Íme a sorozat, amit receptre kellene felírni
Mindannyian arra vágyunk, hogy látva, és feltétel nélkül szeretve legyünk. Vannak azonban romantikus párkapcsolatok, amelyeknek sémakémiájában könnyen elveszhet az ember. Az Egy szobalány vallomása úttörő módon hozza testközelbe az érzelmi bántalmazás okozta szorongást.
Az Egy szobalány vallomása tízrészes minisorozat a Netflix műsorán, amelyet Molly Smith Metzler készített 2021-ben Stephanie Land Maid: Hard Work, Low Pay, and a Mother's Will to Survive című memoárja alapján. A csodás Margaret Qualley főszereplésével a sorozat Alex Langley huszonöt éves anyuka útját követi végig, amint hároméves kislányával, Maddyvel a karján megpróbál elmenekülni párja, Sean érzelmi bántalmazása elől. De mégis hogyan lehet az érzelmeket bántalmazni, és miért fontos, hogy erről szó essen a képernyőn?
Pontosan láthatjuk, miért olyan nehéz kilépni
Az érzelmi bántalmazás során az abuzív személy megpróbálja elszigetelni és irányítani partnerét, szavaival és viselkedésével manipulálva, megszégyenítve őt. A sorozat azonban szívbemarkolóan adja a néző tudtára azt, ami sokak számára nem egyértelmű: egy érzelmileg bántalmazó kapcsolat is boldogságot ígérő szerelemmel kezdődik, amelybe sokáig lehet kapaszkodni.
Az abuzív minták szép lassan, gyakran észrevétlenül, mérgező gázként kúsznak be a falak repedésein. Alex egy magányos pillanatában bevallja kislánya pónijainak: azóta fél Seantól, mióta teherbe esett, és a férfi dühösen kijelentette, sosem fogja megbocsátani, hogy megtartja a babát.
A földön üvegszilánkok hevernek, a falon pedig egy lyuk tátong, amikor Alex először, az éjszaka közepén kocsiba ülteti Maddyt, hogy elszökjön agresszív, alkoholproblémákkal küzdő partnere elől. A fiatal nőnek azonban nincs biztonsági hálója: semmi pénze, hiszen a férfi elvette a bankkártyáját – ezt nevezzük gazdasági bántalmazásnak –, a barátai Sean barátai, a családjára nem számíthat.
Steiner Kristóf: „Az is jó, ha nincs minden jól, és vannak rossz napok, hetek”
Édesanyja nem diagnosztizált bipoláris, édesapja szintén ivott és bántalmazó volt, majd új családot alapított. Hiába fordul szociális irodához, nem támogatja a rendszer, hiszen az érzelmi bántalmazás nem számít családon belüli erőszaknak az államban.
Alex egyértelműen családon belüli érzelmi bántalmazás áldozata, bár kezdetben ő maga is vonakodik ezt bevallani: „És mit mondjak, hogy nem ütött meg?” – fakad ki a feljelentés ötletét hallva. Nem szívesen veszi el „az igazi bántalmazottak” elől a helyet a családon belüli erőszak áldozatainak létrehozott otthonban.
Sean ugyan nem verte meg, de a szociális iroda munkatársa, később pedig az otthonban szerzett barátnője, Danielle is felhívják a figyelmét, hogy a megfélemlítés, a fenyegetés és a kontroll igenis abúzus. Ha melléd ütnek a falba, az igenis bántalmazás. Kezdetben mégis alkalmatlan anyának titulálják, a bíróság Maddy-t is el akarja venni tőle.
Könnyű visszaesni, de nem szabad feladni
A sorozat szerint a legtöbb nőnek hét alkalomra van szüksége, hogy tényleg elmeneküljön egy bántalmazó kapcsolatból. Alex kezdeti próbálkozásai során hiába vállal munkát a Príma Szobalányoknál, talál egy gyönyörű lakást és biztosítja Maddynek a barátságos, de nem kevés pénzt kérő bölcsődét, mindezt tőle kívül álló okokból rövidesen elveszíti.
Egy az anyukáját érő traumatikus balesetet követően ismét Sean karjai közt talál megnyugvásra, a férfi azonban nem sokkal később a telefonját és az autóját is elveszi tőle. Partnere újabb agresszív kirohanását követően Maddy-t a konyhaszekrényben találja – pont, mint ahogy ő bujkált kislánykorában.
A fiatal nő ekkor kezd felébredni dermedtségéből, és ismét visszatalálni önmagához, felismerve, hogy itt az ideje megtörni a transzgenerációs trauma továbbadását. Egy szál otthoni ruhában, kislányával a karján gyalog menekül, és a takarítás során szerzett vagyonos ügyfele segítségével kerül ismét a családon belüli erőszak áldozatainak létrehozott otthon biztonságos falai közé.
Csodával határos módon kap lehetőséget, hogy korábban megszerzett ösztöndíjával főiskolára jelentkezzen, és Maddyvel egy másik államba költözzön. Az őt szívességből segítő ügyvédnő hozzáértése ellenére végül az menti meg, hogy Sean is felismeri saját instabilitását.
Alex teljes felügyeleti jogot kap kislánya felett: háromszáz harmincnyolc tiszta vécé, hétféle állami támogatás, kilenc költözés, egy éjszaka a kompállomáson és Maddy egész harmadik éve kellett ahhoz, hogy kitörjön az érzelmi abúzusból, és eljusson a főiskolára.
Fojtogatóan nyomasztó küzdelme mégis rengeteg reményt adhat az érintetteknek: fel kell állni, és az élet nevében harcolni kell. Van segítség, de az első lépéshez egyedül kell összeszedni a bátorságot. Akkor is, ha ehhez a legvégső kiüresedettségből kell feltápászkodni.
Az érzelmi bántalmazásról lehet, és kell is beszélni
Hiánypótló alkotásról van szó, hiszen a sorozat korábban sosem látott közvetlenséggel tárja elénk az érzelmi bántalmazás valóságát, miközben a néző minden kérdésére kielégítő választ kap, onnan kezdve, miért választ valaki olyan partnert, aki egyszerre ad biztonságot és bántalmazást, egészen odáig, mekkora hősies erő szükséges ahhoz, hogy megtörjön a traumakötés. Pontosan ezek a sorozatok segíthetnek az áldozatoknak könnyebben felismerni, hogy méltánytalan helyzetbe kerültek, és hogy milyen módokon fordulhatnak segítséghez.