Az étel, akárcsak egy műtárgy, kifejezheti az identitásunkat, az emlékeinket, a kapcsolódásainkat - Góg Angéla food designerrel beszélgettünk
Góg Angéla neve egyre ismerősebben cseng a gasztronómia világában. Több, mint tíz éve mondja, hogy az étkezés nem pusztán a táplálkozásról szól, hanem az emlékezésről, a művészetről és az önkifejezésről. Az általa képviselt food design egyesíti a kreativitást és a tradíciókat, a divatot és a gasztronómiát. De hogyan találkozhatnak ezek a látszólag különböző világok a tányérokon, és mit adhat nekünk egy tökéletesen megkomponált étel? Többek között erről beszélgettünk az alkotóval.
Hogyan kapcsolódik egymással a gasztronómia és a művészet?
Itt van például a Hintalovon Alapítvány Mindenki volt gyermek című kiállítása, amely bár elmaradt, jól példázza, hogyan kapcsolódik össze ez a két terültet. A tárlat a gyermekkori emlékekkel és a gyermeki léttel foglalkozott, amihez felkérték az alkotókat, többek között engem is, ehhez kapcsolódva, én a gyermekkori emlékek és az étkezés kapcsolatát, vagyis a gyermekkori ízemlékeket hoztam be a képbe, ez a téma egyébként mindig is központi szerepet játszott a munkámban. Az bemutató alkalmával a kiállítást kiegészítő eseményként egy emlékidéző vacsorát terveztem, amely során a résztvevők felidézhették volna a gyerekkori élményeiket az ételeken keresztül. Ez a lehetőség azért volt fontos számomra, mert folytatva az eddigi munkásságomat még több személyes történetet ismerhettem meg a résztvevőktől, hiszen az ételek emlékfelidéző tulajdonságát vizsgálom.
Nagyon izgalmas, amit mondasz. A modern gasztronómia sokszor inkább csak a vizuális hatásokra fókuszál, és jó esetben ízekre. Ehhez képest a te ételeid egyfajta időutazásra hívnak minket.
Köztudott, az ízek és az illatok különleges szerepet játszanak abban, hogy felidézzük a bennünk élő emlékeket. A food design nem az étel szépségéről, esztétikumáról szól. Én magam úgy tekintek az ételre, mint egy üzenet közvetítő anyag, amivel gondolatokat, érzelmeket adhatunk át, és ami a legfontosabb, hogy ezen keresztül kapcsolódhatunk egymáshoz.
Persze mondhatjuk, hogy az étel nem több tápláléknél, de ha jobban belegondolunk, sokkal jobban esik a lelkünknek, ha valójában élvezettel tudunk elfogyasztani egy ételt. Egyébként ennek köszönhető az is, hogy számos megható történettel találkoztam az eddigi pályám során. Az emberek egy vacsora alatt olyan intim pillanatokat élhetnek meg, amelyekre nem is számítottak. Elég, ha egy étel visszarepíti őket a gyerekkorukba, és máris látom az arcukon a meghatottságot.
Ugyanakkor az általad tervezett ételek esetében nehéz megkülönböztetni, hogy tárgyakról vagy ételekről beszélünk. Miért kezdtél olyan munkába, ami talán sokak számára nehezen érthető?
Mindig is egyfajta kommunikációs eszközként tekintettem az ételre. Gyermekkorom óta fontos számomra, hogy kapcsolatot teremtsek az emberekkel az ételen keresztül. Máig lenyűgöz, hogy egy íz felidéz egy régi emléket, vagy hogy egy étkezés képes elindítani egy beszélgetést, és végül mélyebb kapcsolatot teremt az emberek között. Az étel tehát nemcsak táplálék, hanem egyfajta kapocs az emberek között.
Áruld el, hogyan éred el, hogy az ételeid valóban egy különleges, művészi élménnyé váljanak?
Először is tudatosítom magamban, hogy az étel nemcsak ízélmény, hanem egy vizuális, tapintható művészeti alkotás is lehet. Ezen kívül nagy hangsúlyt fektetek az étkezés rituáléjára, például azzal, hogy a tálaláshoz használt tányérral, vagy a tálalási eszközökkel is befolyásolom a végeredményt, vagyis azt, hogyan élhetünk meg egy étkezést. Ez egyfajta interaktív művészeti forma, ahol az étel és a tárgy egyaránt fontos szerepet kap, és ebből az összhangból születik meg az, amit művészeti értéknek nevezünk.
Doktori dolgozatot írtál a food design kapcsán. Mesélnél erről a projektről?
A doktori kutatásom központi témája az emlékidézés és az étkezés kapcsolata volt, akárcsak az interjú elején említett kiállítás témája. Az elmúlt tíz évem azzal telt, hogy az ételek és az emlékezés közötti kapcsolatot kutattam, és arra a felismerésre jutottam, hogy egy olyan étel, amely képes felidézni az emberekben a szép emlékeket, hatással van a lélekre is. Ebből pedig egy újabb projekt következett, és már arra kerestem a választ, hogy miként lehet az emlékeket az ételeken keresztül átörökíteni a következő generációkra.
Erről szólt a Jövő asztala című projektem is. Ez egy meghatározó kutatás volt, amelyben élelmiszerkutatókkal is együtt dolgoztam annak érdekében, hogy felfedezzük, milyen technikákkal őrizhetjük meg az ételekkel kapcsolatos emlékeket.
Felejtsük el a tiltólistákat, a teljes ételcsoportok kizárását, mert így az étkezés csak a stressz és a bűntudat forrásává válik - beszélgetés Kopjár Ildikó dietetikussal
Az általad alkotott tányérok, vacsorák, kiállítások egy új színt hoztak a magyar gasztronómiában. Gondoltad volna, hogy új trendet teremtesz?
A gasztronómia és a trendek sok szempontból hasonlók, mindkettő az érzékeinkre hat, mindkettő folyamatosan változik, és mindkettőnek fontos szerepe van az önkifejezésben. Véleményem szerint a gasztronómiában megjelenő új trendek befolyásolják azt is, hogyan látjuk a világot és hogyan élvezzük az életet. Ugyanakkor mindkét terület személyes élményeken alapul.
Az étel, akárcsak egy műtárgy, kifejezheti az identitásunkat, az emlékeinket, a kapcsolódásainkat. Nem meglepő, hogy ez foglalkoztatja az embereket. De fontos, hogy a food design nemcsak az esztétikáról szól, hanem arról, hogy gondolkodjunk az étkezésről, az emlékeinkről és a kapcsolatainkról. Az étel nemcsak táplálék, hanem egy történet, egy érzés, egy emlék. Az, hogy odafigyelünk az étkezésre, a tálalásra, segít jobban kapcsolódni a környezetünkhöz és egymáshoz. Ezért fontos, hogy az étel több legyen, mint puszta táplálék – legyen élmény, és kapcsolódjon hozzánk érzelmi szinten is.