Ember Sári képzőművész munkái segítenek emlékezni egy olyan világban, amelyben talán már magát az emlék szót is kezdjük elfelejteni
Ember Sári neve egyre ismerősebb a magyar művészek között, köszönhetően sajátos látásmódjának. Ugyanis hétköznapi tárgyakra is emlékeztetnek műalkotásai, egyszóval újraértelmezi a környezetünket. Mindezt olyan inspiráló módon, hogy alkotásait látva minket is elfog a vágy: most azonnal szeretnénk egy Ember Sári vázát, képet, szobrot. A fiatal művészt kérdeztük arról, hogyan találta meg saját útját.
Ember Sári folyamatosan tanulmányozza a mindennapi eszközök szerepét, ebből a több, mint harminc évtizedes tanulmányozásból születtek azok az emblematikus alkotások, amelyek hazai és nemzetközi galériákban, kiállítóterekben, sőt még az AERON ruháin is láthatók.
Az emlékek bűvkörében
A beszélgetés elején rögtön Sárinak szegezem a kérdést: hogy lehet, hogy még itthon van, hiszen számos országban elismerik a munkáját? Arról nem is beszélve, hogy mivel Brazíliában született, brazil állampolgár – mások legfeljebb álmodnak erről. „Négy hónapos voltam, amikor a szüleim visszaköltöztek Magyarországra, így én is itt nőttem fel” – kezdi Ember Sári.
Később a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (MOME) kezdte művészeti tanulmányait, eredetileg fotósként, de később úgy érezte, hogy számára nem elég a fotográfia; más területek felé is nyitni akart. „Szerettem a fotózást, de az emlékek és a tárgyak kapcsolata jobban izgatott. Érdekelt, hogyan lehet a térbeli összefüggések és az anyagszerűség segítségével megmutatni, hogyan kapcsolódnak az emlékek a tárgyakhoz. Valamiért mindig is vonzott, hogyan őrizhetjük meg emlékeinket a tárgyainkon keresztül, legyen az egy családi örökség hétköznapi tárgya, vagy egy múzeumban őrzött darab.”
Ebből indult az a látásmód, amely olyan egyedivé teszi Sári alkotásait, hogy aki egyszer meglát közülük egyet, biztosan beleszeret.
Amikor egy tárgy megszólal
Ember Sári alkotásai között számos művészi váza található, amelyekről első ránézésre nehéz megmondani, hogy sok száz évesek-e vagy mai tárgyak, egyáltalán: vázák vagy inkább urnák. „Mindannyiunknak vannak emlékei vázákkal kapcsolatban. Ezek tipikusan olyan tárgyak, amelyeket láttunk gyerekként az otthonunkban, vendégségben vagy más meghatározó helyeken.
Ha még messzebb megyünk, láthatjuk, hogy már az ősidőkben is használtak hasonló edényeket, amelyekben akkor még nem virágot, hanem olajat vagy gabonaféléket tartottak. Ezek az edények tehát régóta élnek az emlékezetünkben. A formájuk variálódik, de mindig visszatérnek az ismerős formákhoz.” A művész alkotásairól ókori vázák is eszünkbe juthatnak, de érezzük, hogy sokkal többről van szó. Mi kell ahhoz, hogy egy műalkotás megszólaljon?
„Sok referenciát gyúrok egybe. Szeretem, ha a tárgyaimban van valami eleve ismerős, talán otthonos is. De hogy mitől szólít meg valakit, ahhoz kell valami szerencsés együttállás. Nagy dolog, amikor ez megtörténik!” Ebben rejlik minden egyes Ember Sári alkotás ereje: egyedi, de nem idegen; esztétikus, de nem hivalkodó; hétköznapi, de felejthetetlen.
Labrosse Dániel minden alkotásában valamilyen formában az emberek különcségeire fókuszál, rajzait pedig neked is látnod kell!
Gombokba zárt művészet
Sári alkotásaira nemrég az AERON divatmárka is felfigyelt. Közös munkájuk tavaly kezdődött, és ezzel a divat és a képzőművészet új módon egyesült. „Az együttműködésünkből több ruha született a 2024-es téli kollekcióban. Munkáim alapján minták készültek, és kerámiagombokat terveztem. A közös nevezőnk a váza motívum volt, amely testmetaforaként szerepel, bomló, földszerű mintázattal. Így beszél ez a kollekció az öregedésről – egy téma, amely engem mostanában foglalkoztat.
Különösen érdekesnek tartom ezt egy divatmárkánál, amely hagyományosan a fiatalsághoz kapcsolódik. Az AERON, és a divatszakma egy része is, azonban ezen igyekszik változtatni. Ezek a darabok épp most vannak az üzletekben. Nagyon izgalmas folyamat volt, és boldog vagyok a megvalósult ruhákkal.”
Segít emlékezni
Hogy ne csak a múltról beszéljünk, rákérdezek a közelgő kiállításokra is. Sári azonban elmondja, hogy most elsősorban az anyaság tölti ki a mindennapjait. Bár csoportos kiállításokon továbbra is rendszeresen részt vesz, most egy ideig két kisgyereke élvez prioritást az életében. „Szerencsés vagyok, hogy megtehetjük, hogy a férjemmel, amennyire lehet, egyenlően osztozunk a gyerekgondozásban. Így amikor az első gyerekünk megszületett, négy hónapos korában el tudtam kezdeni újra dolgozni.
A második gyerekünk még csak két hónapos, és most még nem tudom, mikor fogok újra dolgozni. Abban azonban biztos vagyok, hogy ez a korszak is megjelenik majd az új munkáimban” – mondja Sári. Első gyermeke születése után a szülés utáni halálfélelemről szóló kiállítást készített. Nem titkolja, hogy a gyerekek hozta változásban a hatalmas öröm mellett volt gyász is, hiszen el kellett búcsúznia az addigi életétől.
Ezek azok az emlékek, amelyek megmaradnak, és ha egy-egy tárgyról ilyen lényeges emlék jut eszünkbe, akkor onnantól kezdve nemcsak egy tárgyról beszélünk. Éppen ezért olyan fontosak Ember Sári munkái:
segítenek emlékezni egy olyan világban, amelyben talán már magát az emlék szót is kezdjük elfelejteni.