerajzoljak (minimum).
Viszont annál jobban élveztem az animációt, hogy lemondjak róla, nagyon rövid, pár másodperces gegekre épülő animációkat kezdtem készíteni, hangokat, zörejeket kerestem alá és ezekkel szórakoztattam magam és a barátaim, ezzel párhuzamosan kezdtek a GIF-ek a különböző közösségi média felületeken (leginkább tumblr) nagyon népszerűek lenni. Több se kellett gyorsan leesett, hogy akkor a kis mozgó rajzaim alá már hang se kell, gombot se kell megnyomni a lejátszáshoz, úgy éreztem megtaláltam az animációban az utamat.
Hogy jött az ötlet, hogy kiemeled a digitális térből a figurákat?
Fejest ugrottam a GIF-ek világába. Annyira élveztem ezt a formátumot, hogy megállás nélkül ontottam magamból a kis animációkat és feltöltöttem őket az internetre, mindenhova. Az emberek pedig elkezdtek érdeklődni a munkáim iránt, like-oltak, kommenteltek, megosztották a GIF-eket a saját oldalaikon.
Természetesen nagyon örültem, hogy amit szeretek csinálni, célba is ér.
Arra gondoltam, hogy talán érdemes a figuráimat, kis lényeimet printként megjeleníteni vagy képeslap formájában, de valahogy mindig úgy éreztem, ez kevés. Nyomtattam bögrére, vászonszatyorra és a többi mindenre, de továbbra is hiányoltam, hogy meg tudjam őket fogni, kézbe tudjam őket venni.
Magam is gyerekkorom óta gyűjtöm a különböző figurákat, kezdetben rendszertelenül, most már inkább csak a nagyon érdekes, különleges, cuki dolgok kerülnek a polcomra (japán mesefigurák, art toy-ok, moominok, dinók vagy játékok a kilencvenes évekből).
Illetve az egyedi, műanyag játékfiguráknak (irány a google: vinyl toys) van egy elég komoly rajongó tábora, de egy ilyen figurát megtervezni és legyártani nem kis beruházás. Próbálkoztam süthető illetve hőre száradó gyurmával is, de ez sem volt az igazi. Aztán láttam a SUSU keramika workshop hirdetését, ahol müzlis tálat lehet készíteni, ahogy megvolt a tálkám, már formáztam is egy cuki figurát a szélére dísznek.
A következő alkalommal már tálka nélkül készültek a figurák. És itt már éreztem, hogy ez az, megvan! Ez az én egyedi polcra tehető játékom. Azóta pedig nincs megállás.
Mi jellemzi leginkább a munkáidat?
Egyszerű formák, pasztell színek és egy mosolygós arc. Továbbá szeretem a hétköznapi szituációkat kifordítani. Szeretem a morbidot ötvözni a cukival, olyannyira, hogy a morbid része később vagy egyáltalán ne essen le. Próbálok mindig beletenni egy kis csavart a rajzaimba, a kerámiáknál viszont itt még nem tartok, ott még mindig azt élvezem, hogy kézbe tudom őket fogni, nagyon egyszerű póz és mosoly, de remélem eljutok arra a szintre, hogy az illusztrációim humorát itt is meg tudom jeleníteni.
Mozgóképet vagy könyvet szeretsz jobban illusztrálni?
Nagyon jó kérdés, a könyvben szeretem, hogy nem kell egy képen tovább dolgozni, nem kell, hogy mozogjon, nyilván folyamatosan módosítok a vonalakon, figurákon, tervezem, hogy lenne a legjobb, de amikor elkészül, már nem kell vele foglalkozni, míg az animációnál mindezek után kezdődik csak a munka.
Az animációban azt élvezem, amikor először megmozdul a figura...
Hozzá lehet szokni és el is felejtjük gyakran, de ez valami varázslatos dolog tud lenni. (Csak aztán kérdés, meddig kell, hogy mozogjon az a figura.. hamar szertefoszlik ez a varázs!)
Milyen technikával és milyen eszközön, eszközökön dolgozol?
Leginkább a digitális rajztáblámon dolgozom egy vektoros programban. Ez az jelenti, hogy rajzolok ugyan, de a vonalakat tudom utána tologatni, nem kell újra és újra lerajzolnom valamit, ha elsőre nem tökéletes. A végeredmény viszont egy 2D-s rajz, igazából csak nagyon lerövidítem így a papírra rajzolás, szkennelés, színezés folyamatát. Vektoros programot pedig azért használok, hogy bármikor bármilyen méretben tudjam a rajzaimat, animációimat módosítani.
Az új technológiák nagyobb művészi szabadságot tesznek lehetővé. A munkádban mennyire fontos ez a tendencia?
Az új technológiák mindig új lehetőségeket hoznak magukkal, így nekem is fontos, hogy figyeljem, hogy tudom a meglévő dolgaimat módosítani, felhasználni egy-egy új vívmány kapcsán.
Ez nem most történt, de például, amikor az Instagram elkezdett a sticker-ekkel előrukkolni, az egy olyan izgalmas új lehetőséget kínált, amire előtte csak vágyakoztam: hogy emberek az én kis animációmat küldözgessék egymásnak, csetelés közben, vagy azokat használják saját fotóikon. Ugyanakkor, nem könnyű ezeket a fejlesztéseket követni, illetve lépést tartani velük. Szerintem megéri, de nem könnyű, én sem tudok...
Játszik bármilyen szerepet a munkádban a mesterséges intelligencia, vagy a kiterjesztett valóság? Mennyire engeded be az alkotásaidba, ha egyáltalán beengeded az új hullámot?
Talán a kiterjesztett valósághoz az állhat valamennyire közel, amit már említettem, amikor az Instagram előállt a sticker-ekkel és azokat még videóra is lehetett tenni és rögzíteni egy-egy helyen, már-már olyan hatást keltve, hogy ezek a kis izgő-mozgó figurák körülöttünk vannak, de természetesen ennél sokkal jobban is el lehetne mélyedni a témában. Láttam például olyan művészpár előadását, akik a kiterjesztett valóságot használják alkotásra és beöltöznek, felveszik az AR szemüveget meg a nem is tudom milyen rajzeszközöket és így rajzolnak.
A mesterséges intelligencia egyelőre nem játszik semmilyen szerepet a munkámban.
Pont azt venné el tőlem, amit annyira élvezek. Azt érzem, pont az alkotástól fosztana meg. Nekem például sokkal egyszerűbb valamit lerajzolni és úgy megmutatni, mint körülírni és jobban is szeretem csinálni. Azt el tudom képzelni, hogy inspirációnak használom, ahogy különböző mozdulatok rajzolásához is képeket nézegetünk vagy készítünk magunkról például.
Mi az, ami most a művészetedre hat? Készülsz valami újdonsággal?
Annyiszor szóba hoztam, hogy csak a rövid és még annál is rövidebb animációkon szeretek dolgozni, de nagy kihívásnak élném meg egy saját sorozat elkészítését. Mindig ódzkodtam tőle, főleg a támogatás elnyeréséhez szükséges pályázatok miatt, de már zajlik a fejlesztés a háttérben, úgyhogy remélem hamarosan (egy-két-pár év) egy Klement Csaba rajzfilm fogja lázba hozni a közönséget!
És addig hol találkozhatunk a munkáiddal?
Az Instagram oldalam a legnaprakészebb, ide töltöm fel a legfrissebb munkáimat. Kerámiafiguráimmal pedig a NOSban és a LUDWIG MÚZEUM első emeleti múzeumshopjában lehet találkozni. Illetve jelenleg a PICTOPLASMA berlini karakter design fesztivál vasárnapi vásárára gyártom a lényeimet, ha arra jártok, mindenképp köszönjetek be!