Gaal Ilona, a Kiútprogram alapítója: A legfontosabb feladat méltóságot teremteni
Húsz év újságírói tapasztalattal a háta mögött, kétgyerekes anyaként módosított pályát. Kiégésről, szerencsés találkozásokról, és nem utolsó sorban a civil kurázsiról beszélgettünk Gaal Ilonával, a Kiútprogram cégvezetőjével.
Gazdasági újságíróként több lapnak is dolgozott, majd abbahagyta, és inkább a civil szféra, az emberek segítése felé fordult, a Kiútprogram segítségével pedig a mélyszegénységben élőkön segítenek.
Értelmiségiként, a középosztály sikeresnek mondható tagjaként fordultál a társadalom legkiszolgáltatottabbjai felé – sőt, munkahelyet is ennek jegyében váltottál.
Középosztálybeli vagyok, de nem a középosztályból jövök.
Megküzdöttél a felemelkedésért?
Nem éltem meg küzdelmesnek, de nyilván volt benne munka. Tanultam, ebben a családom is támogatott, szerencsémre jó gimnáziumba jártam, ahonnan egyenes út vezetett az egyetemre. Közgázt végeztem, aztán gazdasági újságoknál dolgoztam, a Figyelőnél kezdtem. Mikor a HVG Online elindult, ott folytattam, és dolgoztam a Magyar Narancsnál is.
Ez eddig sikertörténet!
Eddig. Aztán jött egy időszak, amikor kiégtem. Akkor már húsz éve voltam újságíró, már volt két gyerekem, és azt gondoltam, hogy én ezt nem bírom. Felfutóban volt az online újságírás, kikerülhetetlen lett, hogy az ember nagyüzemben írja a cikkeket, és, ha akarja, ha nem, a hírversenybe be kellett szállni, ami nem csak iszonyúan lefárasztott, de egy idő után nem is motivált.
Akkor azt mondtam, hogy stop, én ezt most abbahagyom.
A rádiózás sem dobott fel?
Érdekes volt, hogy elmentem az írott sajtó után a rádióba. 2007-től 2009-ig a Kossuth Napközben című műsorának felelős szerkesztője voltam, akkor ismertem meg a Magyar Hospice Alapítványt és Dr. Muszbek Katalint. Mikor az újságírásból elegem lett, szerettem volna önkéntesnek elmenni Hospice-ba, betegek mellé.
A hospice ellátás nem a halálról szól, hanem az utolsó, méltóságteljes hónapokról
Nagy elszánás kellett hozzá?
Fiatal korom óta érdekelt az életvég, sokat is olvastam erről, többek közt Polcz Alaine-t. Közrejátszott az is, hogy az apám krónikus beteg volt.
Az önkéntesség milyen egzisztenciális kihívást jelentett?
Át tudtam strukturálni az időmet, ilyen-olyan alkalmi munkákat vállaltam, hogy be tudjak járni a Hospice-ba, ahol időközben munkatársként bekapcsolódtam az oktatási programokba és egyéb szemléletformáló tevékenységekbe. Máig dolgozom velük, nagyon szeretem.
Készítettetek egy dokumentumfilmet is a témában, ugye?
Igen, Wizner Balázzsal együtt. A Budapest Hospice Ház egyik betegének utolsó három napját kísértük végig, Végstádium a címe. Igencsak meglepő és nagy ünnep volt számomra, hogy a 2020-as Verzió dokumentumfilm-fesztiválon közönségdíjat nyertünk vele.
Mindeközben újabb fokozatra kapcsoltál a vállalásokat illetően. Bekapcsolódtál a mélyszegénységben élőket megélhetéshez segítő Kiútprogramba.
Még, mikor a Magyar Narancsnál dolgoztam, a Kiútprogram egyik igazgatósági tagjának, Felcsuti Péter bankárnak a magyarnarancs.hu-ra írt blogját is szerkesztettem. Ő szólt, hogy kéne valaki a kommunikációs munkára. Így kerültem oda 2018-ban, és aztán 2022-ben én lettem a cégvezető.
Mit kell tudni a Kiútprogramról?
Muhhamad Yunus banglandeshi szociális vállalkozó Béke-nobeldíjas modellje adta a mintát. Az általa létrehozott Grameen bank azoknak nyújt kis összegű hitelt vállalkozásra, akik egyetlen hagyományos banktól sem kapnának soha egy fillért sem. Ezt a modellt adaptálták a magyar viszonyokra a Kiútprogram alapítói, Polgár András, a már említett Felcsuti Péter és Molnár György matematikus-közgazdász.
Polgár András azon kevés nagyon nagy vagyonnal bíró vállalkozók egyike, aki nem jachtra költi a pénzét, hanem a társadalmi-gazdasági igazságtalanság csökkentésére, illetve a független színházi életre.
A Kiútprogramot nem kávéházban találták ki, komoly kutatások előzték meg a program beindítását.
Te is bújtad a szakirodalmat?
Én most Excel táblát többet olvasok, mint szociológiai szakirodalmat; kézben kell tartani a pénzügyeket.
Mi a modell lényege?
A bizalom. Ennek megnyilvánulása a mikrohitel és a folyamatos mentorálás. Kis összegű hiteleket adunk olyanoknak, akik a bankok felé sem hitelképes fizetést, sem fedezetet nem tudnak felmutatni. És láss csodát: nem bukunk be több hitelt, mint egy bank.
Mire kapják a hitelt?
A legtöbb ügyfelünk (többségük roma egyébként) uborkát termel Szabolcsban. Ott ez az, ami működik, mert jó a föld hozzá, mert könnyű megtanulni – és a saját telkükön simán elfér ötszáz folyóméter uborka. Ezek az emberek maguktól nem tudnának belevágni, a szivattyúra valót, a kútra valót, a karóra valót lehetetlenség volna előteremteniük, miközben a munkát tökéletesen el tudják végezni, és – ellentétben a közhiedelemmel - szorgalmasak.
Mi lesz az uborkával, miután leszedték?
Előre szerződünk egy nagy felvásárlócéggel, így az ügyfelek biztos piacra termelnek. Tavaly indult a program részeként, hogy egy kis részt a termésből megtartanak és savanyítanak, házilag, hordóban. Mi adjuk a receptet és mi ellenőrizzük a gyártási folyamatot. Nagyon finomak ezek a termékek. Az értékesítésben is segítünk, de az a legjobb, ha boltokban, piacon, ismerősi körben is próbálnak árulni. A feldolgozott terméknek jobb a piaca.
De az uborkázás szezonális munka…
Abból össze tudnak annyit szedni, amennyivel elindítják iskoláztatáskor a gyereket, vagy újra fedik a tetőt, hogy ne ázzanak be. Fontos, de másképp megvalósíthatatlan dolgok válnak így elérhetővé számukra.
És utána mi van?
Közmunka. Jó esetben. Nagyecsed térségében van egy munkaerőpiaci beilleszkedést segítő programunk is, hogy gyári munkákhoz jussanak. Ez azért jó, mert a gyárban nem szezonális a munka, és vannak előre jutási lehetőségek is.
Segítetek munkahelyet találni?
Van egy helybeli asszony, egy nagyon okos nő, ő vezeti ezt a programot. Tudja, melyik gyárba milyen munkaerőt keresnek, és vagy a közösségi házban, vagy a saját lakásában felkészíti az állásinterjúra jelentkezőket. A feladatok jellegét ismerjük azoktól, akik kijönnek az állásinterjúról és el tudják mesélni, hogy mit kérdeztek. Segít elkészíteni az önéletrajzot, és ha kell segít abban is, hogy a gyárig el tudjon utazni az illető.
Az egyik legnagyobb sikertörténetünk az a nő, aki egyedül nem mert elmenni a harminc kilométerre lévő Mátészalkára, mert nem volt rutinja abban, hogy hogyan kell a cigánysoron túl közlekedni, viselkedni, egy akkora városban pedig életében egyszer-kétszer járt. Felvették a gyárba, és annyira jó munkaerőnek bizonyult, hogy az új belépőknek szóló oktatófilmet is vele készítették.
És ha valaki nem pont uborkázni akar, az is labdába rúghat?
A kezdeti modellhez visszatérve egy-két éve azokat a mélyszegénységben élőket is támogatjuk, akik másfajta vállalkozást indítanának. Szigorú kritériumrendszernek kell megfelelniük, legfontosabb, hogy együttműködjenek a terepmunkással és megbízhatóak legyenek; cserébe alacsony kamatozású, kis összegű vállalkozói hitelt kapnak és folyamatos mentorálást. Ez a program most kezd „beérni”, már van néhány ilyen ügyfelünk. A hiteleket a Pannon Hitel Zrt. nyújtja, ők a partnereink ebben a programban.
Hogy bírod? 0-24-ben dolgozol, folyamatosan csöng a telefonod, egyeztetések, szervezések, meetingek várnak.
Mindkét munkám a civilszférához köt, és ott rugalmasabb az élet, mint a „for profit” szektorban, bár tényleg sokat dolgozom. Nagyon izgalmas két különböző közegben tevékenykedni, teljesen másfajta feladatokat végezni, és bármilyen távolinak is tűnik a hospice és egy szegényeknek szóló munkaerőpiaci program, van egymásra hatásuk a munkám során. Közben élem a magánéletem, a társasági életem, kultúrafogyasztó ember vagyok.