Egyre több sztár fest, rajzol, de vajon mit ad nekik - és nekünk - a művészet, amit más nem?
Mostanában egyre több sztárról lehet hallani, hogy nagy művészetrajongó. Festenek, rajzolnak, galériákat nyitnak és kiállításokat szerveznek, mindezt pedig úgy, hogy teljesen önazonosan maradnak és egy pillanatig sem akarnak másnak megfeleli a személyes alkotásaikkal.
Vajon honnan ered a belső késztetésük erre az elvonulós, mégis nagyon kreatív szakmára? Mi készteti őket arra, hogy papírra vigyék az érzelmeiket és azt, ami bennük lakozik? Pszichológus szakértővel elemeztük a témát, miközben azt is sorra áttekintettük, mely hírességek váltak szerelmeseivé a művészeteknek, így a festészetnek, grafikának, montázskészítésnek és a fazekasságnak.
Több sztár éli ki a művészetben magát, mint gondolnád
Az Oscar-díjas színész, Sir Anthony Hopkins egészen professzionális módon űzi a festészetet: alkotásai közül több ki van, ami 28 millió forintért (!) kelt el és több műve ki van állítva a Las Vegas-i szállodák halljában. Állítása szerint soha nem tanult festeni, autodidakta módon sajátította el az ismereteit, de nem bánja, mert ahogyan ő mondja: „hagyja, hogy kreatív nedű áramoljon” a malibui otthonában. Jó neki!
Károly király viszont már fiatalkora óta fest, főleg a királyi rezidenciákat és az onnan nyíló panorámákat, tájképeket. A brit művészet legkiemelkedőbb patrónusának számít, állandó kiállításai vannak a londoni Belgravia Galériában. Festményeinek eredeti verziójához szinte lehetetlen hozzájutni, nyomatait viszont online is meg lehet vásárolni nagyjából 2 millió forinttól. Hozzá hasonlóan Sir Paul McCartney is évtizedek óta fest, sőt, profi fotókat is csinál. Aukciókon gyakran hozzá lehet jutni a munkáihoz, hatalmas műgyűjteménye van.
Csakúgy, mint Jim Carrey-nek, aki gyerekkora óta a festészetben éli ki magát. Amikor nem színészkedik, akkor ideje nagy részét a műtermében tölti; festményeit pedig rendszeresen kiállítja. Nemrég például aukcióra bocsátotta több értékes darabját, amire hatalmas a kereslet, és dokumentumfilm is készült róla I Needed Color címmel. Aztán ott van még Paris Hilton, akinek kész műterme van az otthonában. Tableten készíti el a grafikáit, sokszor édes kiscicákat, amiket papírra nyomtatva fest ki és díszít fel, de a különböző csillogó montázsokat és kollázsokat is nagyon szereti. Ő nem árulja a képeit, de jótékonysági célokra nagy örömmel készít egy-egy művet, ezért a kaliforniai árveréseken gyakran megfordulnak az alkotásai.
Reese Witherspoon a pandémia idején kezdte el saját örömére lefesteni a háztáji növényeit. Így csinált Sharon Stone is, aki a lezárások alatt kezdett bele a festészetbe – igaz, ő már profibb körülmények között csinálja, főként nagy virágfejeket és szirmokat álmodik meg. Brad Pitt a szobrászkodásban éli ki magát, ám saját bevallása szerint nem művészként gondol önmagára, hanem inkább egy csendes, elvonulós sportnak éli meg a fazekasságot. A Volt egyszer egy Hollywood című film forgatása alatt állítólag Leonardo DiCaprio-val is készített kerámiákat, ami miatt egy stúdiót is kialakított a házában.
Még saját kiállítása is volt Finnországban, akárcsak Lucy Liunak, aki 1993 óta szervez tárlatokat a saját, óriási festményeinek és grafikáinak. Hasonlóképp csinál Robbie Williams is, aki június 20-án mutatta be első kiállítását, a saját festményeiből és grafikáiból álló Confessions Of A Crowded Mind-ot (magyarul: Egy zűrös elme vallomásai) a barcelonai Moco Museumban. A terapeuta jellegű kiállításnak rekordszámú látogatója van.
Szóval, mindenki máshogy csinálja, más eszközökkel dolgozik és mást fest le: kicsit mindenki a saját személyiségéhez, érdeklődési köréhez és életéhez igazítja a művészkedést, ki profibb, ki amatőrebb módon. A lényeg azonban az, hogy a festészethez már nem kell különösebb tehetség, hozzáértés vagy éppen szakmai tudás, előtanulmányok sokasága sem. Bárki elkezdheti, aki érez magában indíttatást ahhoz, hogy vizualitásban élje ki a vágyait, erre pedig úgy néz ki, egyre nagyobb az igény.
A cél ugyanaz
És hogy miért a művészetben élik ki magukat a világ leghíresebb és legelismertebb emberei? Nehéz erre válaszolni, mert az okok nagyon komplexek lehetnek és mindenki más indíttatásból kezd el festegetni, rajzolgatni. Robbie Williams eredetileg például a belső démonjaival és a külső nyomásból eredő stresszel akart leszámolni úgy, hogy papírra festette a benne rejlő gondolatokat és félelmeket – mostanra pedig állítása szerint odáig jutott, hogy már egyáltalán nem fél, sőt, bátran állna szembe az egykori gyengeségeivel.
Sylvester Stallonéval már más a helyzet: ő gyerekkorától kezdve festőnek készült, ám mikor nem élt meg a szenvedélyéből, akkor úgy döntött, hogy elkezd forgatókönyveket írni és színészkedni. Szavaival élve viszont a mai napig jobb festő, mint színész és az alkotói folyamat az, ami a leginkább boldoggá teszi.
Szeretők és botrányok sora, hihetetlen tehetség és mindössze 28 év jutott Amrita Sher-Gilnek, a magyar származású indiai festőnőnek
Az okok tehát nagyon változóak lehetnek, a cél a szakértő szerint azonban ugyanaz: az alkotói folyamat segítségével megnyugodni, harmóniába jönni, kiteljesedni. „Igazából nem ismerjük ezeket a sztárokat. A médiában látunk róluk egy képet, azonban arról, hogy valójában mit ad nekik a művészet, keveset tudunk.
Az azonban biztos, hogy a festészet segít abban, hogy kifejezhessük belső vágyainkat, feldolgozhassuk traumáinkat, meghatározhassuk az identitásunkat, átélhessünk boldogságot, valamint csökkenthetjük vele a stressz-szintünket is. Védőfaktorként vagy elhárító mechanizmusként pedig szintén remekül tud funkcionálhat.” – mondja Székely Petra pszichológus, komplex integratív terapeuta.
Ezek szerint az alkotói folyamat akár egy pszichológuslátogatást is ki tud váltani? Hiszen, ha terápiás jelleggel bír egy festőkurzus, akkor lehet, hogy nincs is igény szaktanácsadásra. Erről azonban szó sincs: a kettőt nem lenne szerencsés kiváltani egymással, mert más-más funkciójuk van egy személy életében.
„A művészkedés nem helyettesíti a pszichológust, viszont ez fordítva is igaz. A pszichológus nem fogja tudni az alkotás általi élményt megadni, a festészet pedig önmagában nem gyógyítja be a sebeket, a traumákat, nem helyettesít egy pszichológiai beszélgetést, egy önismereti tréninget. Én azt javaslom, hogy mindenki találja meg a számára kedvező tevékenységet, hobbit és ha szükségét érzi, forduljon szakemberhez!”
A boldogság a mozgatórugó
Mindezek mellett a szakértő úgy gondolja, hogy leginkább nem is a stresszkezelés, vagy a traumafeldolgozás, sokkal inkább a boldogság megélése az, ami miatt sokan a festészetet választják hobbiként. „A pozitív pszichológia atyja, a magyar származású Csikszentmihályi Mihály a boldogság kutatásának szentelte az életét. Már ő is felfigyelt arra, hogy a művészek az alkotás során olyan boldogságot élnek át, ami egyfajta lebegőérzéssel, hiperkoncentrációval, az időérzék megszűnésével és az elmélyüléssel jár együtt.
Ezt a jelenséget nevezte el flow-élménynek, ami a boldogságunk és a jóllétünk egyik alapja lehet. És minél több flow-élményünk van egy nap, egy héten, egy hónapban, egy évben, annál boldogabbak és elégedettebbek vagyunk az életünkkel. A flow élmény kiteljesedésére pedig a festészet is jó lehetőséget biztosít.” A pszichológus nagy művészetkedvelőként külön hangsúlyozza, hogy szerinte minden más alkotói tevékenységnek jó hatása van, de csak abban az esetben, ha nem erősszakkal vesszük rá magunkat.
Muszájból lerajzolni valamit, nyomásra vásárolni egy felnőtt színezős könyvet és ceruzákkal színezni ugyanis kifejezetten nagy stresszfaktor lehet azok számára, akik nem erre vágynak, akik ezt nem szeretik. A művészet mozgatórugója tehát csak a szabadság, a szabad akarat lehet. „A kötelező, kényszer jellegű tevékenységek a legtöbb esetben plusz pszichés terhet rónak ránk. Akkor járunk jó úton, ha belső izgalmat, kíváncsiságot, ellenállhatatlan vágyat érzünk arra, hogy alkossunk.
Bárki elkezdhet festeni, de a lényeg az, hogy az alkotás valamilyen belső vágyból, motivációból eredjen” – mondja a pszichológus. Mielőtt tehát mindenféle festőkészletet felvásárolnánk, érdemes figyelni a test és a lélek jelzéseire és elkezdeni alkotni, bármilyen módon, csak úgy, a saját örömünkre.
Nem kell hozzá drága grafitceruza, sem díjnyertes olajfesték – egyszerűen csak figyeljük magunkat az alkotás előtt, alatt és után.
Ha pedig boldogságot, nyugalmat és harmóniát érzünk, érdemes minél tovább folytatni az alkotást, a művészkedést. Hiszen nem is maga a kész mű a lényeg, sokkal inkább az út, az alkotói folyamat, ami boldogságot tud hozni az életünkbe.