Élhetett volna gazdagságban, de ő a sebesültek ápolását és az életmentést választotta

Nem adta fel az álmát, hogy ápolónő legyen

Amikor elmondta a szüleinek, hogy ápolónő szeretne lenni, nem voltak elragadtatva az ötlettől, sőt, megtiltották neki, hogy az legyen. A viktoriánus korszakban egy módos hölgytől, mint Florence azt várták, hogy hozzámenjen egy gazdag férfihoz, és ne végezzen olyan tevékenységet, amit a felsőbb társadalmi osztályok alantas munkának tekintettek. Ám ő 17 évesen visszautasította Richard Monckton Milnes házassági ajánlatát és szülei tiltakozása ellenére elhatározta: valódi hivatását fogja követni. 1844-ben Florence beiratkozott az ápolónői képzésre a németországi Kaiserwerthben.

Az 1850-es évek elején Florence visszatért Londonba, ahol ápolónői állást vállalt egy Middlesex-i kórházban. Ottani teljesítménye annyira lenyűgözte munkaadóját, hogy egy éven belül előléptették. Ezzel egy időben kitört a kolerajárvány és Florence elhatározta: javítani fog a higiéniai szokásokon, hogy csökkentse a kórházi halálozási arányt. A kemény munka megviselte az egészségét, és mire kicsit javult volna a helyzet, egy újabb kihívással találta szembe magát.

Florence Nightingale a fény az éjszakában

1853 októberében kitört a krími háború, amelyben a Brit Birodalom az Orosz Birodalommal állt konfliktusban az Oszmán Birodalom irányításáért. Abban az időben a krími kórházakban nem állomásoztak nővérek. 1854 végén Florence levelet kapott Sidney Herbert hadügyminisztertől, aki arra kérte, hogy hozzon létre egy nővértestületet a Krím-félszigeten élő betegek és sérült katonák ellátására. Florence gyorsan összeállított egy 34 nővérből álló csapatot és elhajózott velük.

Bár figyelmeztették őket az ottani borzalmas körülményekre, Florence-t és a nővéreket semmi sem készíthette fel arra, amit akkor láttak, amikor megérkeztek Scutariba, a konstantinápolyi brit báziskórházba. A betegek a saját ürülékükben feküdtek a folyosókon szétszórt hordágyakon, rágcsálók és bogarak suhantak el mellettük. A legalapvetőbb készletek, például a kötszerek és a szappanok vészesen megcsappantak, ellenben a betegek és a sebesültek száma folyamatosan nőtt. Közben több katona halt meg olyan fertőző betegségekben, mint a tífusz és a kolera, nem pedig a csatában elszenvedett sérülések következtében.

Florence munkához látott. Több száz súrolókefét szerzett be, és arra kérte a legkevésbé beteg ápoltakat, hogy segítsenek kitakarítani a kórházat. Ő maga minden ébren töltött percét a katonák gondozására fordította. Esténként lámpát cipelve járkált a sötét folyosókon, miközben körbejárt és ellenőrizte a betegeit. A katonákat meghatotta a kedvessége, a végtelen együttérzése és szeretete, amit feléjük tanúsított, elnevezték „a lámpás hölgynek”, míg mások egyszerűen „Krím angyalának” hívták.

Fáradtságos munkájának köszönhetően kétharmadára csökkentette a kórház halálozási arányát.

Florence Nightingale nem érte be azzal, hogy javított az egészségügyi feltételeken és még nagyobbat álmodott: javított a betegellátás minőségén. Ő kezdeményezte a „rokkantkonyha” létrehozását, ahol a különleges táplálkozási igényű betegek számára kívánatosabb ételeket főztek. Mosodát alapított, hogy a betegeknek tiszta ágyneműje legyen. Tantermet és könyvtárat is létrehozott a betegek intellektuális ösztönzésére és szórakoztatására. A krími megfigyelései alapján jegyzeteket írt a brit hadsereg egészségéről, hatékonyságáról, és a kórházat érintő ügyekről. A 830 oldalas jelentésben elemzi a tapasztalatait, és reformokat javasol más, rossz körülmények között működő katonai kórházak számára.

Florence másfél évig maradt Scutariban. 1856 nyarán távozott, miután a krími konfliktus megoldódott, és visszatért gyermekkori otthonába, Lea Hurstbe. Meglepetésére hősként kezelték, ám egy rendkívül szerény nő volt és mindent megtett azért, hogy elkerülje a figyelmet. Még a királynő is megjutalmazta, és átadott neki egy gravírozott brosst, valamint egy 250 000 dolláros díjat is kapott a brit kormánytól.

A Királyi Statisztikai Társaság első női tagja

Viktória királynő támogatásával Nightingale segített létrehozni egy királyi bizottságot a hadsereg egészségéért. A korabeli vezető statisztikusokkal elemezték a hadsereg halálozási adatait, és elborzasztó eredményt kaptak: a 18 000 haláleset közül 16 000 megelőzhető betegségek miatt következett be. Ráadásul Florence számszerűen ki tudta mutatni, hogy az általa vezetett tábori kórházban sokkal kevesebben haltak meg, mint a higiénét mellőző kórházakban. Eredményeit az általa feltalált poláris diagrammal (a kördiagram egy új változata) mutatta be. Akkora elismerésre tett szert statisztikusként, hogy ő lett a Királyi Statisztikai Társaság első női tagja, és az Amerikai Statisztikai Szövetség tiszteletbeli tagjává nevezték ki.

Megváltoztatta a felsőbb osztályok gondolkodását

Florence a kormánytól kapott pénzt az ügyének előmozdítására fordította. 1860-ban ő finanszírozta a Szent Tamás Kórház és azon belül a Nightingale Ápolóképző Iskola létrehozását. Olyan lett, mint egy földi szent és verseket, dalokat és színdarabokat írtak a tiszteletére. A fiatal nők arra törekedtek, hogy olyanok legyenek, mint ő. Példáját követve még a felsőbb rétegekből származó nők is beiratkoztak az ápolóiskolába. Florence-nek köszönhetően többé a felsőbb osztályok már nem nézték rossz szemmel az ápolást; valójában tiszteletreméltó hivatásnak tekintették.

Azonban még Scutariban elkapta „krími lázat”, és soha nem gyógyult meg teljesen. 38 éves korára már ágyhoz volt kötve, de még akkor is folytatta munkáját. Továbbra is tekintélyes szószólója maradt az egészségügyi reformnak, és gyakran kikérték a véleményét, miközben folyamatosan publikált. Végül 1910. augusztus 13-án halt meg londoni otthonában, 90 éves korában. Florence Nightingale a történelem egyik legpéldásabb női alakja, aki nem félt kezébe venni a sorsát, és ahogy fényt vitt a betegek életébe, úgy a modern kor hölgyei előtt útjelzőként szolgálhat.