Megnéztük az Emilia Pérezt, a filmet, amiről az is beszél, aki nem is látta
Jacques Audiard műfajteremtő rendezése már témaválasztásával nagy port kavart, hiszen nemcsak a transzneműek világába repít el bennünket, mindezt a mexikói drogkartellek világába ágyazza be, egyúttal fájdalmas látleletet adva az ország belső, morális állapotáról. Megnéztük az Emilia Pérezt, spoileres beszámolónk következik.
Mitől műfajteremtő az Emilia Pérez? Egy melodramatikus, társadalmi gengsztermusical, ahol bár a zene kiválóan meg van írva és a koreográfiák, a táncosok is zseniálisak, a dalok egy fürdőszoba-koncert szintjén kerülnek elővezetésre (a színészek természetesen nem énekelnek hamisan és a szöveget is tudják, de tanult éneklési technikát nem alkalmaznak), mintegy belekiabálva őket a mondanivalóba azon a ponton, mikor az túllépne a kimondhatóság keretein.
A film nem törekszik a valóság realisztikus ábrázolására, inkább a realitás árnyalatait festi elénk olyan érzékletességgel, hogy szinte a bőrünkön érezzük a szereplők érzéseit, agyunk együtt zakatol a gondolataikkal és valósággal behúz a turista-kirakaton túli Mexikó fájdalmas valóságába. Ezért nem esik nehezünkre elfogadni a sztori és a szereplők végletes ellentmondásosságát – bár azonosulni nehéz lenne velük.
Zoe Saldana karaktere, Rita Mora egy férfi vezetők által dominált, korrupt ügyvédi iroda túlképzett alkalmazottja, aki jobb meggyőződése ellenére éri el a bíróságon a legsötétebb bűnökkel vádolt hatalmasok felmentését. Nem meggyőződésből teszi, a dicsőség és a bevétel is a főnökeit illeti, ezért zaklatottan és fásultan éli mindennapjait. Az egyik ítélethirdetés után váratlan megkeresést kap: valaki felfigyelt a tehetségére és ez nem más, mint Manitas (Karla Sofía Gascón), a helyi drogkartell rettegett vezetője.
A feladata még ebben a konstellációban sem mindennapi: meg kell keresnie a megfelelő orvost, aki a férfit nővé operálja és segítenie kell a „halála” megszervezésében és ezt követően felesége és gyermekei életének bebiztosításában. Rita a tőle megszokott profizmussal hajtja végre a feladatot, mely őt is gazdaggá és szabaddá teszi.
Meg nem történtté tehető a múlt?
Az igazi fordulat a filmben és a két szereplő, immár két nő életében akkor következik be, amikor a nővé vált Manitas, Emilia Pérez néven visszatér Rita életébe és újra a segítségét kéri: férfi létét és rémtetteit maga mögött hagyva nőként a legjobb énjét akarja élni és ennek fontos része a gyermekei iránt érzett szeretete is. Mindannyian visszatérnek hát Mexikóba, ahol Emilia humanitárius munkája révén Teréz anyai erkölcsi magasságba emelkedve, egy bántalmazott nőket támogató szervezet alapításán keresztül próbálja jóvá tenni Manitasként elkövetett bűneit, szárnyai alá véve volt feleségét (Selena Gomez) és két kisfiát is.
De a múlt nem tehető meg nem történtté: a „rendszer” korábban és a jelenben is legelhanyagoltabb, tárgyként kezelt eleme, a semmibe vett feleség vágyai viszik el a történetet egy olyan irányba, ahol sem Emiliának, sem Ritának nincs ráhatása az eseményekre és a jól felépített hazugság egy értelmetlen tragédiába torkollik. Felmerülhet a kérdés: ez vajon a sors válasza Emilia élethazugságára, melyben a nemváltással elutasítja férfiként elkövetett tetteinek felelősségét és azt hiszi, hogy jócselekedetekkel megválthatja a bűneit, vagy fatális véletlenek sorozata, melyek romba döntik mindannyiuk életét?
A Miénk lesz a holnap lenyomta az Oppenheimert és a Barbie-t is, és nem véletlenül
Nem tudhatjuk. Minden esetre bebizonyosodik, hogy az erőszakosan eltörölt múlt megfertőzi a jelent és a jövőt is. Történetünk végén Rita egyedül marad a közösen felépített hazugsággal, melynek része két kisgyerek nevelése és egy jótékonysági szervezet életben tartása – Emilia nagyra becsült emlékének ápolásával együtt …
A Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválra rendszeresen visszatérő, Arany Pálmával (Dheepan – Egy menekült története) és a Zsűri Díjával (A próféta) kitüntetett Jacques Audiard eddigi legmeglepőbb filmje újra elhozta számára a Zsűri Díját, míg Zoe Saldana, Karla Sofía Gascón, Selena Gomez és Adriana Paz együtt vehették át a legjobb színésznőknek járó elismerést. Ezt követően az Európai Filmdíjátadón öt kategóriában győzedelmeskedett, tíz jelölésből négyet díjra is váltott az idei Golden Globe-on. Majd a legtöbb – összesen 13! – kategóriában jelölték Oscar-díjra, köztük a legjobb film, legjobb nemzetközi film, legjobb rendezés, legjobb női főszereplő és női mellékszereplő kategóriákban.
A film február 27-én debütált a mozikban.
