Magyar rendezőnek köszönheti a világ, mégis keveset tudunk a gázlángolás pszichológiai jelenségéről

A gázlángolás az érzelmi bántalmazás toxikus fegyvere, amely túlzás nélkül őrületbe kergetheti az elszenvedőjét. Ha szeretnénk többet megtudni a működéséről, akkor érdemes megnéznünk a filmtörténet egyik ikonikus alkotását, amely nem véletlenül a kifejezés névadója, hiszen iskolapéldája a jelenségnek.

A gázlángolás a szisztematikus pszichológiai manipuláció egyik legalattomosabb megnyilvánulása, amelynek során az abuzív személy következetesen kétségeket próbál elültetni partnerében. A folyamatos félrevezetés és hamis vádaskodás során az elkövető fokozatosan hitelteleníti áldozata valóságképét, mindez pedig odáig is fajulhat, hogy az illető a saját józanságát is elkezdi megkérdőjelezni. De honnan ered a gázlángolás elnevezés, és hogyan vált ismertté világszerte?

Egy magyar rendező filmjének diadala

George Cukor 1899-ben született New York-ban, magyar zsidó bevándorlók gyermekeként. Tudott magyarul, de anglofil amerikainak vallotta magát. Fél évszázadon átívelő briliáns karrierje során ötven filmet rendezett, amelyek közül a My Fair Lady (1964) című musicallel a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat is elnyerte. A gázlángolás névadó klasszikusában egy férfi megpróbálja az őrületbe kergetni feleségét, hogy elvonja figyelmét bűnözői tevékenységéről.

Patrick Hamilton 1938-as, azonos című színműve alapján, és a brit filmfeldolgozást követően George Cukor 1944-ben készítette el a Gázláng című filmet Charles Boyer, Ingrid Bergman és Joseph Cotten főszereplésével. Az amerikai adaptáció elsöprő sikert aratott, és meghozta a tehetséges Ingrid Bergman számára élete első Golden Globe- és Oscar-díját, ráadásul a mindössze tizenhét éves Angela Lansbury is ekkor debütált először a filmvásznon, mint incselkedő szobalány.

Egy csokor piros zászló a szerelem zálogaként

A Gázláng cselekménye szerint Paula Alquist szeretett nagynénje, a híres énekesnő Alice Alquist gyilkosság áldozatává válik – a traumatizált lányt Itáliába küldik, ahol énekelni tanul. Tíz évvel később beleszeret Gregory Anton zongoristába, aki miatt otthagyja az éneklést. A pszichológiában jártasabb nézők számára azonban a film első tíz percében egyértelművé válhat, hogy a férfi egy két lábon járó veszélyforrás.

Első közös párbeszédükből kiderül, hogy mindössze két hete ismerik egymást, és alig tudnak valamit a másikról. A fiatal nő hiába kérne egy kis időt, hogy megbizonyosodjon az érzéseiről, a férfi „romantikus gesztusként” követi őt a Comói-tóhoz tervezett utazására. Feleségül akarja venni, és érdekes módon pont Londonba költözne vele, ahol az elhunyt nagynénitől örökölt ház is található.

Nem véletlenül hívjuk gázlángolásnak

Paula látszólag retteg, de mivel megtalálta a békességet a szerelemben, úgy érzi, nem kell félnie a „borzalmak házától”. Londonba érkezve azonban Gregory viselkedése teljesen megváltozik. Az esküvőt követően elszigeteli a nőt, és nemcsak a ház személyzetével, de a feleségével is elhiteti, hogy gyengélkedik, valamint elfelejt és elveszít dolgokat – utóbbi tárgyakat természetesen ő maga rejti el.

A fiatal nő minden este látja, amint a gázvilágítás elhalványul, ráadásul hangokat és lépteket hall a padlásról, ahová a nagynéni összes holmiját vitték. Férje módszeresen összezavarja Paulát azzal, hogy mindezt tagadja, pedig ő az, aki a padláson az egykori énekesnő drágakövei után kutat. Megpróbálja meggyőzni arról, hogy téveszméi vannak és kezd megőrülni – a terve pedig nagyon is működik.

Paula szerencséjére Brian Cameron felügyelő, aki gyermekkorában nagy rajongója volt Alice Alquistnak, gyanúsnak találja a házaspár viselkedését, és újra megnyitja az énekesnő gyilkosságának ügyét: letartóztatja az álnevet használó férfit, aki egykor megölte a nagynénit, ezzel pedig a fiatal nőt is kisegíti mérgező házasságából. A Gázláng nem véletlenül a pszichológiai manipuláció etalonja, amely abban is segítheti az érintetteket, hogy időben felismerjék azokat a bizonyos piros zászlókat.

Ismerd fel a gázlángolást

Foglaljuk össze, mik is azok a bizonyos árulkodó jelek, amelyek alapján biztosak lehetünk abban, hogy a gázlángolás jelenség áldozatává váltunk. Ha szeretnénk eltávolítani magunkat egy toxikus kapcsolatból – legyen szó romantikus, családi vagy munkahelyi kötelékről –, az első és legfontosabb lépés, hogy tiszta elmével, egy lépéssel távolabbról tudjunk ránézni a helyzetünkre.

Jellegzetes piros zászló a bántalmazás tagadása: a gázlángoló azt sem tudja, miről van szó, szerinte a helyzet meg sem történt, esetleg elferdíti a történetet, elhitetve a másikkal, hogy sosem emlékszik jól a részletekre – ezzel előbb utóbb saját maga megkérdőjelezésébe kergetve áldozatát, olyan mondatokkal minimalizálva az érzéseit, mint a „túlreagálod” és a „túlérzékeny vagy”.

Fontos piros zászlók továbbá a hibáztatás és a hiteltelenítés: a bántalmazó szimplán a másikra fogja a konfliktus kialakulását, vagy pajzsként tartja maga elé partnere korábbi hibáit, esetleg beszámíthatatlannak bélyegzi áldozatát – akit egyébként ő kerget az őrületbe. A gázlángoló végül a szerető szavak fegyverként való használatával nyeri vissza áldozata bizalmát: a „nagyon szeretlek” és a „tudod, hogy sosem bántanálak szándékosan” azonban csak addig működnek, amíg a másik fél szeme fel nem nyílik a méltatlanság ellen.